Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.
Ülésnapok - 1892-42
432 42, országos ülés 18»2. április 80.Ao, szombaton, nézve kívánatos, tehát a miatt kívánatos, hogy jelvényük egyenlő legyen a közös hadsereg és a honvédség tisztjeivel, akkor nem hivatkozom másra, mint az egyszerű józan észre, a józan logikára, mely azt mondja, hogy a ministerelnök úr ezen állításával szemben a contrario áll az is, hogy ha nem egyénit! a jelvény, legyen az aztán akár nemzeti színű s az országos ezímer, akkor ezen esendői-tiszteknek tekintélye nem lehet egyenlő a honvédtiszt s a közös hadseregbeli tiszt tekintélyével. Ha ez nem alább helyezése a nemzeti színeknek és az ország ezímerének a sárga-fekete színek és a kétfejű sas jelentőségének, akkor nem tudom, hogy hol lehet logikát keresni, mert a logika ezen szükségszerű követelményei előtt nem lehet elzárkózni senkinek. Ki van mondva ebben, logikai szükségességgel, hogy a magyar nemzeti színek és az országos ezímer nem elegendők arra, hogy a csendőrtiszt egyenlő rangfokozatban levőnek tekintessék a közös és a honvéd hadseregbeli tisztekkel. Azt hiszem, hogy ezen logika elől kitérni nem lehet. (Helyeslés bal felöl.) A t. ministerelnök úr tegnap azt mondta, hogy az ő szavai világosak voltak, azok értelmét erőszakosan félremagyarázták s hogy ennélfogva ő nem azt az értelmet következteti belőle, a mit ezen az oldalon hangoztatnak. Az által, hogy a ministerelnök úr csökönyösen ragaszkodik nyilatkozatának fentartásához, a helyett, hogy kimondaná egyenes, férfias nyíltsággal, hogy szavait rosszul, hibásan alkalmazta, hogy tulajdonképen nem azt gondolta és nem úgy gondolta, a mit s a mint tényleg mondotta és ezzel helyreigazítaná elhibázott nyilatkozatát, a helyett azt mondja, hogy nyilatkozata, szavai bővebb magyarázatot nem igényelnek. Ez is azon taktikai ügyes fogásoknak egyikét képezi, a melyet már megszoktunk a t. ministerelnök úr részéről s a mely a háznak athmosphaeráját mindig csak fülledtebbé tenni alkalmas és a melynek már is fülledt levegője mindinkább telíttetik, nézetem szerint ugyan egész indokolatlanul még a cloture és obtructio rémei által is. No hát én, t. ház, egész nyiltsággal nézek ezen két rém szemébe is. Vegyük először a eloturet elő. Hát erre nézve egészen osztozom, t. ház, abban a felfogá ;ban, a melyet tegnap Beöthy Ákos t. barátom kifejezett, hogy a mi parlamentaris viszonyaink közt nem lehet e tekintetben Angliát argumentumul és mintaképűi felhasználni, épen ezen a téren. A parlamentarismusnak különben ezen minta országában, mint ezt a t. képviselőtársam igen helyesen előadta, egészen más a helyzet és mások voltak a viszonyok akkor, a mikor a eloturet ott a parlamentbe behozták, mint nálunk. Én egy lépéssel tovább megyek és remélem, a t. képviselőtársam nem fogja ezt megezáfolni, hanem hozzájárul ahhoz, a mely szerint a cloturenek abban a helyzetben behozatala Angliában szükséges és jogosult lehetett és megfért az angol flegmatieus természettel, mert az angol nemzetnek flegmatieus türelme mellett nem lehet attól tartani, hogy a cloturerel visszaéljenek és azt a szólásszabadság elnyomására használják fel. Nálunk azonban tekintetbe kell venni a magyar szenvedélyesebb s hevűlékenyebb természetét is. Méltóztassanak csak figyelembe venni a t. túloldalnak az erőszakoskodásra minduntalan nyilvánuló hajlamait és az ellenzékkel szemben minduntalan kitörő szenvedélyességét és vonják le belőle a consequentiát: ha netalán a túloldal többsége behozná a eloturet, akkor ez oda vezetne, hogy a ki nekik nem tetszik, a kinek felszólalásától félnek, egyetlen egy oly szónoknak sem engednék meg a felszólalást. Hová jutnánk a parlamentarismus tekintetében, ha a szólásszabadság így korlátoztatnék, mert a szólásszabadság egyik követelménye a parlamentarismusnak és ehhez még azt fűzöm hozzá, hogy Magyarországon a cloturenek behozatalát a parlamentarismus megölőjének, végveszélybe döntőjének tekinteném. (Helyeslés. Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Azért, a ki a parlamentarismusnak igaz barátja, annak minden erejét arra kell fordítani, hogy megakadályozza a cloture behozatalát. A kik pedig ennek az intézménynek létesítését akarják, azokról méltán feltételezhetjük, hogy nincsen más törekvésük, mint hogy a szólásszabadság eltörlésével az önkényes párturalmat örök időkre biztosítsák és a parlamenti szólásszabadság kényelmetlenségétől megszabadítsák. (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Áttérve a másik felvetett kérdésre, az obstructio kérdésére, azzal vádolják, t. ház, az ellenzéket majd itt e házban nyíltan is, a kormánypadokból is, de különösen a társas barátságos beszélgetés közben, hogy az ellenzék már ezen költségvetés tárgyalásánál is legalább is leplezett obstructiot csinál. Álljunk szembe ezzel a váddal. xMéltóztassanak elfogulatlanul visszagondolni ennek a magyar parlamentnek 25 éves történetére. Mél tóztassanak utána nézni, vájjon volt-e budgettárgyalás, a mely aránylag rövidebb lett volna, mint a mostani. Méltóztassék tekintetbe venni, hogy az sem áll, a mit a ministerelnök úr tegnap mondott, hogy három és fél hónap alatt, május végéig lett volna ideje a parlamentnek a budgettet letárgyalni; ez elég idő lett volna akármilyen hosszú budgetnek a letárgyalására. Rectificálom a, tények valóságával a t. ministerelnök úr ezen állítását. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon) Ezen budget tárgyalását elkezdtük *
