Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-43

Aá. orszftgos Blés l»éa. tnájüs 2-än, hétfön­463 fezembei), melyeket az előadó úr itt szépítgetni igyekezett. (Zajos tetszés és éljenzés a bal- és szélsőbalon.) Ebben a hitben vagyok kénytelen a kor mánynyal szemben ellenzéki állást elfoglalni- és újból kérni a tárgyalás alatt levő indemnyti­j avaslat elvetését. (Hosszantartó zajos tetszés, taps és éljenzés a bal és szélsőbalon. Élénk felkiál­tások : Ót perez szünetet kérük ! Ellenmondások jobb felől.) Wekerle Sándor pénzügyminister: T. ház! (Halljuk! Halljuk! jobb felől. Felkiáltások a bal-és szélsőbalon: Öt perez szünetet kérünk!) Igen röviden kívánom igénybe venni a t. ház figyelmét ; (Halljuk! Halljuk!) most főleg azon állásomból folyó kötelességnek kívánok meg­felelni, hogy mint az a minister, a ki a törvény­nek végrehajtásával van megbízva, azzal a kérés­sel járuljak a t. házhoz, hogy az államháztar­tás rendes menetének biztosítása érdekében beter­jesztett törvényjavaslatot megszavazni méltóz­tassék. (Élénk helyeslés és felkiáltások jobb felől: Megszavazzuk !) Csanády Sándor: Hiszen megszavazzák önök még az akasztófát is! (Nagy mozgás jobb felől.) Elnök: Csanády képviselő urat e közbe­szólásáért ezennel rendreutasítom. (Élénk helyes­lés jobb felől. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Csanády Sándor: Én pedig a rendreuta­sítást elfogadom. (Nagy zaj a jobboldalon. Csanády Sándor elhagyja a termet.) Wekerle Sándor pénzügyminister: Igye­kezni fogok t. ház, szorosan a tárgynál maradni s nem fogom az alkalmat felhasználni arra, hogy újabb indokokat kívánjak szolgáltatni a kor­mány politikájának igazolására. Nem teszem ezt azért, mert először csak az utóbbi időben a választásoknál, a felírat tárgyalása alkalmával és a költségvetés tárgyalásánál vívtuk meg azt az elvi harezot, mely politikai álláspontunk különbözőségéből foly; nem teszem ezt azért sem, mert mint már többszőr említettem, min­den alkalommal, az igazgatás minden ágára kiterjedő részletes programmot adtunk úgy, hogy sem álláspontunk tüzetes kifejtésére, sem annak igazolására újabb indokokat felhozni fölösleges­nek tartok. (Helyeslés jobb felől.) De nem foglalkozom ezekkel a politikai kérdésekkel azért sem, mert nézetem szerint ez meddő kísérlet volna. Valóban igen hossza d almás volna különböző alkalmakkor, a vita meg-megújuló phasisai után, azokban a kormány iránti bizalmat felkelteni, a kikben ez a bizalom a viták és eszmeharezok eddigi során megszilárdulni nem tudott. Van még egy elvi szempont is, a miért ezúttal nem kívánok politika kérdésekkel fog­( lalkozni. Ez az elvi szempont az, hogy nem [ ismerhetem el annak a felfogásnak a jogosult­ságát, a melyet Helfy Ignácz t. képviselő úr fejtegetett itt a múltkor és fejtegetett ma is, mintha egy indemnyti törvény megszavazása a szó szoros értelmében vett bizalmi kérdés volna. A parlamentáris felfogásuk szerint az indemny­tási törvénynek nem lehet más czélja, más jelen­tősége, mint módot nyújtani az ügyek rendes tovább vitelére addig, míg azok a politikai ellen­tétek megvívattak és itt érdemileg eloszlattattak. ! (Helyeslés. Úgy van! jobb felöl.) Azindemnytási-tör­vényt tehát kizárólag bizalmi jelentőséggel felru­házni szerintem ellenkezik a parlamentaris szo­kással, ellenkezik az általános parlamentaris felfogással. (Helyeslés jobb felől.) Egyébként a t. képviselő uraknak, már t. i. azoknak, a kik az indemnytási törvény­javaslattal foglalkoztak — és azt hiszem, tulaj­donképen csakis Helfy Ignácz t. képviselő úr és rövidebben gr. Apponyi Albert t. képviselő úr foglalkozott magával az indemnytási törvény­nyeí — a t. képviselő uraknak a saját politi­kai álláspontjuk igazolására, hogy ezt kizárólag a bizalom szempontjából kívánják megbírálni, rendkivííli eszközökre és rendkívüli bizonyíté­kokra is volt szükségük. Elismerem, hogy for­dulhatnak elő körülmények, midőn én, mint ellenzéki férfiú egy kormánytól szintén a biza­lom alapján tagadnám meg az indemnytást; de tenném ezt jelesül akkor, ha azon rövid idő alatt is, a meddig ez az indemnytás tart, veszé­lyeztetve látnám saját politikai elveimnek a jövőben való éívényesítését. Akkor igenis azt tenném, hogy az indemnytásnál felvetném a bizalom kérdését. De akkor, midőn azt látják, hogy mindennap azt mondják és azt állítják, hogy az ország nagy közvéleménye önök mö­gött áll; hogy mindennap újabb és újabb bizo­nyítékot szolgáltat a kormány politikájának tarthatatlansága és az önök politikájának helyt­állósága mellett; akkor, midőn annyira mentek, hogy ma már nemcsak a»t vitatják, hogy künn a nagy közvélemény önök mellett, hanem — a legutóbbi időben, ha jól emlékszem, gr. Appo­nyi Albert t. képviselő úr vetette föl és vitatta ezt a kérdést — igen sok vitális, fontos kér­désben ezen pártnak (A jobboldalra mutat.) bizo­nyos része nincsen a kormánynyal összhangban: ily körülmények között t. képviselő urak, én semmiféle rendkívüli indokot sem látok fen­forogni arra nézve, hogy ezen indemnytás, ezen rövid idő veszélyeztetné az önök politikájának érvényre jutását. (Helyeslés a jobboldalon.) Egyébként, t. ház, ezen álláspontnak az igazolhatása — természetesen a helyzet tarthatat­lanságából folyó kényszerűséggel — annyira vitte a t. képviselő urakat, hogy olyan argumentumokat

Next

/
Thumbnails
Contents