Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-42

40. országos ülés Í8»2. április 30-áii, szombaton. 4S3 javaslat némely szakaszainak kedvezőbbé tétele iránt. Tárgyalás és jelentéstétel végett a közoktatásügyi bizottsághoz utasíttatik. Bemutatom végre a késmárki polgári fiúiskola tantestületének Vesztei* Imre, — a lippai állami polgári és középkereskedelmi iskola tantestületének br. Ambrózy Béla országgyűlési képviselő által beadott kérvényét az állami tisztviselők és szolgák illetményeinek szabályozásáról szóló törvényjavaslat reájuk vonatkozó részének módosítása tárgyában. Előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatnak a pénzügyi bizottságnak. Az elnökségnek több eíőterteszteui valója nincs. Következik az indítvány és interpellatios könyv felolvasása. Josipovich Géza jegyző: Jelentem a t. háznak, hogy az indítványkönyvben újabb bejegyzés nincs. Elnök: Tudomásul vétetik. Josipovich Géza jegyző: Az interpellatios könyvben a következő újabb bejegyzés foglaltatik : »Aprilis 29. Ónodi Géza, a február 8-diki rakamazi tűzvész tárgyában a, belügy-, kereskedelem-, földmívelés- ós pénzügymipister urakhoz.« Elnök: A képviselő úr az ülés végén fogja megtenni interpellatióját. Következnék a napirend. Napirend előtt azonban Thaly Kálmán képviselő úr kér szót. Thaly Kálmán: Bátorkodom a t. házat emlékeztetni arra, hogy bizonyos, Debreczenben előforduló katonai brutalitás megvizsgálása érdekében márczius 12-én interpellaíiót intéztem a honvédelmi minister úrhoz, tehát a házszabályok szerinti idő az interpellatiomra adandó válaszra már régóta letelt. Tudom, hogy a t. honvédelmi minister urat — fájdalom — hosszantartó betegsége gátolja a ház ülésein való részvételben. Nem is azért szólalok fel tehát, hogy szemrehányást tegyek neki azért, hogy a választ meg nem adta, hanem azért, hogy felkérjem az elnök urat, méltóztassék intézkedni, hogy mivel, mint legbiztosabb forrásból tudomásom van róla, azon ügy már el van intézve és semmi akadály nincs arra nézve, hogy a válasz ntegudassék : a választ nekem vagy a t. államtitkár úr megadhassa, a mire már volt praeeedens, vagy pedig a t. kormánynak valamely másik tagja felelhessen. Ez az én kérésem. Elnök: Azt hiszem, a t. ház belenyugszik abba, hogy az elnökség e kérésnek megfelelőlég az intézkedéseket megtegye. Következik a napirend szerint a curiai bíráskodásról szóló törvényjavaslat tárgyalására kiküldendő bizottság tagjainak megválasztása. A szavazás meg fog ejtetni. A névsort olvassa gr. Esterházy Kálmán, a távollevőket jegyzi Szederkényi Nándor. A horvát képviselő urak nem szavaznak. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa a névsorí). (Szamms után.) Elnök: A szavazás be van fejezve. A szavazatok összeszámlálás végett át fognak adatni a jegyző uraknak, a kik az ülés vége előtt lesznek szívesek jelentést tenni a szavazás eredményéről. Következik a napirend : »a pénzügyi bizottság jelentése az 1892. év első öt hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1891. évi XXXVII. törvényczikk hatályának kiterjesztéséről az 1892. évi Julius hó végéig« czínm törvényjavaslatról. Lázár Árpád jegyző: Kolozsváry-Kiss István. Kolozsváry-Kiss István: T. ház! Midőn először tudomásomra jutott, hogy a t. kormány ezt a törvényjavaslatot szándékozik a ház elé terjeszteni, önkéntelenül azon gondolatom támadt: talán a kormány, hogy a téli választáskor kapott kudarczát egy nyári választással reparálja, új választás elé akarja vinni az országot. De midőn megtudtam, hogy csak két hónapra van szándékozva és tudtam azt, hogy ezen idő alatt a választást megejteni és a költségvetésnek végére jönni a második indemnity értelmében nem lehetséges: épen nem tudtam elgondolni, miért terjesztette be a kormány ezt a törvényjavaslatot, mert szerintem annak fontos oka nem volt. Bármit hozzon elő a t. kormány és az őt tűzön-vízen keresztül védő többség, az eddigi tárgyalásokból azt ki nem lehetett venni, hogy az egész költségvetést ezen idő alatt letárgyalni ne lehessen. Engedjen meg a t. túloldal is, ha mi mindent, a mit a kormány beterjeszt, bizonyos gyanúval fogadunk, mert a kormány, valamint az ellenzék magatartására is arra nézve, hogy megtudjuk, mi a szándéka, legfontosabb az, ha megnézzük a választás előtt mondott programmját. A mi programmunk, t. ház, világos, mindenkor ugyanaz volt, t. i. ez ország törvényes függetlenségét és önállóságát a 48-as alapon, törvényes úton megvalósítani. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) A másik pedig, a mire mi mandátumot vállaltunk, az, hogy minden tőlünk kitelhető eszközzel a szabad választás elvét, mint minden alkotmányosságnak igazán gyökeres biztosítékát, meg tudjuk védeni. (Helyeslés a szélsőhalon). Erre nézve a t. kormány mindenkor tisztában lehetett s a függetlenségi és 48-as pártnak ezen ügyben való működésén kívül csupán csak a kormánynak harczmodora,