Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.
Ülésnapok - 1892-42
434 42. orsüftffos fllés 18»f. április Bö-án, szombatok. málaga, hanem annak ürügye alatt a párturalom minél nagyobb biztosítása volt a czérja, azt felfelelte a t. ministerelnök ár ha ez az állítása igaz lenne, akkor a kormány megtehette volna azt, hogy azon két paragraphusos törvényjavaslatba még egy harmadik szakaszt szart volna be . . . (Gr. Ssapáry Gyula ministerelnök tagadólag int.) Azt méltóztatott mondani, felolvashatom (olvassa): »Egyszerfíbb lett volna, hogy a két szakaszból álló törvényjavaslatnak 2-ik szakaszába annak felvételét kérje a törvényhozástök — hát nem mondta azt, hogy 3-ik szakaszúi vehette volna be, hanem a másodikba, mi a dolog lényegén mit sem változtat — »hogy addig is, míg a közigazgatási szervezetre vonatkozó új törvényes intézkedések keresztül vitetnek, a megyei tisztviselők soraiban beálló üresedések nem választás, hanem kinevezés útján fognak betöltetni.« Ezt annak igazolására hozta fel a t. ministerelnök úr, hogy ha az lett volna a czérja, a mit Helfy képviselőtársam javaslatának imputált, akkor azt megtehette volna, de mivel ezt nem tette, ez igazolja, hogy neki van igaza. Arra, hogy mi lehetett az egyik oka annak, a miért a t. ministerelnök úr nem látta tanácsosnak erre vállalkozni, a szomszéd padokról tegnap meg lett adva a válasz. Én még egy másik okot fűzök hozzá, talán fontosabbat és ez az, hogy a ministerelnök úr ezt azért nem tette, mert ennek igazán megvallva, semmi szükségét nem látta, mivel a mostani közigazgatási apparátus mellett, mely a választás alakjába burkolt önkényt foglalja magában, sokkal kényelmesebben használhatja fel a közigazgatás gyengéit a hatalmi érdekek kizsákmányolására és istápolására, mint akármilyen kinevezett apparátus mellett. Vegyük a kérdést úgy, a mint van. Ha kinevezett tisztviselő követ el hatalmi visszaélést az uralkodó párt érdekében, ezen a t. kormányt itt felelősségre lehet vonni, mert kinevezett közegeiért a felelősség terhét magától el nem háríthatja és így neki sokkal kényelmetlenebb, ha ezt a házban szóba hozzák, mint a mint van most. Mert mily eljárást tapasztalunk e tekintetben a t. kormány részéről most? Gr. Károlyi Gábor: Ügyetlen eljárást! (Zaj n jobboldalon.) Sághy Gyula: Tessék meghallgatni, majd megmondom, mikor bevégezték a beszélgetést. (Elnök csenget.) Mi a mai eljárás? Ha ide jövünk és felpanaszoljuk a választott tisztviselőnek a kormány hatalmi érdekének megerősítésére elkövetett visszaélését, akkor az igen t. ministerelnök úr, mint belügyminister azt szokta nekünk válaszolni: hiszen ez választott közeg, én nem lehetek felelős azért, hogy a publikum által választott közeg mit tesz. így a felelősséget magától elhárítja, pedig az neki még jobban áll rendelkezésére a főispáni hatalom ég a candidatioban rejlő hatalom által, mint bármely kinevezett tisztviselő. (Igaz! Úgy van! hal felöl.) Ezért nem volt szüksége reá, hogy ezt a veszélyes kísérletet megtegye, a mely az akkori viszonyok szerint nagy felháborodást keltett volna, mert sokkal kényelmesebb volt a választások elé mennie a mai állapottal, mint a kinevezési elv keresztülvitelével. De nem akarom a t, ház figyelmét tovább igénybe venni. (Halljuk! Halljuk! bnl felöl.) Be fogom fejezni felszólalásomat azzal, hogy épen ez a politikai rendszer, a mely az egyoldalú hatalmi érdeknek folytonos istápolásában, a pártérdeknek az ország érdeke fölé helyezésében nyilvánul, eredményezi azt, hogy a kormánynak legalább politikai irányzatában s közigazgatási reformezélzataiban folytatott működése, daczára annak, hogy a kormány tagjai között egyes igen kiváló, fényes tehetségű férfiak ülnek, mégis meddő és eredménytelen. Csakis saját szakmájukban folytatott tevékenységükben tudnak üdvöset és elismerem, sok jót is az országnak teremteni, de még sem annyit, mintha ezen bilincsekből megszabadulva, saját tehetségüket az ország érdekében, minden pártérdektől menten, elfogulatlanul tudnák érvényesíteni. És midőn minket azzal vádolnak, hogy személyek elleni harezot folytatunk, akkor ezt ugyanazon indokok alapján kénytelen vagyok visszautasítani; mert mi egy meggyökeresedett s az országnak kárára szolgáló rendszer ellen küzdünk. Nem áll az, hogy midőn Tisza Kálmán állott az ügyek élén, azt mondotta volna az ellenzék: ha Tisza Kálmán onnan távozik, akkor az ellenzék harezmodora azonnal meg fog változni. Hanem azt igenis mondottuk, ha Tisza Kálmán elhagyja a kormányelnöki széket és vele együtt megváltozik az egész kormány rendszer, akkor igenis más harezmodort fogunk követni, mint azon rendszer ellen, mely addig fennállott. És hogy e tekintetben az ellenzék be is váltotta a szavát, ez ellen a t. ministerelnök úrnak panasza nem lehet, mert kormányzásának első hónapjaiban, mikor még reményteljes várakozással voltunk eltelve, az ellenzék a loyalitásnak — még saját pártérdekeinek feláldozásával is — legvégső határáig elment. (Igazi Úgy van! bal felöl.) De mikor azt tapasztaljuk, hogy a régi szellem ismét visszatért és hogy a kormányzás a régi rendszer kerékvágásába visszazökkent, akkor természetes, nekünk ellenzékieknek, tekintet nélkül a személyre, legyen az akár Tisza Kálmán, akár gr. Szapáry Gyula, a kormánynak ezen rendszere, illetőleg ezen rendszer megszemélyesítője ellen a harezot folytatni kell és azt, abban hagyni nem szabad s nem is
