Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.
Ülésnapok - 1892-40
40. orgíágus ttlés 1898. április 28-án, cstltBrtökBn. 387 beismerésben volt a t. kormány az egész vádlajstrom minden egyes pontjára nézve. (Igaz! Úgy van! bal- és szélső baloldalon.) Ezt a beikormányzatról. De már most mit szóljunk a legutolsó napok eseményeiről ? Mit szóljunk arról a képességről, melyet a kormány a nemzeti önérzet követelményeinek, közjogunk és állami önállóságunk integritásának fentartása körül tanúsított ? (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) T. képviselőház! Én tegnapelőtt nyomban kijelentettem és Helfy Ignácz t. képviselőtársam ma ismételte, hogy magánál a tegnapelőtt fölemlített esetnél, tudniillik a nemzeti önállóság követelményeivel meg nem férő jelvények alkalmazásánál szomorúbb és rosszabb az a mód, melylyel annak megvédését megkísérelték. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Mert hasztalanul -iparkodnak azokat a sorokat, melyeket a ministerelnök ár ez alkalommal mondott, magyarázni, interpraetálni: tény az, hogy oda állította az egyenlő tekintély élvezésének feltételéül azt, hogy a esendőrtisztek ugyanazokat a jelvényeket, a fekete-sárga színeket és a kétfejű sast használják, a miben inplicite benfoglaltatik az, hogy tehát tekintélyünk csökkent, ha más jelvények, ha nemzeti jelvények használtatnának. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés bal felől) Ez elől nincs kitérés. Vagy egyáltalán nem áll az, hogy tekintélyük csökkenne, akkor az egész érvelés tárgytalanná válik; ha pedig áll ez, akkor constatálva és elismerve lett oly dolog, mely ha való volna, a legkomolyabb orvosszerek alkalmazását tenné szükségessé s nem azt, hogy érvül használtassék itt a parlament ben. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Ugyan hol, és ki előtt csökkenne a csendőrségi tisztek tekintélye, ha kardbojtjukon a nemzeti színek és a nemzeti ezímer volnának alkalmazva? Magyarországon, a magyar nemzet előtt? Ezt nem hihetem. Talán a hadsereg előtt? T. ház, ezt sem hiszem, mert egy pár éve történt az, és a nemzet ezt emlékezetében fogja tartani, midőn király ő Felsége akként nyilat kozott, hogy a hadsereg szelleme nem lehet más, mint a hadsereg fejének, a legfőbb hadúrnak szelleme: már pedig azt a vakmerőséget nem fogja senki elkövetni, hogy azt tételezze fel, hogy a mi királyunk előtt kevesebb tekintélynek örvendenek Magyarországnak, az ő magyar királyságának nemzeti színei, nemzeti czímere, mint akármely más szín, akármely más jelvény. (Zajos helyeslés és tetszés bal felöl.) És hadseregünkkel szemben sem fogja senki azt a vádat emelni e házban, ha egyes egyének lehetnek is, a kik a régi szellem hagyományait még nem vetették le, hogy a hadsereg a maga egészében a legfőbb hadúrral e tekintetben ellenkezésbe jöjjön és ne tisztelje épűgy a nemzeti színeinket és nemzeti jelvényeinket, mint bármely más színt, hármely más jelvényt. (Úgy van! ÍJgy van! bal felöl. Mozgás a jobboldalon.) Ennek ellenkezőjét, uraim, ne állítsák azok, a kik az 1867-iki kiegyezést és a közös hadsereg intézményét fenn akarják tartani; mert ha be volna bizonyítva az, a mire hivatkoznak, hogy a közös hadseregben kisebb a tisztelet nemzeti jelvényeink és nemzeti czímerünk iránt, mint bármely más szín, bármely más ezímer iránt i akkor nem hiszem, hogy akadna magyar ember, ki a közös hadsereg intézményének fentartása mellett mint szószóló fellépne. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A ministerelnök úr tehát akkori meggondolatlan védekezésével és felszólalásával egy pár rövid szóban valóságos virtuozitással módot talált arra, hogy végig csapjon az országnak összes intézményein, egyiket megsértve, a másikat gyanússá tegye. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) És ha nyilatkozatait másnak, mint meggondolatlanság és megszorúltság szülte pillanatnyi expediensnek tartanok, melyhez azután makacsul ragaszkodott, ámbár, hogy úgy mondjam, odanyújtottam neki a hidat akkor, hogy kimenekülhessen — (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) ha — mondom — másnak kellene tekinteni, akkor e nyilatkozat komoly kárt is tehetett volna intézményeinkben. Szerencsére komoly kárt nem tett semmiben másban, mint a t. ministerelnök úr tekintélyében (Hosszan tartó zajos tetszés a bal- és jobboldalon Mozgás és ellenmondás a jobboldalon.) és abban a büszkeség • ben, melylyel a t. szabadelvíípárt vezérére tekinthet. (Úgy van! Úgy van! Élénk tetszés bal felöl. Mozgás a jobboldalon.) De, t. ház, az, hogy az ilyen nyilatkozatok meggondolatlanul történnek és hogy úgy mondjam, akaratlanul szaladnak ki valakinek a száján, az az illetőre nézve az erkölcsi beszámítás szempontjából mindenesetre enyhítő körülményt képez, (Derültség bal felöl.) a közállapotok megítélésének szempontjából azonban ezen mentség által az eset maga még súlyosabbá válik. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Mert hiszen az előre meggondolt, az előre kiczirkalmazott nyilatkozatok nem adják elő mindenkor híven a benső gondolkodást és a benső érzelmeket. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélsőbalon. Mozgás a jobboldalon.) A meggondolatlanul, akaratlauúl tett nyilatkozatok, ezek azok, a melyek egy egész rendszernek, egy egész gondolkodásnak a valóját elárulják. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Es épen azért, t. ház, sympthomaticus jelentőséggel bír a t. ministerelnök úr ezen nyilatkozata; sympthomaticus jelentőséggel bír az akaratlanul kimondott azon gondolat, hogy ebben 49*
