Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.
Ülésnapok - 1892-43
443 48. orsíAfos Illés 1S8S. május 2-An, ltétt&n t viseli azokat a színeket/ a melyekkel homlokát feldíszítette. (Ügy van! Ügy van ! bal felöl.) Az indemnity bizalmi kérdés lévén, meggyőződésem, hogy a magyar nemzet oly politikai symbolumokkal díszített férfiúban, mint a minőkkel gr. Szapáry Gyula önönmagát felékesítette, nem bízhatik, az indemnityt nem szavazom meg, hanem hozzájárulok Helfy Ignácz t. képviselő űr határozati javaslatához. (Helyeslés a szélsőbalon.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincsen felj'egyezve, kérdem tehát, kíván-e még valaki szólani? Csanády Sándor: Én akarok. (Halljuk! Halljuk !) T. ház! Arra, hogy egy nemzet meggyőződését követve, kifejezést adjon érzelmeinek, az országgyűlési képviselőválasztás van hivatva. Nem tehetem, hogy csodálkozásomat ne fejezzem ki a fölött, miszerint az országgyűlési többség, meghajolva egy oly kormány akarata, tekintélye és zsarnoksága előtt mely ittlétele alatt alig tett egyebet, mint folytonosan emelte az úgy is magas adókat, mint újabbnál újabb adókat rótt a ^majdnem mindenétől megfosztott nép vállára; a mely alig tett egyebet, mint a nemzet ifjúságát idegen érdekekért Ausztria-Bécs érdekében fekete-sárga bojtok alatt vérpadra hurezolta. (Derültség.) Valójában sajnálni való az a magyar minister, a ki akkor, a midőn hivatásának kellene lenni hazánk, nemzetünk érdekeit képviselve, a nemzet érdekeiért mindent megtenni, nehogy a gazsággal párosult rosszakarat által Aűsztria-Bécs érdekében megsemmisíttessék a magyar nemzet. (Derültség jobb felöl.), a mit pedig, úgy látszik, a jelenlegi kormány czélúl tűzött ki. Arra nézve, hogy egy képviselő megszavazott költségvetés nélkül jogosítva legyen a kormány, a ministerium kénye-kedve szerint választói rovására terheket róni, választóira nélkülözhetetlenül szükséges, hogy mind a kerület többsége, a melyet képvisel, mind pedig maga az illető képviselő határtalan bizalommal viseltessék a kormány és annak tette iránt. Kérdem én önöktől t. Szapáry-fele képviselő urak, (Élénk derültség.) ki bízta meg önöket azzal, hogy a már is elviselhetetlenné vált adókat még magasabbra emeljék, hogy így a vagyonaiból kifosztott népet ínségre és végpusztulásra juttassák? Azt hiszem, hogy bár különböző hangulatok uralkodnak a haza területén a választókban, de olyan kerület még sincsen, a mely ilyen kívánsággal lépett volna fel képviselője iránt. Mit kérnek, t. ház, a jelenleg tárgyalás alatt levő törvényjavaslatban ? Azt, hogy a kormány részére a rendes költségvetés megszavazása nélkül bizonyos összeg adassék, meghatározása nélkül annak, hogy az önök által meghatározandó összeg hova fog fordíttatni, vájjon uem épen a haza, a nemzet érdekei ellen fordítják-e és meghatározása nélkül annak, hogy mennyi összegre lesz felhatalmazva a jelenlegi kormány a költségvetés megszavazásáig egy idegen ország, Ausztria-Bécs érdekéhez járulni. (Helyeslés sgélsöbal felöl.) Mivel úgy vagyok meggyőződve, hogy ez kierőszakolása a többség akaratának, hogy ilyen meghatalmazással egy összeget szavazzon meg részére, én ezt az indemnityt még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbálon.) Elnök: Kíván-e még valaki felszólalni? Minthogy szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. Az előadó urat illeti a szó. Hegedűs Sándor, a pénzügyi bizottság előadója: T. ház ! (Halljuk! Haljuk!) Ez a törvényjavaslat úgy járt, mint a költségvetés: tárgyalták a nélkül, hogy beszéltek volna róla. (Úgy van! jobb felől. Ellenmondás a bal- és szélső baloldalon.) Ennek következtében a törvényjavaslat ellen felhozott érvekkel sok ideig nem kell foglalkoznom. A nagy vita alatt csakis két t. képviselő úr tett érdemleges megjegyzést a javaslatra s azt hiszem, hogy az is inkább honoris causa történt. Az egyik Helfy Ignácz t. képviselőtársam, a ki kiemelte azt a hátrányt, azt az anomáliát, hogy az indemnity megszavazása által befejezett tények teremtetnek, a melyekkel szemben a törvényhozás azon alternatíva előtt áll, hogy vagy meghajol előttük, vagy egyenesen felforgatja azokat. Azt hiszem, ebben nagy tévedés van és hogy ezt bebizonyítsam, elő kell hoznom azt a másik ellenészrevételt is, a melyet Hoitsy Pál t. képviselő úr mondott és a melyet különböző népies kiadásokban részben ma is hallottunk, részben pedig a hírlapirodalomban majdnem minden nap olvashatunk és ez az, hogy az indemnytással korlátlan felhatalmazás adatik a kormánynak, mint ezt illustrálták az illető lapokban, óriási összegekre nézve, a melyek felett korlátlanul rendelkezik és a melyekről, mint ezt még ma is hallottuk említeni, azt sem tudni, milyen czélokra rendelkezik. Mindkét állítás, illetőleg kifogás, abból származik, hogy a t. képviselő urak, a kik ezt mondják és így illustrálják, elfelejtették magának a törvényjavaslatnak a szövegét. Mert ez egyszerűen azt mondja, hogy felhatalmaztatik a kormány az 1891-iki költségvetés keretében, annak tételei szerint, annak ezímei szerint, pro ráta temporis a háztartást vezetni. Itt tehát nem meghatározatlan czélokról és meghatározatlan összegekről van szó, hanem szó van egyszerűen arról, hogy azon fizetéseket és tartozásokat, melyek az 189t-iki
