Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-41

41. orsssftgos ttlés 1892. április 29 én, pénteken. 4Q1 viselők fizetésének felemelését, mert ez egy igen fontos és sürgős tárgy. (Mozgás bal felől. Sálijuk! Halljuk!) Én is igen fontosnak és sürgősnek tartom ezt s azért bátor vagyok az igen t. képviselő úrnak egy más, sokkal practicusabb tanácsot adni. (Felkiáltások bal felöl: Hogy ne beszéljünk!) Méltóztassék előbb a budgetet megszavazni (Helyeslés a jobboldalon. Derültség bal felől.) és akkor lesz miből a felemelt fizetéseket kiutalványozni, mert azzal, ha a tisztviselőknek a fizetésfelemelést ^megszavazzuk, de a költségvetést nem, a tisztviselőknek semmi hasznot nem teszünk. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás bal felől.) Ezt a jó tanácsot akartam a t. ellenzéknek adni. Egyébiránt az indemnytit természetesen elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Derültség és felkiáltások a szélső baloldalon: Természetesen?!) Gr. Esterházy Kálmán Jegyző: Hoitsy Pál! Hoitsy Pál: T. ház! Önként érthető és abból a pártállásból, melyet elfoglalni szerencsém van, folyik, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hisz az indemnyti megszavazása első sorban bizalmi kérdés és nézetem szerint, még bensőbb bizalmi kérdés, mint magának a budget appropriatíojának megszavazása, a mennyiben ennél a kérdésnél korlátlanabbal adatik a kormánynak a végrehajtási jog. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) És meg kell vallanom, t. ház, hogy ebben az elhatározásomban nem tudott engem megingatni az a nagyszabású államférfiul beszéd sem, (Derültség hal felől.) melyet ezen törvényjavaslatnak ajánlása gyanánt a t. ministerelnök úrtól tegnap szerenesések voltunk hallani. (Derültség bal felől.) A t. ministerelnök úr egészen új felfogásokat hangoztatott itt a házban, melyek egészen magokon hordják az ő államférfiúi felfogásának bélyegét. (Derültség bal felöl.) Gr. Károlyi Gábor: Egyéni vélemény! Hoitsy Pál.* És megengedi a t. ház, hogy a mennyiben itt egészen új, eddig nem hallott, úgy látszik, a t. ministerelnök úr által felfedezett kijelentések tétettek, azokra néhány szóval reflectálhassak. (Halljuk! Halljuk!) Az első kijelentése a t. ministerelnök úrnak az volt, hogy Helfy Ignácz t. képviselő úrral szemben azt a megjegyzést tette, hogy nekik nem állott érdekükben, hogy tavaly a közigazgatási kérdés fölvetése alkalmával a kormány hatalmát tágítsák. Ha — úgymond — ez lett volna a czéljuk, akkor azt egészen másként érhették volna el, t. i. úgy, hogy abba a rövidke törvénybe a második szakasz után még egy harmadikat tettek volna, a melyben kijelentették volna, hogy ezentúl addig is, a míg a törvény megalkotható lesz, valamennyi megüresedett állásra nem választani, hanem kinevezni fogják KÉFBV.NAPLÓ 1892—97.11 KÖTET. a tisztviselőket. Mi — úgy mond — tehettük volna ezt is, de nem tettük, abból is meggyőződhetik mindenki, hogy hatalmi kérdések eszünk ágában sem voltak. Ezzel a kijelentéssel szemben, t. ház. a mely kijelentés — csak úgy mellékesen jegyzem meg — emlékeztet engem arra a híres nagyidai kijelentésre, hogy: »Hiszen adtunk volna mi nektek, ha a puskaporunk el nem fogyott volna*, mondom, ezzel szemben nekem csak az a megjegyzésein van, hogy én teljes lehetetlenségnek, absurdumnak tartom azt, hogy legyen a világnak olyan tudós ki egy rövid szakaszban, mint a minőbe a t. ministerelnök úr be akarta volna gyúrni, ezt kifejezésre juttathatta volna; hogy egy törvényt lehetett volna egy szakaszszal megalkotni, a mely csakugyan kivihető, végrehajtható lett volna; hogy az a sok mindenféle confusio, a mely ez által előállott volna, a hatalmi körök sok mindenféle keresztezése, a melyeket az maga után vont volna, mindez egyetlen egy szakaszban megállapítható lett volna. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) De fölteszem, hogy a t. ministerelnök úr, ki oly sok és nagy dolgokat szerencsés kézzel oldott már meg, (Derültség bal felől.) azt is, a mit a világnak minden tudósa együtt nem lett volna képes keresztülvinni, talán megoldotta volna; egyre azonban figyelmeztetem a t. ministerelnök urat és ez az, hogy gondoljon vissza azokra a forró nyári napokra, a midőn annak keresztülvitelére került a sor. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Akkor mindenre a világon inkább gondolt, csak arra nem, hogy a két szakasz után még egy harmadikat is behozhasson ; (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) hogy ő beadjon egy újítást, az a bizottságba menjen, az tárgyalja, jelentést terjeszszen a ház elé, a képviselőház azután megvitatásába bocsátkozzék. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. ministerelnök úr, méltóztassék őszintének lenni és akkor azt fogja mondani, hogy nincs a világon az a hatalom, a mely akkor őt rávette volna arra, hogy még egy új szakaszt hozzon be. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Gr. Károlyi Gábor: Megcsömörlött akkor! Hoitsy Pál: De tett a t. ministerelnök úr egy másik kijelentést is, a mely a házszabályok módosítására és a cloture behozatalára vonatkozik. (Halljuk.'Halljuk!) Erre nézve Helfy Ignácz t. képviselő úrral szemben olyan forma nyilatkozatot tett, hogy az tisztán mi tőlünk, a képviselőháznak ellenzékétől függ. Ha jól fogjuk magunkat viselni, akkor nem lesz cloture; (Derültség a szélső baloldalon.) lm pedig rosszul fogjuk magunkat viselni, akkor behozza a eloture-t. Ez a felszólalása emlékeztet bennünket azokra a jóakaratú papáknak az il