Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-40

396 10. om&gos Blés 189Í. április äS-án, esüt5rt6kSn. állam kebelében az által, hogy nemcsak magunk vagyunk kényszerítve, ha a katonai téren haladni akarunk, hogy egy más nemzet nyelvét megtanuljuk, hanem arra is kényszerítve vagyunk, hogy az országban lakó idegen nemzetiségeket arra szorítsuk, hogy pl. a román nemzetiségű polgár, ha a közigazgatási tisztviselői téren haladni akar, megtanuljon németül is, ha a katonaságnál boldogulni akar. De ez nem volt elég, mert ime mindaz, a mit a magyar a maga nemzeti műveltségével elérhetett, arra sem elég, hogy egy csendőrhadnagy tekintélyét emelje. T. ház! Az a kormány, mely ily úton halad, sem az úgynezett osztrák-magyar monarchiának, sem ő Felségének az uralkodónak s annál kevésbbé a független magyar állameszmét hirdető állampolgároknak nem tesz szolgálatot. (Úgy vem!Úgy vem! a szélső baloldalon.) Mert az a kormány, a mely így halad, az vagy maga sem tudja, hogy hova megy, vagy azt a ezélt, a mely felé törekszik, el kell, hogy leplezze. Én ugyan ezért ily kormánynak az indemnytást meg nem szavazhatom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Lázár Árpád jegyző." Eötvös Károly! (Felkiáltások a szélsőbalon: Nincs itt! Nem volt felírva! De fel volt írva!) Papp Elek! Papp Elek : T. ház! Az idő előrehaladottsága miatt kérem, méltóztassék megengedni, hogy holnap mondhassam el beszédemet. (Felkiáltások jobbról: Ma! Ma ! Halljuk ! Balfelöl: Holnap!) Elnök: Kérem, méltóztassék a szónokot meghallgatni. Papp Elek: Én készséggel engedelmeskedem a t. ház óhajának és bátor leszek ezen szőnyegen levő kérdésre vonatkozólag röviden elő adni véleményemet, (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatik a Üháznak tudni, hogy ezen párt, a melyhez én is szerencsés lehetek tartozni, már ezen űjabbi országgyűlést megelőzőleg meggyőződött arról, hogy a t. túloldal napról-napra erősebb várral veszi magát körűi, hogy minket, kik itt az ellenzéki padokon ülünk, maguktól teljesen isoláljanak. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Lehetetlen azon tényt sem eonstatálni, hogy az, a mi előttünk kedves, a mi előttünk hazafias, a t. túloldal előtt napról-napra fokozatosabb mértékben a gyűlölet tárgyává válik. (Zaj a jobboldalon.) Hiszen csak tegnapelőtt tapasztaltuk azt, hogy a t. túloldal megszavazta és ez által egyszersmind szentesítette azt a felfogást, hogy Magyarországon a sárga-fekete jelvény és a kétfejű sas lehet csak üdv és boldogság. (Ellenmondás a jobboldalon.) Ez hallgatagul benfoglaltatik abban, mikor az mondatik ki, hogy még az utolsó zsandárhadnagynak is csak a kétfejű sas és a fekete-sárga szín adja meg a tekintélyt. (Ellenmondás a jobboldalon: Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Mikor, t. ház, nyomról-nyomra tapasztaljuk azt a nagy ürt, mely köztünk és a t. túloldal közt létezik; mikor tapasztaljuk, hogy érzelmeinkben, felfogásunkban, gondolkodásunkban teljesen különbözünk és ha ezen az úton méltóztatik haladni, egymáshoz közel soha sem jutunk : akkor ne méltóztassék rossz néven venni tőlünk, kik az ellenzéki padon ülünk, ha minden alkalmat felhasználunk arra nézve, hogy a t. kormánypárt és annak feje iránt a bizalmatlanságot tőlünk telhető nyíltsággal kifejezzük. Épen eien motivomoknál fogva kívánja ezt az alkalmat is az ellenzék felhasználni arra, hogy úgy itt a képviselőházban, mint az ország színe előtt constatálja azt, hogy mi sem érzelmeinkben, sem felfogásainkban, sem czéljainkban a t. töbl seggel egyek lenni nem akarunk. [Helyeslés bal felöl.) A midőn tehát a jelenleg szőnyegen lévő törvényjavaslatra vonatkozó szavazatomat indokolom, kénytelen vagyok kijelenteni azt, hogy én még azon esetben sem járulnék ahhoz hozzá, hogy a már megszavazott öt hónapos indemnyti után még egy két hónapos indemnyti adassék, mert ha ez nem volna oly szomorú a a nemzetre nézve, akkor nagyon comieusaak kellene feltűnnie az ország színe előtt. S midőn látom, hogy már két költségvetést tárgyaltunk le s még két indemnytást tárgyalunk, ebből csak azt következtetem, hogy még ebben az évben sem lesz költségvetés és ez nem mosolygásra méltó dolog, t. ház, hanem inkább elszomorító (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) és ennek nem a mi erősségünk és elvszilárdságunk, hanem az önök gyengesége és tájékozatlansága az oka. Gyengék voltak önök, midőn mint többség belenyugodtak abba, hogy az országgyűlés idő nap előtt feloszlattassék. Ezen gyengeségnek következményei mindazon sympthomák, melyekkel mindennap találkozunk. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezen a nagy botláson ugyan keresztűlestek önök, de azonnal egy másik botlást követtek el és ismét felingerelték a jogosult közérztíletet és a hazafias közvéleményt ezen az oldalon, midőn oly kicsinyes kérdésekkel, mint a fekete-sárga portepeét, itt velünk szemben állottak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezek a kérdések azok, t. ház, a melyek még hosszú időre lehetetlenné fogják tenni, hogy a törvényhozás a maga rendes kerékvágásába visszazökkenjen; lehetetlenné fogják tenni, hogy nyugodtan tárgyaljuk azon kérdéseket, a melyek napirendre kerülnek, mert ha a legkomolyabb szándékkal, a leghiggadtabb vérrel jövünk is ide és a legerősebb elhatározással lépünk e terembe, hogy higgadtan, komolyan és lehetőleg tárgyilagosan fogjuk a tanácskozásban érveinket