Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-43

48. országos ülés 1S92, iftájns 2-án, hétfőn. 447 gyalusába. G-ondoíoin, február utolsó napjaiban e javaslat tárgyalását a ház befejezte s miután a javaslat elfogadtatott, ez által a consuli bíróságok illetékességi területén levő honfitársaink az osztrá­kokkal vegyesen alkotott bíróságok s azok czí­mere és nyelvének uralma alá helyeztettek, az ítéletek német nyelven hozatnak s a kétfejű sasos pecséttel láttatnak eb Beöthy Ákos: Botrány ! (ügy van! a bal­és a szélsőbaloldalon.) Kun Miklós I Ez februárius végén volt és márczius hó első napjaiban a t. ministerelnök úr (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) be­terjesztette a közigazgatás rendezéséről szóló törvényjavaslatot. Meg vagyok róla győződve, sőt ezt talán igen sokan tudják is, hogy e tör­vényjavaslatnak iránya, alapelve nem a javítás, hanem a kormány hatalmának kiterjesztése volt és mi bizonyos czélzatosságot láttunk abban vagy — magunkról nem beszélve — láttam én, hogy a mi régi rendszerünket az osztrák tarto­mányokban divatos kinevezések alapján akarják reformálni Helfy Ignácz: Igen. az uniformitás végett. Kun Miklós: Augusztus hó közepén be­következtek a szünetek és október havában ismét ide gyülekezvén, gondolom, október 15-én az öt hónapos indemnity kéretett. A t. kormány ennek czélját tagadta, de mi tudtuk, hogy ez alatt az országgyűlésnek közel tervezett feloszlása lappang. Mit ért el a t. ministerelnök ár, én nem tudom; a jelenségekből csak azt látom, hogy nem lehe­tett egyéb szándéka, mint az ország egyes he­lyein fenforgó helyi bajoknak örökös, nyilvános, folytonos tárgyaltatása. Ez az eredmény, t. kép­viselőház, igen helyes eredmény, mert megvallom, hogy a hol a létező állapotokon semmikép sem lehet javítani, ott szükségesnek tartom, hogy azok itt az ország képviselőtestületében hozas­sanak eíő. (ífgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Múlt évi deczember 5-én, beterjesztettek a ke­reskedelmi szerződések. Azt hiszem, hogy azok tárgyalásának rövidségével elégedetlen a t. kor­mányelnök úr nem lehet. Mit láttunk a szerző­dések egyikében-másikában? Azt, hogy a magyar állam polgárai az osztrák-magyar monarchia alattvalóinak neveztetnek. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbalon.) Bekövetkezett az országgyűlés feloszlatása; nem sokára megindultak utána a képviselőválasz­tási mozgalmak. Budának ős ormain egy minis­terképviselőjelölt szájából hatottuk hirdetettni a tant, hogy Magyarországnak egyik alaptörvénye az 1790. — gondolom — XII. törvényczikk, mely Magyarország törvényhozásának factoraiúl az országgyűlést és a királyt jelöli ki és hatá­rozza meg, nem érvényes, mert az 1867 : XII. törvényczikket egy idegen, egy harmadik factor hozzájárulása nélkül megváltoztatni nem lehet. Nemsokára megnyittatott az országgyűlés és a t. ministerium pártja ált il itt egy javas­lat terjesztetett elő, melyben nyíltan e kifeje­zés áll, hogy »ő Felsége a magyar koronát fejére tette«. Még le sem zajlott a vita, midőn a t. mi­nisterelnök úr háta mögött a harmadik factor theoriája felütötte fejét, melymek úgy, mint a budai minister képviselő-jel ölt programm-beszédé­nek czélja egyéb nem volt, mint az, hogy Magyar­ország a, törvényei és alkotmánya értelmében hozott törvényt csupán az országgyűlés és a koro­nás király hozzájárulása által meg nem változ­tathatja. Nem sokára jött a Radetzky-ünnepély; szóba került ez a t. házban is és jól méltóztatnak em­lékezni arra, hogy a t. ministerelnök úr nem mondta azt, hogy ha ez ünnepélynek politikai vonatkozása nem lesz, akkor az ünnepélyen meg­jelen, hanem egyszerűen maga és ministertársai, a kormány képviseletében a Radetzky-iinnepé­lyen megjelentek. (Úgy van! a szélsőbalon.) Visszatérvén Bécsből, t. ház, kiütött a zsan­dár portépée vita és mikor a t. ministerelnök úr kijelentette, hogy hiszen ez már 11 esztendő óta így van, e fűzért, melyet a t. ministerelnök úr és ministerium maga-maga font, koszorúvá kötötte azzal a kijelentéssel, hogy hiszen ez már 11 év óta így van, miként azt báró Fejérváry 1890. évi márczius 7-én megmondá és midőn ki­jelentette a t. ministerelnök úr, hogy a sárga­fekete színeket tovább is megtartja, ráillesztette díszszalagúl a fekete-sárga pántlikát és midőn e színek fentartásához állását és a nemzet tekin­télyét kötötte, e koszorút sajátkezííleg, miként új közjogi tanaik tanítják, a fejére tette. Most, t. ház, ott díszeleg az a t, ministerelnök úr fején. Az ég sokáig éltesse a ministerelnök urat, de egyet ne higyjen, egyet ne képzeljen, egyet ne igényeljen és ez az, hogy a magyar nemzet ezen színekben lássa kifejezését nemzeti érzel­meinek, alkotmányához, királyához s a királyi trónhoz való ragaszkodásának és hűségének. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) A t. ministerelnök úr s többen is azt mond­ják, hogy mi akadályai vagyunk azon reform­kérdések megoldásának, a melyeket a t. minister­elnök úr az országgyűlés által tárgy altatni kíván. Eltekintve a népoktatók fizetésének felemelésétől, a mit én is óhajtok, a többire nézve ki kell mon­danom, hogy látva azon eredményeket, melyeket a t. Szapáry kormány két évi fennállása alatt producált, az általa tervezett reformokba bizal­munkat nem helyezhetjük, (Élénk helyeslés bal felöl-) mert kezének nyoma mindenkor magán

Next

/
Thumbnails
Contents