Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.
Ülésnapok - 1892-40
384 40. országos ülés 1892. április 28-An, csütörtökön. mondani, hogy bár a szervezet gyarló, hibás és átalakítandó, még ezzel a hibás, ezzel a gyarló szervezettel is sokkal jobb, sokkal hibátlanabb, sokkal tisztább és sokkal részrehajlatlanabb közigazgatást lehet folytatni, mint a minőt a t. kormány folytat. (Élénk helyeslés bal felől.) Nem azt kérjük számon a t. kormánytól a költségvetési vita folyamán — ámbár egy régibb kormánytól ezt is követelhetnőlc, de ettől nem — hogy miért nem hozta létre a reformot ós a szervezetnek átalakítását. De azt azután méltán kérhetjük számon, ha a visszaéléseknek nagyobb mennyisége, a positiv resultatumok csekélyebb mennyisége áll elő, mint a minőt helyes vezetés mellett még a mostani szervezettel is elérni lehet. (Élénk helyeslés a baloldalon.) És ezen a téren, t. ház, ha a fennálló szervezettel való működését a kormánynak akarjuk vizsgálni, ha azt akarjuk kideríteni, hogy e visszaélések, e hibák olyanok-e, a melyek a közigazgatásnak egyenesen szégyenére válnak: mi más mód van erre, mint egyes kirívó, bebizonyítható adatokkal támogatható eseteket hozni a ház elé? (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Igen helyes, a mit Helfy Ignácz t. képviselő úr ebből az alkalomból mondott, t. i.: ha mi a közigazgatást általában vádoljuk, akkor azzal az ellenvetéssel találkozunk, hogy bebizonyíthatatlan frázisokat használunk; ha pedig concrét tényeket hozunk fel ezeknek bebizonyítására, akkor azt mondják, hogy ilyen kicsinyes helyi jelentőségű dolgokkal ne untassuk a házat. Ily módon és ily szemrehányással szemben azután az ellenőrzésnek és kritikának minden lehetősége megszűnik. (Élénk helyeslés a baloldalon.) De nézzük már, hogy melyek voltak azok a legfőbb szemrehányások és azok az útmutatások, melyeket mi a kormányzattal szemben előadni bátrak voltunk? (Halljuk! Halljuk!) Mi először azt emeltük ki, hogy a t. kormány — sajnos — a sok helyen mutatkozott és ma is mutatkozó corrüptio üldözésében csak itt-ott tanúsított erélyt, de sporadice és nem rendszeresen jár el, különösen pedig, hogy üldöző keze mindenkor csak a legalsóbb közegeket éri el; (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) és hogy természetszerűleg áll elő az a kérdés, vájjon ott, a hol, mint péídául Bácsmegyéről constatáltatott, egy napon 32 vagy 33 községi jegyzőt kell nagymérvű visszaélések miatt hivatalától megfosztani s a hol tehát a közigazgatási állapotok a legolcsóbb községi kezelésben annyira elfajultak: hol volt a felsőbb közegek hivatalos ellenőrzése, hol volt a felügyelet? (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mert én azokból semmire ki nem terjeszkedem, a mik itt, mint újabb tények felhozattak, mert nekem azokról direct tudomásom nincs, én azokról direct bizonyítékokkal nem bírok; csak azt veszem, a mi hivatalosan constatáltatott és elismertetett, t. i., hogy azon megyében 32—33 községi jegyzőt kellett vastag visszaélések miatt hivatalától fegyelmi úton megfosztani. Nos, t. ház, én azt állítom — és nem tudom, fog-e akadni valaki, a ki e tekintetben állításomnak ellent mond — hogy ott, a hol az állapotok oda fejlődtek, hogy ily tömegesen kell a legalsóbb közegekkel szemben a legerősebb fegyelmi büntetést alkalmazni: a felsőbb közegek részéről, — nem akarok semmi egyebet feltételezni, de — legalább is az ellenőrzésnek és felügyeleti kötelességnek olymérvű elhanyagolása forog fenn, hogy a kormány, a mely valóban erélylyel akarja a corrüptio gyökeréhez tenni a bárdot, mely azt ki akarja irtani tövestűi, gyökerestül, nem kormányozhat tovább azon bizalmi közegekkel, a kiknek felügyelete alatt ezek történtek. (Igaz! Úgy van! Zajos helyeslés a bal- és ssélső baloldalon.) És t. ház, ezzel a gondolom, meglehetősen evidens tétellel szemben, a belügyminister úr részéről a czáfolat még csak meg sem kiséreltetett, csak annyit hallottunk, hogy a mennyiben valamely visszaélés a belügyminister úr tudomására jut, ő azt siet orvosolni, (Derültség a bal-és szélső baloldalon.) Ámde, t. ház, ez szerintem, azon az egyszerű téren, melyhez nem kell valami nagy államférfiú bölcseség, sem politikai ügyesség, hanem csak elszánt akarat, tudniillik a corrüptio üldözésének terén, az eljárásnak oly primitív módja, melylyel czélt érni, melylyel azon bajt gyökeresen kiirtani teljesen lehetetlen. (Igazi JJgy van! Zajos helyeslés a bal- és ssélső baloldalon.) A második szemrehányás, melyet a kormánynak tettünk, az volt, hogy a hivatalos apparátus nem működik részrehajlatlanúl, hanem a kézhez letett hatalmat az uralkodó párt szolgálatába bocsátja, azon párt érdekeinek előmozdítására veti latba. Ez a vád, illetőleg annak tárgyát képező közigazgatási actio — ha ezt így szabad nevezni — (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) kicsúcsosodik a főispánokban. A legkeményebb vádakat emeltük e tekintetben — elismeréssel vagyok a dicséretes kivételek iránt — Magyarország főispánjainak működése ellen általánosságban. Nos, t. ház, ezzel a váddal szemben, hogy a kormány bizalmi közegei a törvény által rájuk ruházott hatalmat nem a törvényben kijelölr, hanem más czélok, pártczélok, előmozdítására használják fel, a legerélyesebb visszautasítást, az általunk felhozott tények ellenkezőjének bebizonyítását vártuk volna. És micsoda választ kaptunk? Azt, hogy ez felfogás dolga. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Ennyiből