Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-41

11. omágos ülés 1882. április 29-éu, péntekéig 413 Én magát azt a felfogást, hogy ha a parlamen­táris diseussio nagyobb méreteket vesz, az obstruc­tio: ínparlamentarisnak tekintem. Egy nagyon szellemes franczia ember egyszer úgy definiálta a parlamentarismust: „c'est la gouvernement de la parole et par la parole", a mi azt jelend, hogy a parlamentarismus a szó kormányzása és a szó által való kormányzás. Ha tekintetbe veszszük azt, minő com­plicált feladatokat kell megoldani a parlamenta­n'smusnak, akkor méltóztatnak nekem azt el­hinni, hogy a diseussio n-igyobb terjedelme nél­kül ezt elérni lehetetlenség. (Úgy van! bal felöl.) Az lehet kérdés tárgya, hogy a parlamentaris rendszer nem a legjobb rendszer, de ha azt el­fogadjuk, meg kell adni a szónak a szabadságot, mert ha ezt korlátozzuk, a parlamentaris remiszer vérkeringését kötjük alá. Épen azért, t. ház, én magát a cloturt brutális eszköznek tekintem. (Helyeslés a bál- és szélsőbalon.) Körösi Sándor: Angliában behozták! Beöthy Ákos: Igaz, t. ház, Angliában be­hozták a cloturt, de miért hozták be Körösi Sándor t. képviselőtársam? (Halljuk! Halljuk!) Igen egyszerűen azért, mert van ott egy párt, az Írországi párt, mely nem fogadja el az angol állameszmét, az angol alkotmányt s a mely széjjel akarja a mostani kormányzatot robban­tani, a mely tehát minden törvényhozási és kor­mányzási aetiót meg akar akadályozni. Rosenberg Gyula: Ez teljesen quadrál! Ugron Gábor: Csak az a kérdés, hogy kinek a fejében? (Derültség a szélsőbalon.) Beöthy Ákos: De bocsásson meg Rosen­berg Gyula t. képviselőtársam, nálunk ez a do­log nem quadrál, igen egyszerűen azért, mert minálunk mindegyik párt híve a magyar állam­eszmének és a magyar alkotmány álláspontján áll. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Az sohasem történt nálunk, t, ház, hogy a törvényhozási és kormányzati actio a maga egé­szében megakadályoztatott volna. Megengedem, de nem fogadom el, hogy a mi tavaly történt a közigazgatási törvényjavaslat tör vény nyé lételének megakadályozásával, az obstructio színét viseli ma­gán. De ha el is fogadom azt, hogy a parla­mentarismus megkívánja, hogy a többség akarata érvényesüljön, bocsásson meg t. képviselőtársam, de nem tud nekem eadentiát felhozni, hogy a parlamentarismus azt is megkívánja, hogy egy bizonyos törvényjavaslat keresztülvitele mintegy praeclusiv terminus volna kötve, hogy bizonyos idő alatt kelljen azt keresztülvinni. Sőt ellenkezőleg az egész parlamentáris rend­szer arra van berendezve, hogy a törvényhozás az elliamarkodástól megakadályoztassák. Abból még sohasem származott baj, hogy egy törvény egyik ülésszakról a másikra vitetett át, de hogy elhirtelenkedtek törvényeket és rossz törvénye­ket hoztak, ebből nagyon, de nagyon sok baj származott. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső­balon.) Allitom, t. ház és minden parlamentáris indok a mellett szólt, hogy azon törvényjavaslat tárgyalása igenis mostanra halasztassék, mert végre is a közvéleményt nem kérdezték meg erre a kérdésre nézve s a másik országgyűlés még a municipalismus aegise alatt lévén meg­választva, a közvéleménynek nyilatkozni kellett a dologban. (Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Nem volt itt obstructio a múltban, nincs obstructio a jelenben s nem lesz jövőben sem. A költségvetésnek ezen tárgyalása sem képez obstruetiót. A t. ministerelnök úr tegnap azt mondta. hogy nem tud példát arra, hogy más országok­ban a költségvetés ily hosszasan tárgyaltatott volna. Bocsásson meg, hiszen roppantul különbözik a mi költségvetésünknek úgy általános, mint részletes tárgyalása minden más országok költ­ségvetésének tárgyalásaitól. Az általános tárgya­lás nálunk pótolja a felirati vitát. Angliában az általános tárgyalásra azért nincs szükség, mert ott minden ülésszak trón­beszéddel nyittatik meg és tárgyalják a felirat­ban az ország általános politikai helyzetét. Mi történt az idén? Az idén volt felirati vita s ennek következtében elmaradt az általános vita, mert két napi tárgyalás volt csak. Épen így különbség van a részletes vitára nézve is. Mint már a, múltkor volt szerencsém mondani, nálunk a költségvetés részletes tárgyalása egy nagy közigazgatási vita. Erre Fraucziaországban, Angliában és Németországban nincs szükség. Miért nincs szükség ? Azért, mert ott a közigaz­gatási apparátust századokon át megteremtették és volt alkalmuk azt javítani, reformálni. Nálunk új keletű, természetes tehát, hogy minduntalan van hiba; ezt nekünk tehát felszínre kell hoz­nunk és a bajokat és a hibákat orvosolnunk. Csak a legutóbb lefolyt belügyministeri költség­vetés tárgyalását illetőleg is két nappal azelőtt a t. ministerelnök úr kijelentette, hogy igenis a belügyministeri költségvetés részletes tárgyalá­sánál olyan kérdések vettettek fel, a melyeknek felvetését maga is czélszerűnek és helyesnek tartotta. Nincsen tehát obstructio és ez az egész semmi más, mint ürügy arra a rendszabályozásra. Azt mondta tegnap a t. ministerelnök úr, hogy mi tőlünk függ az, mi történjék. Nem mi i tőlünk függ. Önöktől függ. És önök már előre

Next

/
Thumbnails
Contents