Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-42

42. omágos ülés 1892, április 30-fa, szombaton,, 44 í hogy csak egyetlenegy pontra nézve van eltérés a ministeriumok közt, hogy tehát" már azelőtt három évvel a büntető eljárás alapelveire nézve — ez egy pontot kivéve — egyetértés jött létre. Én azt hiszem, hogy t. hivatali elődöm nem is lehetett abban a helyzetben, hogy így nyilatkozhatott volna, Polónyi Géza: De pedig mondta! Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. képviselőtársam tehát téved. Miért? Mert a midőn t. hivatali elődöm a tárgyalások megindításánál részt vett — mert hiszen ez első sorban nem az igazságügyi kormánytól függ, minthogy az összes katonai igazságszolgáltatás, ágy adrninistratio, mint felügyelet tekintetében a katonai kormányhoz tartozik s — tehát midőn a tárgyalások megindíttattak, akkor, igenis, az én hivatali elődöm elküldte a feleletet azon javaslatra, a mely mint első tervezet szerepelt, de már erre a hadügyi kormánytól nem ő kapta a feleletet, tehát nem is lehetett abban a helyzetben, hogy megmondja, hogy az alapelvekben mennyire és miben van különbség és mi egyébre van még szükség. Ez az egyik ténynek a helyreigazítás n. (Helyeslés jobb felől.) A mi a másik állítást illeti, hogy a válasz halogató, elmosódott és elhasznált: megjegyzem, hogy sem az egyik, sem a másik, sem a harmadik. (Ellenmondás a baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Engedelmet kérek, eljöhet, az az idő, midőn az összes tárgyalások a ház tudomására hozatnak és akkor a t. képviselő úr és az egész ház látni fogja, hogy halogatás egyátalában nem forgott fenn. Hanem fokozatosan haladt az alapelvekre való egyetértés ezen mindenütt kényesnek ismert törvényhozási ügyben, mert méltóztassék csak — a miről a t. képviselőtársamnak és a háznak tudomása van — megnézni, hogy másutt is — csak a német birodalmat említem fel — miért érik nehezen ezen reform? ugyanazon szempontok és nehézségek miatt; e tárgyalás különböző stádiumai azt fogják kimutatni, hogy az eltérések az elvek közt folyton fogytak és pedig mondhatom, magának a tervezetnek határozott előnyére. Egyetlenegy minister sem, a ki komolyan veszi szavát és ígéretét, nem jelölhet meg időpontot akkor, midőn nem az ő működésétől és nem az o akaratától függ, hanem öt m;ni«terium megegyezésétől és működésétől függ valamely javaslat szerkesztése. (Élénk helyeslés jobb felől.) És bocsásson meg a t. képviselő úr, bármily alkalmas volna nekem és bármily csábító volna az alkalom, hogy egy lépéssel tovább menjek és jó reményt s talán alapos reményt nyújtva, jövendő-mondással álljak elő: azt nem teszem. A mit a t. háznak jelentettem, az az esacte való, az megfelel a tényeknek s így megfelel a KÉPVH. NAPLÓ 1892—97 II. KÖTET. tényeknek azon feleletem utolsó része is — a mely mutatja, hogy az sem nem elmosódott, sem nem halogató — midőn azt mondottam, hogy a dolog újabb fejleményei szerint és pedig lényeges pontokban, melyek később felfedezhetők lesznek, egyetértés jött létre és így az eltérések és a különbségek valóban tetemesen megcsökkentek. De mert még van hátra és pedig lényeges különbség, addig én határozott ígéretekbe nem bocsátkozom (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. Fabiny Teophil: T. ház! Elnök: Bocsánatot kérek, a házszabályok nem engedik meg, hogy iníerpeliatiohoz más is szóljon. Fabiny Teophil: T. ház! Szokatlan, hogy iuterpellatiora adott válasz alkalmával, személyes kérdésben történjék felszólalás és így néhány szóból álló kijelentésem megtehetésére mindenesetre előlegesen ki kell kérnem a t. ház engedelmét. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! En, és gondolom, a házuak minden tagja, érezvén azon nagy szükséget, hogy a katonai büntető eljárás szabályoztassék, működésem idejében igyekeztem az ügyet előbbre vinni. Tisztán ennyit jelentettem ki a t. ház előtt, hogy 1887-ben velem az alapelvek közöltettek. En ezekre nézve az 1888-ik év elején megtettem megjegyzéseimet, azonban ennél többet nem jelenthettem ki, mert azon egy-két év alatt, melyet a ministerségben töltöttem, hivatalos úton választ nem nyertem. E szerint tévedésben méltóztatik lenni a t. képviselő úr, ha azt állítja, hogy oly nyilat kozatot tettem volna a ház előtt, hogy még csak egy vitás pont forog fenn. Ezeket voltam bátor, miután reám hivatkozás történt, röviden megjegyezni. (Helyeslés.) Gttlner Gyula: Annyit kívánok megjegyezni a t. ház engedelmével, (Halljuk! Halljuk!) hogy én hozzátettem, hogy »ha jól emlékszem.* Szívesen elhiszem, hogy úgy volt- és egy perczig sem insistálok, hogy a megjegyzés i\gy történt volna, mint a?t a t. képviselő űr előadta. Elnök: Kérdem a t. házat, iméltóztatik-e az igazságügy minister úr válaszát tudomásul venni? A kik tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége a választ tudomásul veszi. Az igazságminister úr Polónyi Géza képviselő úr interpellatiojára fog most válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A második interpellatiot Polónyi Géza t. képviselő úr intézte hozzám. Ennek a kérdéseit felolvasom és ponton56