Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-41

414 41, ország«s Ölés 1882. április 2»-éii, pénteken. el voltak határozva a rendszabályozásra. Bizonyítja ezt az, a mi az elnökválasztásnál történt. Bizonyítja ezt az, hogy világosan és határozottat) kimondták, hogy az újonnan megválasztott elnököt az előbbi praecedensek nem kötik. Már maga ez a felfogás imparlamentaris felfogás. Mert nálunk egész alkotmányunk, az egész parlamentaris jog praeeedenseken alapúi, azért mondjuk azt, hogy regnum consvetudinarium. De azonkivííl, engedelmet kérek, ezek fölött a praecedensek fölött nem az elnök disponál, hanem disponál a képviselőház. Hogy ha már meg akarják változtatni az eddigi praecedenseket, ebbe az eljárásba rendszert kell önteni. Én ugyan nem fogadom el, de tiszta helyzetet kell csinálni; ki kell mondaniok, mit tartanak érvényben és mit nem, meg kell azt csinálni előre, úgy kell eljárni, mint a hogy a rómaiak korában eljárt a praetor, hogy midőn bírói székét elfoglalta, mindenkor kiadott egy edictumot. Tessék itt is ezt kimondani és megcsinálni: mert ha evt nem teszszük, nem mondjuk meg előre, hogy melyik praeeedens áll és melyik nem: akkor azután lesz elnöki dictatura, még pedig szeszély által inspirált elnöki dictatura. (Zaj. Mozgás a jobboldalon.) Polónyi Géza: Lesz anarchia és dynamit! Beöthy Ákos: És t. ház, hogy ez úgy van, bizonyítja a két legutóbbi eset példája. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztattak kimondani, hogy a praecedensek nem érnek semmit és két nappal azelőtt maga a ministerelnök hivatkozott praecedensre; tehát praeeedens aliquando valet, aliquando non valet. Ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes, a hogy a t. többségnek az érdeke kívánja, (Úgy van! Úgy van! a balés szélső baloldalon. Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Felhozták a vita folyama alatt magának az elnöki tekintélynek kérdését. En régen vagyok a parlamentnek tagja, meglehetősen ismerem még az előbbi idők előzményeit is, de nem tudok rá esetet, hogy ez a kérdés a magyar parlamentben még csak fel is vettetett volna. A képviselőház elnökének mi nálunk kevesebb hatalma van, mint az angol speakernek és mégis fenn tudta mindig az elnöki tekintélyt tartani. A mennyire egy képet tudtam magamnak alkotni, meg tudom mondani az eddigi tapasztalatok után, hogy mik az elnöki tekintélynek kellékei. (Halljuk! Halljuk!) A kik azelőtt az elnöki székbe jutottak, azok régen tagjai voltak a parlamentnek, azok elismerést, rokonszenvet vívtak ki maguknak a parlamentben, azok a parlament húsából való hús, véréből való vér voltak. (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) és szellemi fensőséggel vezették a parlament tanácskozását; (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) képviselték az igazságot. (Úgy van! a bál- és szélső baloldalon.) Ha ezek a tulajdonok meg voltak, akkor igenis meg volt a tekintély, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon) de ha ezek a tulajdonok nincsenek meg, physikai eszközökkel az ilyen tekintélyt helyreállítani nem lehet. (Élénk helyeslés. Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Azt tartom, t. ház, hogy az elnöknek egyik legnemesebb feladata és tiszte a kisebbséget védelmezni, mert a többséget megvédelmezi az ő hatalma, de a kisebbséget más nem védi meg, mint a házszabályok és az elnök. (Igaz! Úgy van! a bal és szélsőbalon.) Ez a felfogás mindenütt; ez volt a felfogás idáig a magyar parlamentben is. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Volt ugyan egyszer egy más felfogás is, a mikor abból indultak ki, hogy a házszabályoknak a többséget kell megvédelmezni és a kisebbséget kell megrendszabályoznia. De ezen felfogást a képviselőház nem tette magáévá és a kik ezt keresztül akarták erőszakolni, pórul jártak. Bátor leszek erre nézve concrét példával szolgálni. (Halljuk! Halljuk!) 1872-ben történt az, hogy egy képviselő, Csernatony Lajos úr az akkori rninisterelnököt gróf Lónyay Meny hértet egy éles, kíméletlen támadásban részesítette. A többség akkor elhatározta, hogy ezt megtorolja: megrendszabályozza a képviselőt, megrendszabályozza a kisebbséget és ezt úgy akarta csinálni, hogy kiküldött egy bizottságot, mely a házszabályokat módosítja. Az indítvány megtétetett, még pedig azzal a csodálatos indokolással, hogy igenis a többség, a kormány szorult védelemre a kisebbség ellen. Es akkor felállt innen az akkori ellenzék vezére Tisza Kálmán és egy nagyon szép, nagyon okos beszédben kimutatta, hogy micsoda végzetes lejtőre jutottunk. És a többség tagjaiban meg voit akkor a belátás és mi kívántuk és követeltük és az ő Felsége személye körüli jelenlegi minister is követelte velem együtt, hogy az indítvány vonassék vissza. És mert az akkori ministerelnök gróf Lónyay ebbe nem akart beleegyezni. közte és a párt közt ellentét fejlődött ki és e miatt a különben tiszteletreméltó és érdemes államférfiú megbukott. T. ház ! Szerintem a többség feladata a méltányosság és ildomosság, mert hogyha a hatalmaskodás, az erőszakoskodás terére lép, akkor ez reactiot idéz elő. Ez az ellenzéket is végletekig viszi és abban az áldatlan küzdelemben, a mi ebből folyik, a parlamentarismus az, a mi veszteséget szenved. (Úgy van! bal felöl.) Felhozták a tisztviselők korteskédesének kérdését és a t. ministerelnök úr azt felelte, hogy peccabatur Iliacos intra muros et extra. Tegnap is hivatkozott erre oly módon, hogy