Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-42

4á. országos ülés 1892. április SO-án, szombaton. 431 szükség esetén, csak rendkívüli, életbevágó, fontos kérdéshez lehet kötni, azért nem akar pártjára pressiot gyakorolni. Ezt a kérdést tehát nem tartja elég fontosnak arra, de azt a kérdést már igen, hogy vájjon a csendőrségi tisztek kardbojtján, ruházatán a fekete-sárga színek és a kétfejű sas továbbra is megtartassek. (Élénk helyeslés bál felől.) Igaz, t. ház, hogy nem e ház ban benn történt ezzel kapcsolatosan a cabinetkérdés fölvetése, sem mint eddig többször szokásban volt, a t. kormánypárt clubjában és eonferentiáján, hanem a ház folyosóján és ezzel a t. ministerelnök úr föltalálta a cablnetkérdés fölvetésének egy új módját, egy új alakját, a melyet íigj lehetne nevezni, hogy a folyosón bujdosó cabinetkérdés (Úgy van! Úgy van!a bal-és szélső baloldalon.) és mi szívesen beleegyezünk, hogy a t. ministerelnök úr erre a kizárólagos szabadalmat magának megszerezze. Avagy talán, t. ház, az fokozza-e, vagy £erjeszsze-e föl bennünk a t. kormány iránti bizalmat, hogy a t. ministerelnök akkor, a mikor a cloture behozatalának kérdésében az ellenzék részérő] két oldalról is egyenes, határozott nyilatkozatra szólítíatott fel, iskolás gyermekként fenyegető, de más tekintetben kitérő választ adott, holott egy férfias, határozott és nyilt válasz a ház athinospheráját alkalmas lett volna megtisztítani és helyreállítani a parlamentben a tárgyalásnyugodtságát. (Ugy van! Úgy van! abaloldalon.) T Áttérek már most, t. ház, azon másik védekezésére, a melyet tegnap Ragályi Lajos képviselőtársam megkísérlett, azon komoly figyelmeztetéssel szemben, mely ellenzéki oldalról a a t. túloldalhoz s a t. kormányhoz akaratlanul s öntudatlanul is mindinkább terjedő elnemzetietlenedésre vonatkozólag intéztetett, a mely a t. túloldalon tért kezd foglalni. T. képviselőtársam a tételt ezen alakjában azonban nem igen lévén képes megezáfolni, azon fogáshoz folyamodott, hogy ezen figyelmeztetést elferdítette és azt mondta, hogy a nemzeti érzület teljes hiányának, a hazafiatlanságnak vádja dobatott a t. kormány és pártja szemébe. Ezt senki sem mondta, sőt jól emlékszem, hogy gr. Apponyi Albert pártvezérem és t. képviselőtársam határozottan hangsúlyozta, hogy a kormánynak és a túloldalnak hazafiúi érzületét s őszinte hazafiságát kétségbe nem vonja, hanem tagadja, hogy az elegendő érzékkel bírna a nemzeti érdekek ápolása, a nemzeti függetlenség követelményeinek még a jelvényekben való fentartása iránt is és rámutatott azon históriai tényekre, melyek azt bizonyítják, hogy ha Magyarország biztonságban volt közjogilag, igen sokszor oly irányzatok emelkedtek felszínre, a melyek a nemzeti úr az adott, hibát, érzés elhalaványodását idézték elő. Ezek ellen nem szép szavakkal, hanem csak tényekkel lehet védekezni, de midőn ezek annak az igazságáról győznek meg bennünket, a miket gr. Apponyi Albert t. pártvezérem és képviselőtársain állított, aggodalommal kell eltelni az iránt, hogy hova vezet az a lejtő, a melyre lépni méltóztattak, ha azon tovább haladnak. Nem értek ugyan teljesen egyet abban, a mit előttem szólott képviselőtársam a Radetzky-szoborra vonatkozólag mondott, sőt — nem tagadom — mint gr. Apponyi t. képviselőtársam, úgy én is tudomásul vettem volna azt a választ, a melyet ;i t. ministerelnök ezen ügyben hozzá intézett interpellatiora mert én nem látok abban sem politikai sem érzéketlenséget a nemzeti érdekek, a nemzeti eszme ápolása iránt egymagában, ha akár egyesek, akár a kormány tagjai elmennek egy kiváló hadvezér szobrának leleplezéséhez, a ki magyar polgárokból is álló hadseregét diadalra vezette, nem Magyarország ellen, hanem oly körül menyek közt. midőn a mvgyar országgyűlés e czéira nagyszámú újonczot is szavazott meg, azonban a megszavazott líjoncz-jutalék az átalakult honi viszonyok miatt nem küldetett többé a harcztérre. Hanem megmondom, hogy miben látom a nemzeti eszmék kellő ápolásának és az ezek iránti megfelelő érzék hiányát a t. kormány részéről. Abban, hogy ide elment, ellenben midőn a nemzeti eszme megünnepléséről volt szó, midőn az aradi vértanúk szobrát leplezték le, oda nem tartotta érdemesnek elmenni. Nem abban van a baj és hiba, hogy a szomszéd állam ünnepein részt vesznek s azok iránt érdeklődést tanúsítanak, hanem abban, hogy saját nemzeti ünnepeinktől tüntetőleg távolmaradnak. Nem abban van tehát a hiba, hogy a Radetzky-szobor leleplezésénél megjelentek a kormány egyes tagjai, hanem abban, hogy nem vett részt egyszersmind az Aradon tartott nemzeti ünnepélyen s ezzel megmutatta, hogy kevesebb érdeklődést tanúsít a magyar nemzeti ünnep, mint egy idegen állam ünnepélye iránt. (Úgy van! bal felöl.) Ebben a párhuzamban tűnik ki az érzékhiány a nemzeti eszmék ápolása és a magyar nemzeti jelleg biztosítása tekintetében. Épen úgy tett e tekintetben is a t. kormány, mint néhány nap előtt a nemzeti színekkel s a magyar országos czímerrel, a melyet alább állónak tekintett a kétfejű sasnál és a sárga-fekete színeknél. Mert megengedjen a t. ministerelnök úr nálom, hogy nincs jelen az ellenzéki szónokokat félremagyarázásával, mert hogy a sárga-fekete kardbojt és a kétfejű sas jelvényének a csendőrségi tiszteknél való fentartása a csendőrségi tisztekre és tekintélyükre • nagyon saj- de hiába vádolja szavainak erőszakos a mikor azt mondja,