Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-42

42. országos Illés 1892. április SO-án, szombaton. 443 nem az egy ügyészségre nézve, hanem általában. (Helyeslés jobb felöl.) Legyen szabad azonban még ehhez hozzátennem, hogy egyik hivatali elődöm, boldogult Pauler Tivadar, a kisbirtokosok földhitelintézeténél elkövetett bűncselekmény, a Végh Ignáczféle ügy alkalmából, a hol szintén még az ügyészi intézkedések, eorrespondentiák is közzététettek az újságokban, azt az intézkedést tette, hogy ;i főügyészség útján meghagyta minden ügyészségnek, hogy még el nem intézett ügyészi indítványok absolute ne legyenek közölhetők. És midőn nem régen egy nagy zajt okozott eset alkalmából egyenesen hozzám folyamodtak, hogy ezen a tilalmon bizonyos tágítást tegyek — természetesen nem hivatalos közegek, hanem mások — én akkor újra szorosan meghagytam, hogy ez a szabály pedig mindenkor szigorúan megtartandó. (Élénk általános helyeslés.) A teljes sikerre, megengedem, e rendelet nem elégséges; intézkedni fogok azonban részletesebben. A mi törvényhozási intézkedés szükséges esetleg, a büntető perrendtartással kapcsolatosan. (Helyeslés.) Ez a feleletem az interpellatio 4. pontjára. Hozzá kell még tennem, ne méltóztassék azt hinni, hogy ezen kétségen kívül helytelen, sőt minden körülmények közt elkerülendő' közlemények a lapokban mindig szükségképen hivatali visszaélés következményei. Mert a mi büntető eljárásunk szerint a bűnvádi actákba olyan személyeknek is joguk van beletekinteni, a kik hivatali kötelékben nem állanak és mondhatom, hogy ilyen esetekben igen sokszor indiscretio történik és pedig épen azon káros következmények mellett, melyekre a képviselő úr beszédjében kiterjeszkedett. A mi tehát megtehető lesz, hogy lehetőleg fékeztessenek a «. visszaélések nemcsak a hivatalban, hanem hivatalon kivíü is, azt megfogom tenni. Egyelőre azt constatálhatom, hogy az eddigi nyomozásokból az derűit ki, hogy a közzététel alapja egyáltalában nem az ügyészség tagjai vagy hivatalnokai visszaélésében keresendő. Ezt azon hivatalnokok érdekében kötelességemnek tartottam nyílt;m a házban kiemelni. {Helyeslés.) Kérem a t. házit, méltóztassék ezen válaszomat tudomásul venni. (Általános élénk helyeslés.) Polónyi Géza: T. ház! Azon magamra nézve ritka szerencsés helyzetben vagyok, hogy a t. minister úr válaszának egész tartalmát tudomásul vehetem. Különösen tudomásul vehetem azzal, a mit a minister úr válaszában maga is kiemelt, hogy a vizsgálatot ez iránt még folytatni fogja. Tehát nem szabad véglegesnek tekintenem azon nézetét, mintha itt a hivatali visszaélés kizártnak tekintendő volna. Én a minister urat nyomban meg fogom győzni arról, hogy az ellenkező nem is lehetséges. Pontrólpontra fogok reflectálni első' sorban a minister úr válaszára. Mély sajnálatomnak adok kifejezést a fölött, hogy ő nem bír tudomással arról, hogy ez más esetben is megtörtént. Bátor voltam említeni, hogy az interpellatiomban felhozott esetet nem mint sporadicus esetet hoztam fel arra nézve, hogy mily szembetünőleg jogtalan módon tétetett az közzé a hírlapokban. Tények vannak arra nézve, hogy itt valósággal egy rendszerrel állunk szemközt és pedig a legutóbbi időben beállott rendszerrel. Én adatokkal fogom bizonyítani, a melyek a minister urat teljesen meg fogják győzni arról, hogy interpellatióm ezen állítása teljesen jogosult volt. (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Én nagyon sajnálom, hogy az ilyen zajongás az embert esetleg arra kényszerítheti, hogy olyan kifejezésekkel éljen, a melyeket használni különben nem akart. Igen kérem tehát a képviselő urakat, hogy ne tessék zajongni. Fenyves-^y Ferencz képviselő úr közbeszólásképen felhozta a Kókán-esetet. 1890. január 4-én tétetett közé az ügyészi indítvány, a mely akkor a beszüntetést ezélozta; a törvényszék pedig csak január 24-én hozott határozatot, 1890. márczius 3-án közzététetett az ügyészi indítvány Fodor és Steiner csalási és megvesztegetési ügyében szintén, mielőtt a törvényszék határozott volna; 1890. márczius 25-én Schwarcz Ignácz ügyvédsegéd ügyében szintén ez történt; úgyszintén 1890. május 6-án a zavargó malommunkások ügyében, melyben a törvényszék csak május 8-án határozott; 1891. január 8-án &z Olay-Kéry ügyben, a hol az ügyész Kéry ellen beszüntetést, Olay ellen vádat indítványozott; 1891. január 12-én a Pásztori Rózsa testvérek ügyében. 1891. január 32-én gróf Wiekenburg Capello ügyében. 1891. február 21-én a sikkasztással vádolt Réthynek neje elleni ügyében tétetett közzé az ügyészi indítvány s ez esetet különösen ajánlom a minister úr figyelmébe. 1881. február 21-ón Porszász hentes ügyében stb. stb. Ezek csak szemelvények, de szolgálhatok ily esetek légiójával. Azonkívül még egy adattal szolgálok. Nem tudom, hogy foganatosíttatott az vizsgálat, de tudom, hogy más, mint az ügyész és az illető hírlapíró meghallgatva nem lettek. Igen természetes, hogy a hírlapíró, a kinek hivatásszerű kötelessége azon ügyek fürkészése, nem fogja elárulni az ügyészt, hogy tőle kapta az okmányt. De az ügyészi indítvány 1892. márczius 19- én tétetett közzé, míg a törvényszéki iktatóba csak négy nappal később, 23-án érkezett be. Ezen kivűl egyetlen meghatalmazás sem fekszik ott senki részéről. És minhogy ekként nyilvánvaló, hogy ez acta nem lehetett másoknak, mint az ügyészségnek kezelése alatt, ki van zárva annak 58*