Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.
Ülésnapok - 1892-42
444 * 2- orsságos ülés 1882. i; prtlts 80-án, szombaton* lehetősége, hogy az indítvány más által 'tétetett volna közzé s e dátumok azt árulják el, hogy az ügyészi hivatalban erre jogosulatlanoknak megmutatják az ügyészi indítványokat, melyek azután közzététetnek, hogy mások pelengérre állíttassanak. És végezetül még egyet. Voltam bátor felolvasni azt a kérdéses tendentiosus közleményt, mely ezeu czím alatt járta be az összes napisajtót: »Ein Pfarrer, als Dokumentenfälscher«, »Okírathamisító pap,« Benne volt az is, hogy miután a törvény öt esztendőnél nagyobb fegyházbüntetést rendel, az ügyész egyúttal indítványozta ezen papnak azonnal való letartóztatását. Voltam bátor megemlíteni, hogy egy becsületben megőszült budapesti gör. keleti lelkészről van szó, a ki eddig szeplőtelen múlttal bír, ki a szószéken olvasta, hogy le akarják tartóztatni. És mi történt? Ezen brutális módon meggyalázott pap ügyében a törvényszék határozatot hozott és mi sült ki? A törvényszék vád alá helyezési határozatában okirathamisításról szó sincs, egyszerűen gondatlanság terheli egy házasság létrejötte körííl. Én nem vitatom, bftnös-e, vagy nem, de ha szabad egy ügyésznek akár könnyelműségből, akár gondatlanságból, akár szándékosságból a polgárokat ily módon pellengérre állítani, vájjon hol és miként van azok számára reparatio? (Helyeslés a szélsőia'on.) Ölömmel értesültem arról, hogy az igazságügyminister úr az elvi kérdést illetőleg velem teljesen egy véleményen van. Igen természetesnek tartom, hogy az intézkedés csak országosan tehető meg és szívesen bevallom, hogy interpellatioui ezen pontja hézagos volt. De az interpellatioban más ügyészségről nem beszélhettem, mint arról, melynek eljárásáról hivatalos tudomásom volt. Méltóztassék nekem elhinni, hogy szóba sem mertem volna a dolgot hozni, ha csak nekem lenne ez ellen kifogásom; de — é» ezt különösen méltóztassék megszívlelni — a budapesti királyi törvényszéknek, mint büntető bíróságnak egyetlenegy bírája sincs, a kinek nem az volna a meggyőződése, hogy ez már megbélyegző a társadalomra, hogy ez a rendszer itt életbelépett, hogy az ügyészi indítványt az ügyész tetszése szerint közzéteszi, egyszer megszüntetés, egyszer vád alá helyezés alakjában. Ne praeoccupálja a minister úr az ítélkezést, várja a vizsgálat eredményét és meg fog győződni róla, hogy korai volt annak constatálása, hogy a hivatalnokok részéről viszszaélés fenn nem forog. Nem mondom, hogy adott esetben az ügyész a hibás; meglehet közegei és a rendszer, mely lehetővé teszi azt, hogy azon idő alatt, a míg az ügyész az ő indítványát kiadja saját kiadóhivatalának, azon idő alatt az már eolportálás tárgyát képezi. Előre is feltételeztem, ismerve a t. igazságügyminister igazságérzetét, hogy e tekintetben teljes satisfactiot fog adni és mindezeket csak azért hoztam fel, hogy a jövőben teendő intézkedések által, ha ezen bajt nem is megszüntetni, de legalább korlátozni igyekezzék. Ismételve kijelentem, hogy a választ egész terjedelmében tudomásul veszem. (Helyeslés.) Fenyvessy Ferencz: T. házi (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbalon: Mi czímen akar beszélni?) Polónyi Géza t. képviselő úr az igazságügyminister úrnak adott válaszában .... (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nincsen joga szólani! Mozgás és nyugtalanság jobb felől.) Justh Gyula: Az a kérdés, megengedi-e a ház, hogy szóljon! Fenyvessy Ferencz: .... egy közbeszólásomra refleetálva .... (Felkiáltások bal felől: Interpellatiók alkalmával nincs joga szólani!) Azt hiszem, hogy személyes kérdés czímén mindenkinek van joga szólani. (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Minthogy Polónyi Géza t. képviselő úr félreértette közbeszólásomat, ismételve kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy erre vonatkozólag szavaimat helyreigazítsam. En közbeszóltam akkor, mikor a t. minister úr azt állította, hogy az ezen interpellatio alapját képező ügyön kivííl nincs tudomása arról, hogy a bírósághoz beadott ügyészi íratok a hírlapokban közöltettek volna. Erre én azt mondtam: igenis van ilyen ügy, a Kókán-ügy. És én fentartom ezen állításomat és ha képviselő úr nem emlékeznék erre .... Polónyi Géza: De hogy nem. Ellenkezőleg, azt mondtam, hogy igaza van! Fenyvessy Ferencz: .... megjegyzem, hogy az általa a bírósághoz beadott, tehát nem nyilvános, magánügyiratot minden lap közölte. Polónyi Géza: Hiszen igaza van! Fenyvessy Ferencz: Hogy honnan közölték, azt én nem tudom. Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház! Semmi okom nincs, hogy azokra, miket a t. interpelláló képviselő úr felhozott, részletesen válaszoljak. Csak azt az egyet akarom újra kiemelni, hogy a vizsgálat eddigi adatai s magának az illetőnek nyilatkozatai — értem itt a hírlapírót — nemcsak arra mutatnak, hogy ebben az esetben a közlés nem az ügyészségtől került "ki, hanem arra mutatnak és bizonyos támpontot nyújtanak arra nézve, hogy az egészen más körökből került ki. Én tehát ezen az alapon jogosítva voltam az ügyészségre nézve azon nyilatkozatot tenni, a melyet tettem. Ezen a nyomon azonban tovább szándékozom menni. (Helyeslés.) Hogy vezet-e ez eredményre vagy sem, azt nem tudom; de a tisztviselőnek, ha a
