Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-42

424 41. országos Illés 1892. április 30-án, szombatén. a kormánynak politikája lehet irányadó. Ahhoz kell neki harczi^ taktikáját alkalmazni, és itt — engedelmet kérek. — de itt határozottan ki kel] nyilatkoztatnom, hogy midőn a kormányelnök úr temesvári beszédében az ellenzéket a cdotűrrel fenyegette és ügy látszik, hogy ezen az igazán harezias állásponton van még ma is, az ellenzéket, gondolom, a maga egészében, de a függetlenségi és 48-as pártot minden esetre, régi erélyével mindenkor szemben találta magával. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hogy az indemnity-törvényjavaslatot, már magából pártállásunkból kifolyólag sem fogadhatjuk el: azt hiszem, ez mindenki előtt tisztán és világosan áll. Indoka ennek magából a dolog lényegéből ered és így felesleges is fejtegetnem, hogy én a kormány iránt bizalommal nem viseltethetem. A költségvetési törvényjavaslat elfogadása vagy elvetése az alkotmány értelmében mindenesetre a bizalom kifolyása, az indenmity-javaslat pedig, a mikor a költségvetés nélkül akar kormányozni a kormány, par excellence a bizalom kérdése. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Szokatlan és rendellenes ez, bár Hieronymi Károly t. képviselőtársam szerint a volt kormányok alatt is szokásban volt ez. Az a védelem tehát, a melyben a t. kormányt pártjának ezen jeles tagja részesítette inkább vád, mert midőn a jelenlegi kormány megalakult és a mínisterelnök úr a kormányzást átvette, nem az lett volna köteles'lége, hogy mindjárt harezias álláspontra helyezkedjék, hanem javítania kellett volna mindazt, a mit az elmúlt 23 év tapasztalatlan rossznak bizonyított be. Első sorban is szükséges lett volna oly házszabályokat és oly törvényjavaslatokat beterjeszteni, a melyek lehetségessé tennék, hogy a költségvetés tárgyalása rendes mederben folyjon és hogy a kormányok indemnityre ne szoruljanak. De ez nem történt; pedig akár ennek, akár a corruptionak kérdését vette is fel a kormány és a t. túloldal, mindezekért első sorban és teljes mértékben önmaga felelős, mert hiszen 25 év óta tulajdonképen nem a kormányok változtak, hanem csak a személyek, mert a pártok állása ugyanaz maradt mindig és maga a fusio is, amely elvfeladás következtében jött létre, tulajdonképeu a régi rendszer folytatása volt. Az a kormány, tehát, a mely jelenleg az ügyek élén áll, feltétlenül felelős minden előző kormány bűneiért (Úgy tan! Úgy van! bal felöl.) s az a többség, amely a jelenlegi kormányt támogatja, szintén felelős mindazokért, a miket a volt kormányok elmulasztottak. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) mert a jelenlegi kormány nem alkotmányos módon jött. létre, mivel a kormányváltozásnak okvetlenül elvi alapon, a pártok változásával és kormányra jutásával kellene létrejönnie. A mi pedig a jelenlegi kormány megalakulásakor és az előző jubiláló kormány visszalépésekor lejátszódott, minden inkább volt, csak parlamentaris nem, (Helyeslés hál felöl.) Ha visszaemlékezünk rá — akkor én az újságból olvastam ezr, — az az igazi kesergés, az a tüntetés s tudja isten micsoda, a melylyel a múlt országgyűlés többsége a visszavonuló kormány elnököt részesítette és az a hideg fogadtatásba melyben az új kormány és kivált annak t. elnöke részesült, ránk azt a benyomást tette, mintha az ellenzék a t. kormányelnök urat sokkal jobban fogadta volna, mint az a többség, a melynek kebeléből a mai kormány megalakult, pedig a kormánynak a többség édes gyermekének kellene lennie. Méltóztassék csak visszaemlékezni az elmúlt országgyűlés egész folyamára s reá fognak jönni, hogy az akkori többség a t. kormányelnök urat kénytelen-kelletlen védte és hogy viszont a. t. kormány azon többség iránt nem valami nagy rokonszenvvel viseltetett, Mutatja ezt az is, hogy a költségvetés letárgyalása előtt indemnityt kért és a mint azt 5 hónapra megkapta, legelső köte lességének tartotta az édes mamával együtt az országgyűlést hazaküldeni és magának új többséget teremteni. Ezen választás, daczára annak, hogy szokatlanul a téli időre tétetett, a kormány határozott kudarczára vezetett, mert nemcsak a függetlenségi és 48-as párt, hanem — s erre úgy Hegedűs Sándor képviselő úr, mint a t. pénzügyminister úr is hivatkozott — a felirati javaslatnál a nemzeti párt is: részben a mi pártunk segítségével gyarapodva tért vissza. Hogy tehát a függetlenségi párt az országban szaporodik, azt a t. ellenfél sem tagadja. Az önök vádját, hogy szent tevékenységüket, hasznos munkálkodásukat akadályozzuk, kétségbe kell vonnunk, mert Öuök addig nem lehetnek hasznos tagjai a parlamentnek, míg az ország sarkalatos jogai helyreállításának útjában állnak. Már most, mi az értelme annak, hogy minket folyton obstructioval gyanúsítanak, hiszen ennek még gyakorlati értelme sincsen egy vá íasztás után, midőn önök vádlókép álltak a nemzet elé, kijelentvén, hogy ini obstruáltunk, ez által a corruptiót szolgáltuk, az önök üdvös működését megakadályoztuk és a nemzet erre azt a választ adta, hogy nagyobb erővel küldőt*bennünket ide. (Úgy van! a szélsőbalon.) Ha a. választásra, mint a legjogosabb alapra támaszkodva obstruálni akarnánk, ezt teljes joggal tennők, mert a nemzetet mindenesetre mellettünk találnók, mivel az e kérdésben mint ítélő állt felettünk és azt hiszem előtte a pert mi nyertük meg. Azt, hogy mit akarunk mi, csak gyanít-