Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-40

április 38-án, raäBtíSrto'klSiiu ^gg 40. orsiágostlléi Í89S. nincs, áe erről most ne vitatkozzunk, mert talán a vitáig el fogunk menni e javaslat felett, ha tovább nem is, (Derültség bal felől.) mikor azt kérdeztük a kormánytól, vájjon összes tekintés lyét latba fogja-e vetni, hogy a mindenki által elismert gyalázatos baj ellen ez az egyetlen panacea alkalmazta^sék: akkor a t. ministerelnök úrban rögtön felébredt a meggyőződéseknek szabadsága és a parlamentnek saját ügyeiben való autonómiája iránti szeretet és tisztelet s azt mondta, hogy ő ily dolgokban pressiot nem akar gyakorolni senkire ; (Helyeslés a jobboldalon. Derültség bal felől.) nem kel! minden alkalommai és minduntalanul a kabinetkérdést felvetni. Megengedem, hogy a t. ministerelnök árra nézve a kabinet kérdésének fölvetésére sokkal fontosabb, sokkal méltóbb alkalom az, hogy a közjogot sértő jelvények alkalmazása a belügyi szolgálatban alkalmazott közegeknél fentartassék; megengedem, hogy a rendszerbe való, hogy ez kabinetkérdés legyen és a rendszerbe való az is, hogy az, a mi pedig a választási visszaélések kiirtására szolgálna, ne legyen kabinetkérdés, hanem előre is a leszavaztatásnak legyen kitéve. (Tetszés a báloldalon.) Kabinet-kérdés szerintem az, a mit valamely kormány annyira fontosnak tekint az országra nézve, hogy annak létesítése nélkül a közállapotokért a felelősséget el nem vállalhatja. (Igás! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Már most a képviselőválasztások ügyének terén régen nem hoztunk törvényes intézkedéseket a választási szabadságnak és tisztaságnak megóvására. Hogy e tekintetben az állapotok szégyenteljes elfajulása állott be nálunk, azt senki sem tagadhatja és senki tulajdonképen nem is tagadja. A ki tehát ezen bajnak orvoslását nem sorozza azon ügyek közé, melyeknek orvoslása nélkül az ország vezetéseért a felelősséget el nem vállalhatja, a kire nézve ez a véletlen kérdése, a kinek ez nem meggyőződésének sarkpontja, az nem bír az alkotmányosság és parlamentarismus feltételei iránt érzékkel s ezen egyetlen kijelentése is alkalmas volna arra, hogy e miatt ettől a kormánytól a bizalmat megvonjuk. (Ügy van! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) Hát, t. ház, összegyűjtöttem azokat az ellenvetéseket, melyeket a belügyi táreza költségvetésének tárgyalása alkalmával felhoztunk; öszszegyüjtöttem azokat, hogy kiderüljön a rendszer, mely azokban van s mindenikkel szembeállítottam a választ, melyet kaptam, hogy itt is kiderüljön a rendszer, mely a válaszokban nyilvánul. A mi összes kifogásainknak, nehézségeinknek, kritikánknak az általunk felhozott egyes eseteknek és elvi jelentőségű indítványainknak egy czéljavolt: az, hogy világossá tegyük önök előtt uraim és az ország előtt azt, a mit önök gyakran homályos dolognak neveznek, t. i. hogy miből állanak tehát a mi kifogásaink a kormányzati szellem ellen; mit nevezünk mi helyes kormányzati szellemnek és mi az, a mit helytelen és fonák kormányzati szellemként ítélünk el. Fonák és helytelen kormányzati szellemnek tartjuk azt, a mely a eorruptiót csak egyes apró tüneteiben iparkodik orvosolni és megtorolni, de nem fektet súlyt arra, hogy bizalmi közegeit első sorban azon bebizonyított képesség szerint válassza meg, melyet a corruptio kiirtásában tanúsítottak. Fonák kormányzati szellemnek tartjuk azt, mely a kormánynak és a kormányzat minden közegeinek, az egész hivatalos apparátusnak kezeibe lefektetett hatalmat nem kizárólag állami czélokra, hanem pártczélok előmozdítására használja fel, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) a mely tehát nem egy és ugyanaz az ország minden polgáraival szemben, hanem kétféle arcza van : az egyik mosolygó, az egyedül üdvözítő kormánypárt tagjaival pzemben; a másik haragos és fenyegető, azokkal szemben, a kik az ellenzékhez tartoznak. (Úgy van! Úgy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Fonák kormányzati szellemnek tekintjük azt, a mely a törvényben lefektetett diseretionarius jogokat, minő a candidationális jog, nem arra a ezélra használja fel, hogy az államra veszélyes, vagy megrovott egyéneket zárják ki, hanem arra, hogy az illető közegek személyes tetszése, esetleg személyes jópajtássága, vagy pártszenvedélyei szerint elimináltassanak azok az egyének, kik nem az uralkodó párt szekerét tolják és ez által hazugsággá teszi törvényeinket, mert látszólag fentartja a választás elvét, tényleg azonban azt kijátszsza, felelősség nélküli kinevezéssé alakítja át, megmételyezi ez által a politikai erkölcsöket, aláássa a törvény iránti bizalmat. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Fonák kormányzati szellemnek tekintjük azt, mely látván, mert látnia kell, beismervén, mert el nem tagadhatja, a politikai választások terén mutatkozó elfajulást, benyújt egy törvényjavaslatot, ut aliquid fecisse videatur, de egész kormányzati tekintélyét nem veti latba ott, a hol kellene, hogy betegségeink e legsúlyosbikát gyökeresen orvosolja. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Gr Károlyi Gábor: Ha akarom Celesztin, ha akarom Floridor. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Gr. Apponyi Albert: Ez az a kormányzati szellem, a melyet megtámadtunk, melynek igazolására, mely elleni védekezésre tehát alkalmat adtunk; és nemcsak, hogy a védekezés nem sikerűit, de meg sem kiséreltetett; jóformán