Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-42

42, országos ülés 1893. április Sö-án, szombaton. 425 hatják Önök, de előre nem tudhatják. Azt azon­ban, hogy mit akarnak önök és a t. kormány, eddigi eljárásukból ítélve, még maguk sem tud­ják, vagy ha akarnak valamit, azt nem tudják itt helyeseli és úgy kifejteni, hogy ezzel leg­alább is tiszteletet legyenek képesek kivívni politikai tekintetben. Akármily jeles tagjai is legyenek e kormánynak és gazdasági financiális tekintetben bármit is legyenek képesek elő­állítani, politikai tekintetben e kormány oly szerencsétlenül indult meg, hogy el lehet mondani, hogy a változás annyira váratlan volt, hogy ha orvosilag akarnék beszélni, azt mondanám, hogy midőn azt a t. párt lérehozta, korai szülést tett. (Élénk derültség hal felöl. Mozgás jobbról.) Annyi bizonyos, hogy e kormányt, elkezdve a kormányra léptétől egészen odáig, a míg e törvényjavas­latott beterjesztette, pályáján szerencsésnek mon­dani nem lehet. Nekünk a kormány és annak t. elnöke ellen kifogásunk nem lehet, mert ha csak párt­érdekből beszélnénk és a haza érdekeit mellé­kesnek tekintenők, jobb kormányelnököt, mint a minő a t. ministerelnök úr, kívánva sem kíván­hatnánk magunknak. De ha számba veszszük csonka, alkotmányunkat és a hazát körülvevő sűrűn tornyosuló vészes felhőket, akkor nem közömbös előttünk, hogy ki ül a kormányelnöki székben, ki vezeti a parlament többségét és ki akar irányt adni a nemzetnek? Szükséges, hogy nemcsak a legeszesebb, legférfiasabb, leghaza­fiasabb egyén üljön azon a széken, hanem szük­séges, hogy az illetőnek szerenesés keze is legyen. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha netán nem tudnám magamat úgy ki­fejezni, a mint érzem; ha nem tudnám úgy meg­találni azokat a szavakat, a melyek ezen nehéz dolgok megítélésében engem megérthetővé ten­nének, vegyék azt gyakorlatlanságomnak, nem pedig jó akaratom hiányának. Én rám egyéni­nileg a t. kormányelnök ár rossz benyomást nem tett; sőt mielőtt helyemet a parlamentben elfoglaltam, azt hittem, hogy benne egy jó bureaukrata ministerelnököt fogunk kapni, a ki azokat a hiányokat és bajokat, melyeket mint minister éveken keresztül megismert, szerényen orvosolni fogja és e tekintetben a hazának való­ságos meritorialis szolgálatot fog tenni. Ezen benyomásomat azonban már a múlt országgyűlés alatt elrontotta az által, hogy köz­igazgatási törvényjavaslatával oly merész kéz­zel nyúlt százados jogainkba, a milyet egy szerény embertől várni nem lehetett. A midőn ez neki nem sikerűit, még amannál is sokkal merészebben az ellenzék megsemmisítéséhez akart nyúlni. Akármit is mondjanak a múlt vá­lasztásról, a ministerelnök úrnak azt a szándé­kát, hogy az ellenzéket meg akarta semmisíteni, KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. II. KÖTET. eltagadni nem lehet. Nem lehet eltagadni azt sem, hogy az új országgyűlés megkezdése óta tanúsított fellépésével idebent e házat szintén megfélemlíteni törekszik, mert folyvást a clotu­re-t tartja szem előtt s azt hiszi, hogy ránk ezzel hathat. Erre nézve is el akarom mondani, t. ház, véleményemet. Ezzel a t. ministerelnök úr kárt nem tesz az ellenzéknek, hanem igenis kárt tesz a szólásszabadságnak, mert minden civilisált, alkotmányos nemzet ezt tekinti az alkotmány egyik legerősebb garantiájának. Megengedem, hogy mi itt erről az oldalról talán többet is beszélünk, mint a mennjdt kellene, (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) de önök még annyit sem beszélnek, a mennyit kellene; és a mi fő, mondhatom, hogy önök szívből soha sem be­szélnek. (Úgy van! a szélső baloldalon. Ellenmon­dások a jobboldalon.) Eszük lehet önöknek ; de hogy szavuk szívből jönne : ezt tagadom. A szó melegen szokott jönni a szívből, a mit önöknél nem tapasztalunk s így önöknél nem a szív, hanem az ész; a számító, rideg ész az ural­kodó. Ha önök jó politikusok akarnak lenni, miért nem mondják meg a kormányelnök íírnak, hogy ő rossz politikus, mert — s ezt önök an­nál könnyebben elismerhetik, mert nem szava­zásról, hanem csak fejbólintásról van szó — az ő számítása eddig nem sikerült, mert ha azon tagadhatatlanul igen derék és jó szónokok, kik a túloldalról felszólaltak, higgadtan bírálnák meg az innen jövő felszólalások értelmét és le­vonnák azokból a következtetést, el kellene is­merniök, hogy mi vagyunk ezen az oldalon a háznak legártatlanabb tagjai, hogy mi vagyunk legjobb bírái a kormány cselekedeteinek, mert arra, hogy ki jöjjön a kormányra, semmi be­folyásunk sincs és így mi higgadtan bírálunk és mondjunk ki véleményünket a kormány eljárása felett. A mit Hieronymi Károly t. képviselőtár­sam tegnap felhozott, hogy eddig is indemnyti • vei kormányozták az országot, szintén csak el­ítélése a mostani kormánynak; mert ez a kor­mány már két éve, hogy működik és még sem tudta akkép berendezni az ügyek menetét, hogy a költségvetés rendes időben tárgyaltassék. De ha tekintetbe veszszük Ragályi Lajos t. képviselő úr felszólalását, a ki tegnap a ministerelnök urat szokatlan melegséggel védte a fekete-sárga szín kérdésében, a ministerelnök úrnak ezen igen t. pártolója legfőbb argumentumnak, a mely hazafias kebelét megnyugtatta, azt hozta fel, hogy a fekete-sárga bojt mellett ott van a nemzeti czímer és ez a felírat: »A hazáért és a királyért.« Ez sem valami új dolog, mert a mint mél­tóztatnak tudni, az önkényuralom idejében is, midőn Magyarország el volt nyomva; midőn még 54

Next

/
Thumbnails
Contents