Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.
Ülésnapok - 1892-40
10. orszáeros ülés 1892. április É8-;iu, csütSrtökSh. 385 és nem többől állott az, a mit a ministerelnök úr e tekintetben mondott. Az igaz, kiegészítette az ő ezáfolatát Pulszky Ágost t. képviselőtársam, mint előadó, (Derültség bal felöl) a ki azzal a sajátságos theoriá\al lepte meg a házat, (Halljuk! Halljuk !) hogy mivel parlamentaris országban az állami akarat a többség akaratából képződik, tehát a többség aspiratioinak előmozdítása nem egyéb, mint az állami akaratnak elősegítése. (Élénk derültség bal felöl.) Nehezen hiszem, hogy a t. képviselő úr az ő egyetemi hallgatói előtt el merné mondani íizt a theoriát, melyet a képviselőház számára elég jónak tart. (Élénk derültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Mert például, ha a t. képviselő úr verbászi mandátumát megtalálták volna semmisíteni, hát akkor az, hogy ő ott újból megválasztassék, a többségnek egyik aspiratiója lett volna és így Pulszky Ágost t. képviselőtársam theoriája szerint ez állami akarat is lett volna, (Derültség a bal és szélsőbalon.) melynek előmozdítása, létesítése a közigazgatásnak természetes funcfióját képezte volna. (Élénk derültség és tetszés a balés szélső baloldalon.) A harmadik vád (Halljuk! Halljuk!) — és én nem ok nélkül reeapitulálom ezeket, mert le kell vonnom ezekből a eonsequentiákat — a harmadik vád, melyet a belügyi kormányzat ellen emeltünk, az, hogy most már szokássá és majdnem szabálylyá vált, hogy bizonyos, a törvény szerint választás alá eső állások betöltésénél az illető közegeknek adott candidationális jogot következetesen számos esetben magának a választásnak kijátszására használják fel. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Idéztettek és előadattak e tekintetben a a caongrádmegyei botrányos esetek. Elmondatott számos községi jegyzőnek esete, a kik hasonló módon jutottak állásuk birtokába. Nemrég Pestmegyében történt ily eset a keezeli főszolgabírói állás betöltésénél, (Igaz! Ügy van! a bal és szélső baloldalon.) a hol egy mindenkinek beismerése szerint érdemesen szolgált szolgabírót, tehát qualifikált embert, a candidatióból kizártak. (Igaz! Ugy van ! a bal- és szélső baloldalon!) A t. minister úrnak mindezekre csak egy válasza van: törvényesen történt a dolog, nem szólhatok hozzá, nem tehetek ellene semmit. (Egy hang a szélsőbalon: Csak a forma meg legyen !) Megengedem, t. ház, hogy az egyes eseteket meg nem torolhatja a belügyminister, ha a törvény formái megtartattak. De azt azután szeretném látni, vájjon, ha olyan belügyminister ülne abban a székben, a ki nem akarná, hogy e visszaélések előforduljanak ; ha a belügyminister nem mentegetné s nem szépítgetné azokat; ha a belügyminister azt mondaná: a I KÉPVH. NAPLÓ. 1892-97. II. KÖTET. törvény nekem nem ad módot kezembe, hogy ezeket az eseteket orvosoljam és megtoroljam, de magam is azokat a törvény szellemével ellenkezőknek és botrányosaknak tartom, — ha így szólna egy belügyminister : szeretném tudni, előfordulna-e még egy ilyen eset. (Igaz! Igaz! Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen azok a közegek, t. ház, a kik ilyeneket elkövetnek, nem saját egyéni ízlésükből, nem kedvtelésből teszik az ilyeneket, (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) de teszik azért, mert tudják, hogy ezek, ha pártérdek szolgálatában történnek, nemcsak megtorlásban nem, de védelemben és elismerésben részesülnek (Zajos helyelés a bal- és szélsőbalon.) és így, ha egyes, a törvény szellemének ellenére, de a törvény betűjének megtartásával történt esetekkel szemben orvoslás nincs is, az ilyen esetek gyakori előfordulásáért, rendszerré fajulásáért méltán felelőssé lehet tenni azt a kormányzati politikát és annak vezetőjét, a ki az ilyeneket előmozdítja, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) E mellett néhány világossági sugár is esett a mi fegyelmi jogunk és eljárásunk szépségeire. Kiderült ezekből a vitákból, hogy p. o. Csongrád vármegyében egy községi jegyző, a ki szabálytalan eljárás mellett egy egész hagyatékot elkezelt, mindösáze 100 forintnyi bírságra, ítéltetett el és hogy ezt a felebaráti szeretettől eltelt ítéletet a belügymínisterium, mint utolsó fokozat, a főispánnak valamely titkos jelentésére való hivatkozással helybenhagyta. És ugyanakkor, mikor a hagyatékok elkezdőivel ily szeretetreméltóan járnak el, egy 18 év óta érdemteljesen működő megyei főjegyzőt, mert hivatalon kivűli ügyben a főispánnal eonflictusba jött — a miben formailag elismerem a hibát — a legsúlyosabb fegyelmi büntetésre, hivatalvesztésre ítéltek el. Nos hát: hogy tetszik a fegyelmi justitiának (Halljuk! Halljuk!) e gyakorlása, midőn a leggyalázatosabb fegyelmi vétség, a mely talán bűntettként is volna üldözhető, 100 frtnyi birsággal s egy hivatalon kívüli összeütközés hivatalvesztéssel büntettetik? S ezekre sem a t, belügyminister úrnak, sem az államtitkár úrnak egyetlen egy szava sem volt! Végül felhoztuk a — megengedem — hosszantartó siralmas éneket, valóságos carmen miserabiíe-t, a választási visszaélések véghetetlen sorozatáról s a belügyministeriumnak ezekkel szemben elfoglalandó álláspontjáról. S erre a belügyminister úrnak válasza az volt, hogy minket a curiai bíráskodásról szóló törvényjavaslatra utalt. De mikor azután azt a, kérdést intéztük hozzá, hogy feltéve, miként abban a törvényjavaslatban megvan minden, a minek lennie kell, pedig az én nézetem is az, hogy 4*J s
