Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-42

tó. ©rwíigos fiiéi 1892, április 80-án, gzombritöll 4S3 márczíüs 3ö-án. Tehát két hónap — április és május — nem harmadfél hónap maradt rendelkezésünkre. A két hónapból leszámítandó majd két hét, a mely a liusvéti szünetekre esett, maradt tehát a tárgyalásra mintegy hét hét. (Igaz! ügy van! a báloldalon.) Méltóztassék csak visszaemlékezni a budget tárgyalásokra, volté arra eset, hogy hét hét alatt akár Deák Ferencz idejében, akár Tisza Kálmán ministererelnökösködése alatt a budget letárgyaltatott volna. Még a Deák-párt idejében igazán nagy államférfiúi tehetséggel biró s feledhetlen nagy nevíí Eötvös Józsefünk egy alkalommal, a mikor a cultusministeri budgettet heteken keresztül védelmezte, a nagy fáradságtól itt a házban ájulástól összerogyott s még sem jutott senkinek eszébe a Deák-párt tagjai közül az akkori ellenzéket obstructioval vádolni azért, mert alaposan, minden részletre kiterjeszkedve folytatta a tárgyalást. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Megmondották már előttem mások, én ismételni nem akarom, hogy miért szükséges nálunk, a hol nincsen más förutn a közigazgatási bajok orvoslására, mint a parlament, az elé hozni ezeket a bajokat és hogy miért szükséges nálunk a budget tárgyalásnak kiterjedtebb mértékben való eszközlése. Én tehát azt a vádat, hogy ez idő szerint akár leplezett, akár leplezetlen obstruetionak még a színezetét is rá lehetne fogni az ellenzékre, mint alaptalant, kénytelen vagyok — és azt hiszem az összes ellenzék érzelmeit s nézetét tolmácsolom — a leghatározottabban visszautasítani. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hát ez nem lehet más, mint mondatott is, csak ürügy; de mi sem az által, hogy ürügyet szolgáltatunk, sem az által, hogy e vádat magunkról elhárítsuk, miután úgy is alaptakm, kötelességünk teljesítésében egyáltalában nem fogjuk engedni magunkat befolyásolni. (Helyeslés a balés szélső baloldalon.) Épen úgy nem fogadhatom el azt a vádat, hogy ha a budget tárgyalása hosszabbra nyúlik az ellenzék behatóbb tárgyalása folytán, akkor az ellenzék lesz az oka annak, ha esetleg a tisztviselők fizetésének rendezéséről szóló törvényjavaslat idejében törvényerőre nem emelkedik; nem fogadhatom el pedig ezt a vádat azért, mert gróf Ápponyi t. képviselő úr megmutatta a módot, rámutatott, mikép lehet elérni, hogy e tövény javaslat idején törvényerőre emelkedhessek. Elismerem, hogy ez még ma nem közvetlenül acut jellegű kérdés, mint Hieronymi t. képviselő úr is hangsúlyozta, mert a pénzügyi bizottság azt még nem tárgyalta le; tessék a bizottságot megsürgetni és ha jelentését beterjeszti, tessék a törvényjavaslatnak — a budget-tárgyalás megszakításával is — tárgyalásába belemenni. (HelyesKÉPVH. NAPLÓ 1892— 97. 11. KÖTET. lés a bal- és szélső baloldalon.) Ha tehát nem lesz idejében törvény belőle, nem az ellenzék akaratán fog múlni, hanem a kormányon és a kormányra fog hárulni az a vád, melyet az ellenzék ellen szeret felhozni. (Élénk helyeslés a balés szélsőbalon.) Még ennek kapcsán azt akarom megemlíteni, ha a t. kormány az ellenzéket okolja azért, hogy még ma nincs megszavazott költségvetésünk, úgy e, vád megint csak visszahárúl reá, mert hiszen mindenki tudja, mikor a budget a múlt évben előterjesztetett, akkor egészen nyugodt tárgyalások voltak a parlamentben, de a kormánynak nem tet szett, mikor indokolt volt, augusztusban feloszlatni az országgyűlést, hanem elrendelte télen a választásokat és így maga tette lehetetlenné, hogy a budget idejében törvényerőre emelkedjék. Hisz már régen megszavazott budgetje volna az országnak, ha ez elhibázott eszközhöz nem folyamodik. De úgy vagyunk a kormánynyal, hogy a midőn bebizonyul rajta az a német közmondás: »Das ist der Fluch der bősen That, dass sie fortzeugend Böses muss gebärene : akkor a helyett, hogy tényeik következményeit elfogadnák, a t. ministerelnök úr által feltalált és talán szabadalmazott áthárítási theoria szerint mindig az ellenzék a hibás s így most is, hogy még nincs megszavazott budgetiink. Még csak néhány megjegyzést kívánok tenni a t. ministerelnök úr tegnapelőtti beszédjére, Ápponyi t. képviselőtársam ama megjegyzésére, hogy az mindig őszinte szó, a mi a vita hevében szalad ki az ember száján, míg abban, a mit meggondolva mond ki, el is burkolhatja nézeteit, bár azért tényleg nem mindig burkoltainak el a valódi nézetek: a t. ministerelnök úr azzal felelt, hogy hisz akkor t. képviselőtársam sem beszélt őszintén, mert négy oldalos jegyzetekből olvasta le beszédjét. Erre csak homéri kaczaj lehet a válasz és én épen gróf Szapáry Gyula t. ministerelnök úr állása s személye iránti tisztelet és méltányosságból nem akarom megvonni az ez által kihívott párhuzamot az ő szónoki képességeik felett. Másik megjegyzésem a ministerelnök úrnak ama szavaira vonatkozik, melyekkel gr. Ápponyi ama megjegyzésére felelt, hogy az országgyűlés 19 hónap óta permanentiában van és mégis mily meddő maradt, még ha le is számítjuk a közigazgatási vitára fordított 3 hónapot és concedáíom azt is és senki nem is tagadja ez oldalon, hoffv a ministerelnök úr által felsorolt javaslatok mind letárgyaltattak. De kérdem, elég munkásság-e az 16 hónapra? (Úgy van! bal felöl.) Végül Helfy t. képviselőtársam azon nyilatkozatára, hogy a kormánynak a közigazgatási reformnál nem a közigazgatás gyökeres refor55