Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-42

tó. ©rwíigos fiiéi 1892, április 80-án, gzombritöll 4S3 márczíüs 3ö-án. Tehát két hónap — április és május — nem harmadfél hónap maradt ren­delkezésünkre. A két hónapból leszámítandó majd két hét, a mely a liusvéti szünetekre esett, maradt tehát a tárgyalásra mintegy hét hét. (Igaz! ügy van! a báloldalon.) Méltóztassék csak visszaemlékezni a budget tárgyalásokra, volté arra eset, hogy hét hét alatt akár Deák Ferencz idejében, akár Tisza Kálmán ministererelnökös­ködése alatt a budget letárgyaltatott volna. Még a Deák-párt idejében igazán nagy állam­férfiúi tehetséggel biró s feledhetlen nagy nevíí Eötvös Józsefünk egy alkalommal, a mikor a cultusministeri budgettet heteken keresztül védel­mezte, a nagy fáradságtól itt a házban ájulástól összerogyott s még sem jutott senkinek eszébe a Deák-párt tagjai közül az akkori ellen­zéket obstructioval vádolni azért, mert alaposan, minden részletre kiterjeszkedve folytatta a tár­gyalást. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Megmon­dották már előttem mások, én ismételni nem akarom, hogy miért szükséges nálunk, a hol nincsen más förutn a közigazgatási bajok orvos­lására, mint a parlament, az elé hozni ezeket a bajokat és hogy miért szükséges nálunk a bud­get tárgyalásnak kiterjedtebb mértékben való eszközlése. Én tehát azt a vádat, hogy ez idő szerint akár leplezett, akár leplezetlen obstruetionak még a színezetét is rá lehetne fogni az ellen­zékre, mint alaptalant, kénytelen vagyok — és azt hiszem az összes ellenzék érzelmeit s néze­tét tolmácsolom — a leghatározottabban vissza­utasítani. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hát ez nem lehet más, mint mondatott is, csak ürügy; de mi sem az által, hogy ürügyet szol­gáltatunk, sem az által, hogy e vádat magunk­ról elhárítsuk, miután úgy is alaptakm, köteles­ségünk teljesítésében egyáltalában nem fogjuk engedni magunkat befolyásolni. (Helyeslés a bal­és szélső baloldalon.) Épen úgy nem fogadhatom el azt a vádat, hogy ha a budget tárgyalása hosszabbra nyúlik az ellenzék behatóbb tárgya­lása folytán, akkor az ellenzék lesz az oka annak, ha esetleg a tisztviselők fize­tésének rendezéséről szóló törvényjavaslat ide­jében törvényerőre nem emelkedik; nem fogad­hatom el pedig ezt a vádat azért, mert gróf Ápponyi t. képviselő úr megmutatta a módot, rámutatott, mikép lehet elérni, hogy e tövény javaslat idején törvényerőre emelkedhessek. El­ismerem, hogy ez még ma nem közvetlenül acut jellegű kérdés, mint Hieronymi t. képviselő úr is hangsúlyozta, mert a pénzügyi bizottság azt még nem tárgyalta le; tessék a bizottságot meg­sürgetni és ha jelentését beterjeszti, tessék a törvényjavaslatnak — a budget-tárgyalás meg­szakításával is — tárgyalásába belemenni. (Helyes­KÉPVH. NAPLÓ 1892— 97. 11. KÖTET. lés a bal- és szélső baloldalon.) Ha tehát nem lesz idejében törvény belőle, nem az ellenzék akara­tán fog múlni, hanem a kormányon és a kor­mányra fog hárulni az a vád, melyet az ellen­zék ellen szeret felhozni. (Élénk helyeslés a bal­és szélsőbalon.) Még ennek kapcsán azt akarom megemlíteni, ha a t. kormány az ellenzé­ket okolja azért, hogy még ma nincs megsza­vazott költségvetésünk, úgy e, vád megint csak visszahárúl reá, mert hiszen mindenki tudja, mikor a budget a múlt évben előterjeszte­tett, akkor egészen nyugodt tárgyalások voltak a parlamentben, de a kormánynak nem tet szett, mikor indokolt volt, augusztusban felosz­latni az országgyűlést, hanem elrendelte télen a választásokat és így maga tette lehetetlenné, hogy a budget idejében törvényerőre emelked­jék. Hisz már régen megszavazott budgetje volna az országnak, ha ez elhibázott eszközhöz nem folyamodik. De úgy vagyunk a kormány­nyal, hogy a midőn bebizonyul rajta az a német közmondás: »Das ist der Fluch der bő­sen That, dass sie fortzeugend Böses muss gebärene : akkor a helyett, hogy tényeik követ­kezményeit elfogadnák, a t. ministerelnök úr által feltalált és talán szabadalmazott áthárítási theoria szerint mindig az ellenzék a hibás s így most is, hogy még nincs megszavazott bud­getiink. Még csak néhány megjegyzést kívánok tenni a t. ministerelnök úr tegnapelőtti beszéd­jére, Ápponyi t. képviselőtársam ama megjegy­zésére, hogy az mindig őszinte szó, a mi a vita hevében szalad ki az ember száján, míg abban, a mit meggondolva mond ki, el is burkolhatja nézeteit, bár azért tényleg nem mindig burkol­tainak el a valódi nézetek: a t. ministerelnök úr azzal felelt, hogy hisz akkor t. képviselő­társam sem beszélt őszintén, mert négy oldalos jegyzetekből olvasta le beszédjét. Erre csak homéri kaczaj lehet a válasz és én épen gróf Szapáry Gyula t. ministerelnök úr állása s sze­mélye iránti tisztelet és méltányosságból nem akarom megvonni az ez által kihívott párhuza­mot az ő szónoki képességeik felett. Másik megjegyzésem a ministerelnök úrnak ama sza­vaira vonatkozik, melyekkel gr. Ápponyi ama megjegyzésére felelt, hogy az országgyűlés 19 hónap óta permanentiában van és mégis mily meddő maradt, még ha le is számítjuk a köz­igazgatási vitára fordított 3 hónapot és conce­dáíom azt is és senki nem is tagadja ez olda­lon, hoffv a ministerelnök úr által felsorolt ja­vaslatok mind letárgyaltattak. De kérdem, elég munkásság-e az 16 hónapra? (Úgy van! bal felöl.) Végül Helfy t. képviselőtársam azon nyilat­kozatára, hogy a kormánynak a közigazgatási reformnál nem a közigazgatás gyökeres refor­55

Next

/
Thumbnails
Contents