Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-43

4S. omágoB ülés 1892, rnftjus 2-án, hétffin. 449 költségvetésben már törvény szerint előfordulnak, pro ráta temporis, az 1892. évben is utalványozza mindaddig, míg az indemnytás ideje tart, ágy, hogy e tekintetben nem hogy korlátlan felhatalmazás adatnék a kormánynak, hanem ellenkezőleg az 1892. évi előirányzattal szemben nagy megszorítást tartalmaz a felhatalmazás, illetőleg sok hátránynyal jár ez a kormányra nézve, mert mindazokat az újabb költségszaporúlatokat és újabb intézkedéseket, melyek az 1892. évi költségelőirányzatban előfordulnak, meg nem teheti mindaddig, míg a költségvetési előirányzat törvényerőre nem emeltetik. Ennélfogva természetes dolog, hogy a kormány kezei sokkal jobban meg vannak kötve, mintha a költségvetés megszavaztatott volna és így azt hiszem, senkinek sem áll annyira érdekében, senki sem óhajtja inkább, mint maga a kormány, hogy a költségvetés megszavaztassék. Ebből természetesen következik az, hogy felforgatásról, bevégzett tényekről szó sem lehet; nem lehet szó egyszerűen azért, mert az előbbi költségvetési törvényben megállapított tényeken túl absolute nem térjeszkedhetik, azoknak felforgatására tehát szükség nincsen. Helfy képviselőtársam azonban eszméit, a melyekből a helyzetet megítéli, tulajdonképen legpraegnánsabbúl abban fejezte ki, midőn úgyszólván megütközését nyilvánította nem ugyan e házban hallott, hanem a házon kívül terjesztett azon eszme felett

f hogy tulajdoképen mi sem állja útját annak, hogy a t. ház az 1892. évi költségvetést, ha kell, egy nap vagy két nap alatt is megszavazza. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy ez a felfogás egészen alkotmányellenes, kizárja az ellenőrzés lehetőségét s ennek következtében igen kemény elítélés alá esik. Ha visszapillantunk a költségvetési vita eddigi folyamára és ezen indemnytás tárgyalására, akkor nem fogunk olyan nagyon megbotránkozhatni ez eszme felett, Mert ha összeszedjük mindazt, a mi ezen hosszú idő alatt egyáltalában a költségvetés kritikájával összeköttetésben felhozatott, jót állok érte, hogy nem egy nap alatt, hanem egy fél ülés alatt is meg lehetett volna vitatni, czáfolni és eligazítani az ellenészrevételeket. Ma már a kérdés az, hogy a költségvetésnek ily módon tárgyalása egyáltalában megengedhető-e és alkotmányos-e? Ez a vitának egyik pontja. Ez megint a tárgytól függ. Ha ez a költségvetés olyan pénzügyi politikát árúi el, mely egyáltalában nagy eszme-ellentéteket és haiczokat feltételez, igen természetes dolog, hogy ez rövid idő alatt nem igazítható el. Nagyon jól emlékezhetünk arra, hogy régebben minő hosszú viták voltak, csak magának a deficitnek megállapításánál a különböző magyarázatok minő hosszú vitákat vettek igénybe; de KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. II KÖTET. i erről most, azt hiszem, szó nem volt, de szó sem : lehet egyszerűen azért nem, mert deficit nincs A másik körülmény, a mi régebben igen lényeges vitákra adott alkalmat, az adópolitika, az adó emelésének kérdése volt, a mely a költségvetéssel kapcsolatosan tárgyaltatott, Emlékszem igen heves, tüzetes vitákra adott alkalmat ez a kérdés és egészen méltán. Azonban most erről egyáltalában szó nincsen, mert adóemelésről nem szól a kormány, csak azok szólnak róla, a" kik a javaslatot nem nézik meg. Ezen kérdéssel tehát megint elesik sok ellenvetés és megtakarítható sok idő. Én tehát azt vagyok bátor állítani, hogy magának a költségvetésnek természete kell, hogy megállapítsa a vitának tartalmát és hosszúságát is. Ha egy kifogástalan költségvetéssel állunk szemben, akkor sem a többség, sem a kisebbség nem követ el semmi hibát az alkotmányosság ellen, ha a költségvetést röviden tárgyalja. Mert az alkotmányos kötelesség teljesítése nem a sok beszédben, hanem — és ezt elismerem — a tárgyilagos, sikeres ellenőrzés érvényesítésében áll. (Igaz ! Ügy van! a jobboldalon.) Ha tehát a költségvetés provoeál ilyen bírálatot és az ellenőrzést szükségessé teszi, ha a többség azt elmulasztaná, az ellenzék köteles azt érvényesíteni. Ezt készséggel elismerem, de bátor vagyok constatálni, hogy ezen költségvetési vitánál ennek absolute semmi nyoma nem volt. Sok fejtegetés tárgyát képezte az, hogy tulajdonképen mi az oka, hogy mégis a viták hosszabbra fejlődtek ; mert constatálom, hogy a költségvetést kezdtük tárgyalni márezius 30-áu, időközben 10 napi szünet volt, elismerem, de magát a költségvetést a kisebb vasárnapi szünet hozzászámításával 20 napig tárgyaltuk és ezen 20 napi idő alatt letárgyaltunk két füzetet. Ha tehát ilyen arányban haladunk továbbra, akkor köríílbelöl három hónapra lesz szükség, hogy egy olyan költségvetést letárgyaljunk, a mely ellen kifogás nem tétetett; erre fektetek súlyt. Ennek következtében természetes dolog, hogy egészen másról volt szó úgy az indemnytási, mint a költségvetési vita alkalmával. Beöthy Ákos: Hát az általános vita? Hegedűs Sándor előadó: S így ezekkel kellene foglalkoznom. Azonban hivatásomhoz képest én lehetőleg szigorúan ragaszkodni kívánok azon kérdésekhez, a melyek némi, habár távolsági rokonságban vannak ezzel a tárgygyal és azt hiszem, kötelességem egy pár szóval magára a költségvetési vita hosszúságára észrevételt tenni. (Halljuk!) Azt mondták több oldalról a t. képviselő urak, hogy absolute tiltakoznak az ellen, hogy 57