Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-42

436 fogják elveszteni. Ezek azon indokok, a melyek bennünket arra késztetnek, hogy mindazon visszaéléseket, melyek előttünk ismeretesek, a ház előtt ne tárgyaljuk, Ragályi Lajos t. képviselőtársam rendkivűl erős kifejezésekkel támadta meg tegnap e pártot, midőn azt állította e pártról, hogy főfeladatának nem a parlamenti ellenőrzés, hanem a parlamentaris reformok absolut lehetetlenné títelét tűzi ki czéljáúl. Ez oly vád, a mely miatt e párt minden egyes tagjának pirulnia kellene, mert a politikai tisztességnek és az illemnek legprimitívebb elemeit tagadja meg. Ez állítását onnan meríti, hogy egyes kérdések tárgyalása talán az előre kieombinált időn túl terjeszkedik és talán még mindig a közigazgatási reformjavaslat mumus szelleme kisért, a melytől még mindig rettegnek és onnan, hogy e párt működésében mindig obstructiot vélnek felfedezni, pedig ka önök igazságosak akarnak lenni, kérdem: a múlt nyáron lefolyt úgynevezett ohstructionalis eljárásnak ki volt az indoka ? Be kell ismerniök, hogy önök, mert oly törvényjavaslatot terjesztettek be, a melylyel a honpolgárok magán- és közszabadságait akarták elvenni a kormány számára a nélkül, hogy e helyett mákokat adtak, vagy pedig a kormánynyal túltelített hatalmával szemben a kellő garantiákról gondoskodtak volna. Ha azt meggondolják s abba a helyzetbe képzelik magukat, hogy önök ültek volna itt s mi a túloldalon, önök is épúgy teljesítették volna — meg vagyok róla győződve — ellenzéki kötelességüket, mint a hogy mi teljesítettük. Ha mi obstructiot akartunk volna a t. kormánynyal szemben folytatni, ha az lett volna tendentiánk, hogy ne nyújtsunk segédkezet s hogy az ellenőrzést nem a park menti tisztesség korlátai közt gyakoroljuk: nem lett volna-e könnyebb a kormánynyal szemben e támadást intézni a kereskedelmi szerződések tárgyalása alkalmával, mikor tudtuk azt, hogy a kormánynak kötött marschroutája volt s mikor nem volt ideje a szerződések letárgyalására; tudtuk, hogy csak napok állanak rendelkezésre, nem a legkedvezőbb alkalmat találtuk volna-e meg arra nézve, hogy a kormányra nézve ezen nem parlamentaris indokból folyó tendentíát érvényesítsük 1 Ez a függetlenségi párt soha sem szorult arra, hogy a parlamentarismus körén tűltegye magát; hanem igenis, a míg azt látjuk, hogy a túloldal részéről a szabadelvű iránynak figyelemmel kisérése mellett nemzeti szellemben iparkodnak törvényeket alkotni és akarják a reformmunkálatokat keresztülvinni : legyenek meggyőződve, hogy az ellenzék részéről minden tag a legnagyobb örömének találja., ha csak egy parányi szemmel is járulhat a felépítendő épülethez. De trilla 80-íS.n, szombaton. a míg a nemzeti szellem fejlesztéséről nem vagyunk meggyőződve; a míg azt látjuk, hogy a nemzeti szellem helyébe önök az osztrák-magyar szellemet akarják meghonosítani: (Ügy van! a szélső baloldalon.) addig ne kívánják tőlünk, hogy Önöknek bizalmat szavazzunk s épen azért elfogadom Helfy Ignáez képviselőtársam határozati javaslatát. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Fényvessy Ferencz: Jogom volna ugyan a vitában felszólalni; de ezzel a joggal nem élek azért, mert azok közé tartozom és tartoztam az ellenzéki padokon is, kik sürgették és sürgetik a kormány által a ház előtt kilátásba helyezett reformjavaslatokat. Nem akarom nyújtani a, vitát, de szeretném látni^és akarom, hogy mielőbb megvalósíttassanak e reformjavaslatok. Tehát nem beszédre állok fel, hanem szerény reetiíicatiora. Előttem szólott t. barátom és speciális collegám... (Egy hang bal felöl: Mi az a speciális collegám? Derültség.).. .. speciális collegám mert veszprémmegyei. Polónyi Géza: Osztrák kifejezés! Fény vessy Ferencz: Sajnálom, ha a képviselő úr nem tudja, hogy szomszédja veszprémmegyei képviselő. Polónyí Géza: Hát ez személyes kérdés? Fenyvessy Ferencz: T. előttem szólott speciális collegám (Derültség.) szíves volt megemlékezni Veszprémmegyéről, melynek egyik kerületét ő itt az ellenzék padjain képviseli. Azt mondotta és elbeszélte, hogy Veszprémmegyében mily eorruptio lett volna a választásoknál. Kemény Pál": Kerületemben! Fenyvessy Ferencz: Hogy a kormány mily féktelen befolyást gyakorolt vele szemben és az ellenzékkel szemben is. Én, t. képviselőház, kijelentem, hogy nemcsak nincs tudomásom arról, de t. barátom legjobban tudhatja, ha elfogulatlan akar lenni, hogy — nem mo.idom, hogy szó sem igaz — de a legtálerősebb színekkel ecsetelte azon állapotokat, melyeket ő vele szemben látni vélt; mert merek hivatkozni Veszprémmegye két ellenzéki képviselőjére, Komjáthy Bélára és Matkovich Tivadarra, hogy ők álljanak fel és mondják, hogy Veszprémmegyében úgy történtek-e a dolgok, a mint azt a képviselő úr szíves volt felhozni? Kemény Pál: Azokról nem mondtam! Fenyvessy Ferencz: Ne tartsa magát oly nagy embernek, hogy a kormány csak őt akarta kibuktatni Veszprémmegyéből. T. képviselőház! Csak azért álltam fel, hogy kijelentsem, hogy azok, a miket a t. képviselő úr kegyes volt elmondani, vagy nem igazak, vagy túlerős színekkel vannak itt felállítva és hogy azokat a teljes értékükre leszállítsam. 42. orsüágos ülés 1893.