Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-41

41, országos filés 1892. azt mondta: ő erre nézve a felirati vitánál már felhozta a concrét eseteket. Bocsánatot kérek, a felirati vitánál csak a borsodi eset lett felhozva, jelesen az, hogy az alispán nem adta ki a lajstromokat, továbbá pedig az, hogy a szolgabíró Melczer képviselőtársunk mellett kibocsátott egy proclamatiot s akkor, t. ház, ez meg lett czáfolvä. Mást a t. ministerelnök úr nem hozott fel és mással állítását bizonyítani nem is tudja. T)e feltéve, hogy az ellenzéki tisztviselők korteskedtek : e között és a kormánypárti pressio által gyakorolt korteskedés között igen lényeges különbség van. Először azért, mert az a tisztviselői kar, melyre az ellenzék befolyást gyakorol, szemben azzal, melyre a kormány gyakorol befolyást, csakugyan igen csekély. De aztán ne méltóztassék elfeledni, hogy az a tisztviselő, a ki a kormány mellett állást foglal, közvetlen felébbvalójának érdekében dolgozik, a kinek magának ez hatalmi érdeke. Itt tehát az önérdek és a fegyelem által való operálás áll be és ez oly desorganisaló momentum, mely minden kormányzati és közigazgatási organisumst megront. (Úgy van! bal felől.) Felhozták azután a kardbojt kérdését. Méltóztassék megengedni, hogy erre nézve is röviden elmondjam nézetemet. A t. ministerelnök úr tegnap azt mondotta, hogy nem híven idézték, a mit ő mondott. Ha nem híven idézném, alkalma lesz a t. ministerelnök úrnak ezt corrigálni A t. ministerelnök úr azt mondta, hogy a csendőrnek tiszti nnggal kell birnia és miután a tiszti rangnak »eonditio sine qua non«-ja a kardbojt, neki is ily kardbojttal kell birnia, hogy tiszttársai előtt tekintélye legyen. Ha már most ezen intézkedésnek jogi basisát megnézzük, azt találjuk, hogy ez a közös hadseregnél íí Felsége hadúri jogán és a törvényen, a honvédségnél közvetlenül a törvényen és a csendőrségnél ministéri rendeleten sarkallik. Az egész kérdésnek hátterét tehát az képezi, hogy ez így van a közös hadseregnél és hogy

T ez egy fejedelmi praerogativát képez. Méltóztassanak megengedni, hogy erre nézve elmondjam nézetemet. (Halljuk! Halljuk!) Én azt, hogy a közös hadseregnél a kétfejű sas és a feketesárga színek használtatnak, anaehroaismusnak tekintem, a mely nem folyik sem a, közös hadsereg fogalmából, (Igaz! Úgy van! a bal- e's szélső baloldalon.) sem a királyi hadsereg, sem pedig a felségjogok fogalmából. (Igaz! Úgy van! a, bal- és szélső baloldalon.) Mindenki tudja, hogy a közös hadseregben, a magyar contingens világos és határozott, külön közjogi charakterrel bir; bizonyítja ezt a törvénynek az a passusa, mely szerint a »magyar hadsereg a közös hadsereg keretébe tartozik«. Hogy tehát ez a közjogilag külön charakterrel április 29-én, pénleteK. 4|g bir, ennek szerintem kifejezésre is kell jutnia. De nem folyik ez a királyi hadsereg fogalmából sem, mert, nagyon jól tudjuk, hogy azt a kétfejű sast úgy állítják oda mint a dynastiának czímerét. Ámde a hadsereg maga nem a dynastiának a hadserege, nem a királynak magáncsapatja, hanem az országnak, az államnak, a magyar koronának hadserege. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon) Igaz, hogy ő Felsége ezek felett felségjogokat gyakorol, de hiszen ezek a felségjogok az alkotmányból származnak és a legf !

bb haduri felségjog ép oly felségjog, mint a bírói felségjog. Hiszen a bírói hatalmat is ő Felsége nevében gyakorolják; az Ítéletet ő Felsége nevében mondják ki és az Ítéleten az ország czímere van, nem pedig a kétfejű sas. Voltak idők nemzeti királyaink alatt, mikor a családi czímereket használták; az Anjouk alatt a liliomot, Corvin Mátyás alatt a hollót. Ne feledjük azonban, hogy az a középkorban volt és akkor a királyi hatalmat magántulajdonnak tekintették, ma pedig a a királyi hatalom az ország alkotmányának integráns része. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Épen azért, midőn ezt jelképileg kifejezzük, ezt az ország* czímerével kell kifejezni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Elismerem, hogy ez királyi felségjog s épen azért, mert felségjog, nem tiltakozhatunk az ellen, habár azt tartom, hogy köte'ességünk ei*re nézve ő Felségének, ha szükség kívánja, nézeteinket elmondani. Lényegében és jogilag egészen máskép áll a dolog a csendőrséggel. Ott, t. ház, az egész ministeri rendeleten sarkallik és semmi sem állja annak útját, hogy a csendőrség megkapja az ország czímerét. Es ha netalán attól lehetne félni, hogy ez a katonai tekintélynek derogál, hát ő Felségének van hatalma és módja a hadseregnek egy rendeletét kiadni, a melyben azt mondja, hogy az a kardbojt, melyen az ország czímere van, ugyanazon katonai értékkel bír, mint az a kardbojt, melyen az annyiszor említett jelvények vannak. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Ezek, t. képviselőház, nem nehéz dolgok, csak akarni kell. (Igaz! Úgy van! Felkiáltások a bal- és szélsőbalon Elő kell vele állni!) Hanem megmondta azt már Zrinyí Miklós, a ki nagy volt mint kö tő, még nagyobb volt, mint hadvezér s talán legnagyobb volt, mint politikus, hogy Magyarországnak mindig az volt az átka, hogy a kik tudhatnának, azok nem akarnak, a kik pedig akarnak, nem tudhatják r

a dolgokat, nem bírják azokat keresztülvinni. Úgy látszik, hogy ezen átok megvolt az országon nemcsak a XVII. században, hanem megvan a XIX -ben is. (Igaz! Úgy van! Tetszés a bah és szélsőbalon.) A ministerelnök úr felhívott bennünket, hogy