Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.
Ülésnapok - 1892-25
25. országos ülés 1892. märczius 31-én, csiitörtükSn. 3? nemzeti akarat nyilvánítására a legkevésbbé volt alkalmas, hogy ez által ok nélkül gátolta azon törvények megalkotását, melyek a választások szabadságát és tisztaságát fenyegető, mindinkább terjedő visszaélések fékezésére alkalmasak lettek volna, daczára annak, hogy az ország színe előtt ezen törvények létesítése iránt kötelezettséget vállalt; tekintve továbbá azt, hogy a kormánynak eddigi mulasztásai és elhibázott kezdeményezései sem engedik remélni, hogy az ország közjogi helyzetéből folyó követelményeknek érvényt szerezni akarjon és tudjon, sem arra nem nyújtanak kilátást, hogy az ő vezetése mellett a belügyi reformok terén az állami rend és az állampolgári szabadság kívánalmainak egyaránt megfelelő alkotások létrejöhessenek; sot tekintve azt, hogy a kormány nyilatkozatai az 1867-iki XII. tezikk szelleméből folyó közjogi kívánalmakkal szemben kitérők, a belügyi reformok terén pedig egyenesen a politikai szabadság követelményeinek figyelmen kívül hagyását helyezik kilátásba; hogy tehát mindezeknél fogva a ház a kormány iránt bizalommal nem lehet: Mondja ki a ház. hogy a jelenlegi kormány által beterjesztett költségvetést még általánosságban sem fogadja el. Bujanovits Sándor s. k., Bánó József s. k., Bernát Béla s. k., gróf Apponyi Albert s. k., Bottlik Lajos s. f k., báró Andreánszky Gábor s. k., Beöthy Ákos s. k., Atzél Péter s. k., Horánszky Nándor s. k., Horváth Gyula s. k., Kagy István s. k., Szentiványi Kálmán s. k., Linder György s. k., Sághy Gyula s. k.« (Élénk éljenzés a bal- és szélsőbalon.) Elnök: Miután a képviselő úr határozati javaslatát felolvasta, annak újabb felolvasása mellőztetik ; a határozati javaslat kinyoniatik és n ház tagjai közt kiosztatik. (Felkiáltások: Öt percenyi szünetet kérünk!) Az ülést öt per ezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést folytatjuk. A ministerelnök úr kíván szólni. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Szapáry Gyula ministerelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Gr. Apponyi Albert képviselő úrnak a költségvetésre vonatkozó nézeteire és a politikai helyzetet illető véleményére fentartom magamnak, ha szükségét látom, más alkalommal visszatérni. Most a t. háztól azon ügy miatt kérek szót, a mely tegnap és ma itt a házban felhozatott és minthogy ezen felszólalások úgy tüntetik fel a dolgot, mintha az adott válasz folytán a kormányra nézve valami homály maradt volna fenn és azon felül azt is mondták, hogy a kormány bizonyos cselekményeket követett el, a melyek nem helyegek, bizonyos illetéktelen kedvezményekben részesített egyes egyéneket: ennélfogva bátor vagyok ezen kérdésre vonatkozólag kötelességszerűig nyilatkozni. (Halljuk J Halljuk !) Kijekntem a kormány nevében, hogy a jelenlegi kormány sem a megnevezett képviselő úrnak, sem bárki másnak illetéktelen kedvezményeket nem adott és nem ad (Helyeslés jobb felöl. Felkiáltások a szélsőbalon: Hát a másik ? Zaj. Halljuk ! Halljuk!) és azért minden erre vonatkozó insinuatiot kénytelen vagyok a leghatározottabban visszautasítani. (Élénk helyeslés jobb felől.) Minden minister és az összkormány is elvállalja cselekedeteiért a felelősséget és felel is, ha nemcsak általános hírlapi közlésekről van szó, hanem valamely concret adat terjesztetik elő. Ez esetben, mondom, minden minister kötelességének tartja, az illető kérdést tisztázni és felderíteni. Ez az, a mit mondani akartam és kérem a t. házat, méltóztassék ezt tudomásul venni. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Gr. Károlyi Gábor: E2 absolute semmit sem ér! (Zaj.) Lits Gyula jegyző: Gaal Jenő! GaalJenö; T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Igen kedvezőtlen körülmények közt emelek szót, midőn a költségvetésre vonatkozó nézetemet kívánom előadni. Az ötödik felszólaló vagyok már most ezen padokról és mondhatom, hogy kivéve a költségvetést, a jelentést és az előadó úr beszédét, nincs előttem kormánypárti padokról tett nyilatkozat, a nielylyel vitatkozásba bocsátkozhatnám. Ennélfogva, habár szokatlan dolog, de mint ötödik felszólaló is, exponáló beszédet kell tartanom. Megteszem ezt azonban, mert a kérdésnek egy oldala felfogásom szerint nem részesült sem a t. pénzügyminister úr exposejában, sem a t. előadó úr által tegnap kellő figyelemben. Hogy az egyensúly államháztartásunkban helyre van állítva, ebben egyetértünk mindnyájan. Azt e házban kétségbe nem vonta senki sem. Elismeréssel kell továbbá nekem is nyilat koznom az előadó úr azon felfogásáról, melylyel ő ezen vívmányt tekinti; tökéletesen osztozom azon nézetében, hogy egyáltalában nincs okunk magunkat elbízni, azon eredményre való íekin tettel, melyet az egyensúly helyreállítása képvisel. Egy dolgot azonban, azt a hátteret, melyet közgazdasági és társadalmi életünk e költségvetésünk keretében képez, nem világította meg eddig kellőleg senki. A t. pénzügyminister úr úgy, mint az előadó úr, úgyszólván csak érintették a tárgyat, jeléül annak, hogy ők a gazdasági helyzetet kielégítőnek, megnyugtatónak vagy épen talán örvendetesnek tekintik. Mivel felfogásom e tekintetben lényegesen eltér az övékétől, bátor leszek azt a leplet, melyet ez
