Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-41

40S 41. országos Ríés 1892. április á»-én, péntekéit. eljárására, a kik fiaikkal szemben a kiszolgáltatandó virgács mennyiségét attól teszik függővé, a mint az illető fiúk magokat viselni fogják. De, t. ház és t. ministerelnök úr, nagyon scepticus világot érünk és az ily önzetlen apák önzetlensége iránt is megrendült a hit. Hiszen mindnyájan tudjuk, hogy Magyarországon, de talán a világon sem lehet apát találni, a ki, midőn a fia gymnasiumba felkerül, nem lett volna eminens akkor, mikor ő is iskolába járt valamikor. (Derültség a szélső baloldalon.) De az emberek és a fiatalság is gondolkoznak és megrendül bennük az ily jó papák iránt táplált bizalom. Bennünk is megrendült és ha a t. ministerelnök úr elfogad egy jó tanácsot, egész őszintén szolgálhatok neki azzal. (Halljuk! Halljuk.!) Mi itt a képviselőházban, különösen a választások lezajlása óta, úgyszólván bizonyos ellenséges indulattal vagyunk eltelve, a mely szerintem nincs mással indokolva és a mely csupán abban leli magyarázatát, hogy egyik párt mindig azt hiszi a másikról, hogy most bizonyára gonoszat forral. A ministerelnök úr folyton a felől ábrándozik, azt hiszem, a felől is álmodik, hogy mi valami obstructiót akarunk vele szemben gyakorolni; mi viszont — és erre nézve meg van nekünk az alapunk az ő újévi beszédében és a temesvári választói előtt mondót beszédében — mindig attól tartunk, hogy a ministerelnök úr a cloturet kívánja behozni. Ennek következtében, méltóztassék csak visszaemlékezni arra, hogy valahányszor ebben az ülésszakban itt heves jelenetek fejlődtek ki, azok mindig oly incidensek alkalmából merültek fel, a melyek e kérdésekkel némi összefüggésben vannak, vagy látszanak lenni. (Úgy varij Úgy van! a szélső baloldalon.) így minket a legnagyobb óvatosságra intett minden, a mi a házszabályok magyarázatára és alkalmazására vonatkozik és — talán egyetlenegy jelenetet kivéve — minden jelenet abból származott, hogy a ház igen t. elnöke a házszabályok által adott jogait máskép akarta magyarázni, a miben mi mindenkor azt láttak felfedezhetni, hogy itt valami erőszak készül az ellenzék ellen. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az ily kérdéseket, t. ministerelnök úr, csak nyíltsággal és őszinteséggel, de akkor igazán lehet egyszer s mindenkorra megoldani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És ez az, a mire azt mondtam, hogy egy igazán őszinte tanácsot akarok a ministerelnök úrnak adni, remélem, nem veszi azt tőlem rossz néven. Méltóztassék egész őszintén kinyilatkoztatni, hogy efféle szándékai nincsenek, hogy a szólásszabadságot korlátozni nem kívánja (Helyeslés a szélső baloldalon.) és meg lehet győződve a t. ministerelnök úr, hogy itt az obstructio senkinek eszébe jutni nem fog, a tárgyalások vissza fogják nyerni rendes medrüket, a tanácskozások egész simán fognak folyni.,. Polónyi Géza: Már a simaságot nem ígérem. (Derültség a szélső baloldalon.) Hoitsy Pál: . . . s még azt is hozzáteszem, hogy azok a heves jelenetek, a melyek itt különben előállnának, nagy részben el fognak simulni. T. ház! A ministerelnök úr nyilatkozott tegnapi felszólalásában arra a kérdésre nézve, melyet a minap a esendőrségi kardbojtra, nevezetesen annak fekete-sárga színére s az azokon levő kétfejű sasra hozzá intéztek. ITgy tüntette fel a dolgot a t. ministerelnök úr, mintha az ő szavait itt félremagyarázták volna, mintha az ő szavaiból nem az lenne következtethető : tehát vagy nem értik az ő felszólalását, vagy pedig erőszakosan félremagyarázzák. Hát, t. ház, mit jelent az, a mit a ministerelnök úr mondott, hogy a csendőrségi tiszteknek, hogy tekintélyük legyen, tiszteknek kell lenniök és csak akkor van meg a tekintélyük, ha egyforma tiszteknek ismertetnek el azokkal, a kik a honvédségnél vagy a közös hadseregben szolgálnak. A magyar államnak vannak hivatalnokai, most — fájdalom — meglehetős nagy számmal, a kiket az utolsó idők alatt uniformisokkal láttak el, a kiknek azonban tiszti kardbojtot még sem oly alakban adtak, mint a hadsereg tisztjeinek. Itt vannak pl. a vasúti hivatalnokok, a távirdai hivatalnokok, a bányászati s az erdészeti hivatalnokok. Ezeket mind uniformisba bujtatták. De tovább megyek, magának a fővárosi rendőrségnek tisztjeit is uniformissal látták el, a nélkül, hogy ők ugyanazt a porté depeét viselnék, mint a közös hadsereg tisztjei. Már most, t. ház, mi következik a ministerelnök úr kijelentéséből ? Az, hogy ezeknek az uraknak nincs meg a tekintélyük, mert nem ismertetnek el tisztekííl, miután nem viselik azt a kardbojtot, melyet a honvédség tisztjei viselnek. Már most, t. ház, a legrosszabb, vagy a legjobb esetben is, helyén való-e a ministerelnök szájából az ilyen kifejezés az ország színe előtt? (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) De panaszkodott a t. ministerelnök úr az ellen is, hogy őt félreértik s az ő szavait erőszakosan félremagyarázzák. Hát, t. ház, nagy férfiaknak sokszor jut osztályrészül, hogy kortársai nem értik meg, (Derültség a szélső baloldalon.) gondolataikat félreértik s a késő utókorra kell, hogy appelláljanak, mely megérik azoknak a nagy eszméknek a megértésére, melyeket ők hirdetnek. A megértésre nézve azonban én a t. ministerelnök úrnak és a t. háznak vagyok bátor becses figyelmét felhívni négy rövidke sorra, melyet a nemrég meghalt Boden-