Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-25

38 25. orszftpos ttlc*. 1S!)2. niärezinä 31 én, csutCrtököii. az előirányzat közgazdasági és társadalmi hely­zetünk felett képez, kissé meglebbentem. (Hall­juk ! Halljuk!) Teisíem ezt sine ira et studio, nem azon czélból, hogy a közgazdasági és tár­sadalmi téren mutatkozó bajokat érvekííl hasz­náljam arra, hogy a költségvetést visszautasít­sam, mert ha azt nem fogadom is el, kizárólag azon okoknál fogva teszem, a melyeket előttem szólott igent, képviselőtársam gr. Apponyi Albert határozati javaslatában és beszédében kifejtett. Egészen tárgyilagosan kívánok mind a két tárgyra vonatkozólag nyilatkozni és mind a kettőre nézve tartózkodás nélkül leszek bátor elmondani véle­ményemet. (Halljuk! Halljuk!) A mi közgazdasági helyzetünket illeti, ágy vagyok meggyőződve, hogy az tulajdon­képen sem nem jó, sem nem rossz, hanem min­denekfelett bizonytahin. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Maga az a körülmény, hogy daczára mindannak, a mit az ipar fejlesztése tekinteté­ben eddig a kormány és társadalom tett, túl­nyomólag földinívelő állam vagyunk, kellőleg indokolja ezt a bizonytalanságot. Ehhez azonban , hozzájárul még az is, hogy klímánk bízhat;: dánabbak közé tartozik. A continentalis fekvésű országok és általában a földmívelési országok soha sincsenek abban a helyzetben, hogy pénzügyeiknek biztos alapot nyújtsanak; és igazán meglepő az a közönyösség, melylyel ezt a fontos szempontot tekinteni szokták. Hozzá vagyunk úgyszólván szokva és nem veszszük észre, mint a közöttünk terjengő levegőt, pedig épen a legutóbbi időben a tudománynak ulyan vívmányai vannak e tekintetben, a melyek méltán gondolkozóba ejthetnek minden közgazdát, 3Őt többet mondok, minden hazafit. A legutóbbi idő­ben ugyanis constatáltatott az, hogy az éghaj­lati változások tekintetében bizonyos szabály­szerűség észlelhető az egész világon. Nem régi­ben jelent meg a tudományos világban nagy feltűnést keltett egy kiváló munka, a mely az e részben létező összes adatokat tartalmazza 1700 óta. Ezen kivííl több száz állomáson évtize­dek óta gyűjtött adatokat combinálva, a követ­kező eredményekre jut. Az érintett felvételek első sorban a jégmezők terjedelmére, azután a lefolyás nélküli tavak vízmennyiségére és végre a tengerek sótartalmának változásaira vonatkoz­tak. Az tapasztaltatott ugyanis, hogy mindhárom tekintetben észlelhető változások összefüggésben vannak egymással és bizonyos törvényszerűsé­gen alapszanak. Kisült, hogy a jégmezők terje­delme és a lefolyás nélküli tavak, tengerek, nevezetesen a Kaspi-tenger vizbősége, nedves esztendőben nő, száraz esztendőben fogy; ellen­ben a tenger sótartalma nedves esztendőben kevesebb, száraz esztendőben több. Ebből combinálva az összes felvételek ada­tait, arra a meggyőződésre jutott a tudomány, hogy a száraz és nedves esztendőknél bizo­nyos egymásután észlelhető és az a hullámzás, a mely e tekintetben mutatkozik — a legmé­lyebb pontokat véve szemügyre — mintegy 35 esztendőt tesz. A berni egyetemnek egy tudós tanára bo­csátotta közzé a jelzett munkát, a tudományos világban feltűnést keltve azzal. Én akkor szin­tén figyelmessé lettem reá és megszereztem magamnak. De megvallom, bizonyos kételylyel fogadtam azon jóslatszerű kijelentését, hogy nem sokára, mivel újból a száraz esztendők felé ha­ladunk, Közép Európában és különöseu a con­tinens continentalisabb éghajlattal biró vidékein olyan szárazság fog bekövetkezni, a mely a lakosság legnagyobb részét érzékenyen fogja sújtani. S ime, ajig telt el egynéhány esztendő és a jóslatszerű kijelentés beteljesült, mert ime Oroszországban az aszály oly mélyre ható társa­dalmi, közgazdasági, pénzügyi és politikai ha­tással bírt, mely annak alapjait is megrendí­tette. Vájjon miféle talismannai rendelkezünk mi, a mely meg fog menteni bennünket hasonló ba­joktól és hasonló természetű csapásoktól, midőn az a velünk sok tekintetben azonos éghajlati viszonyok közt élő nagy birodalmat oly érzé­kenyenillette? így fogva fel a közgazdasági hely­zetet, mindenesetre kétség fér ahhoz, váj­jon a mi pénzügyi helyzetünk biztos alapra van-e fektetve. A mi gazdaközönségünk úgyszólván ösztönszerűen érzi, hogy e tekintetben valamit tenni kell, mutatja ezt az is, hogy nemrégiben az alföld azon részén, a mely legutóbb a szá­razságnak leginkább volt kitéve, Arad és Csanád megyében a birtokosok egyesültek arra, hogy a Maros termékenyítő vizének felhasználásával oly öntöző csatornát létesítsenek, mely minden körülmények között biztosítaná a szükséges talajnedvességet. E csatorna körülbelül a léte­sítés stádiumába jutott már. Én annak minden tekintetben nagy fontosságot tulajdonítok. Ha e mű létesül, nemcsak azon vidék alakúi át valódi Kánaánná, hanem ez Magyarország földmívelé­sének történetében is korszakot fog alkotni. En­nélfogva már előre is kérem a kormány támo­gatását e mű létesítéséhez, mert ez nemcsak az említett vidéknek, hanem az egész ország föld­művelésének is érdekében áll. (Helyeslés bal felől.) E törekvések különben nem egyedül a gazda­sági alap szilárdítása, hanem a mezőgazdaság­nak belterjessé alakítása tekintetében is rend­kívül fontosak. ( Úgy van ! bal felöl.) Hogy mezőgazdaságunk mily visszás körül­mények között van, azt annak minden közelebbi ismerője el fogja ismerni és egyet fog velem érteni abban, hogy gazdasági bajaink főoka

Next

/
Thumbnails
Contents