Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-40

46. nmásros ttlég tSftá. április 28-án, csfltHrtRkSn. BBS tárgyalásokat nyújtja, csak azért, hogy nyiíjtsa, hogy ezáltal a kormányzat rendes menetét megakaszsza. De abban is csatlakozom t. képviselőtársam kijelentéséhez, hogy mi azért, hogy magunkat a hamis vádak ellen megvédjük, azért, hogy a kormány helytelen munkabeosztásának következményeit corrigáljuk, semmit abból, a mit az ország érdekében elmondandónak tartunk, a mit parlamenti ellenőrzési kötelességünkből kifolyólag elmondanunk kell, elmondatlanul nem fogunk hagyni. (Élénk helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Teljesíteni fogjuk kötelességünket legjobb belátásunk szerint, akár rövid lesz annak folytán a vita, akár hosszú lesz, nem azt tartva szem előtt, rövid lesz-e, vagy hosszú lesz-e, hanem azt tartva szem előtt, hogy mindazon szempontok kifejtessenek, melyek a magunk meggyőződése szerint az ügynek megvilágítására, a nemzet érdekeinek megóvására és parlamenti ellenőrzési kötelességünk teljesítésére szükséges. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És itt legyen szabad még egyet ineidentaliter megmondanom. Van egy igen sürgős ügy, (Halljuk! Halljuk!) a mely elintézésre vár, még pedig magának a kormánynak tervei szerint július elsejéig; ez a tisztviselők fizetésének javítása. Előre kijelentem, hogy nem csak beleegyezem abba, de egyenesen felkérem a t. kormányt, hogy arra az esetre, ha a költségvetési tárgyalások csakugyan hosszabbra találnának nyúlni, úgy, hogy ezen törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedése azok által veszélyeztetve volna, mondom, egyenesen felkérem a t. kormányt, hogy ebben az esetben a költségvetés részletes tárgyalásának megszakításával is (Élénk ellenmondás a jobboldalon. Zajos helyeslés a balés ssélsö baloldalon. Felkiáltások: Nem akarják ?) azon törvényjavaslat a ház által letárgyaltassék. (Élénk helyeslés bal felől.) Ha pedig a t. kormány és a t. többség ezt az ajánlatot elfogadni hajlandó nem volna, hanem ezt a sürgős javaslatot mintegy a pressio eszközéül akarná felhasználni arra, hogy a költségvetési tárgyalást amaz általam előbb említett objectiv szempontoknak rovására is siettesse: akkor e pressio előtt nem fogunk meghajolni, hanem annak következményeiért a felelősség nem minket, hanem a t. kormányt és a t. többséget fogja terhelni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A részletes tárgyalásnak az a része, a mely legtovább vette igénybe eddig a t. ház figyelmét és idejét, a belügyi tárczának költségvetése volt. Ezen tárcza költségvetésének tárgyalására óhajtok néhány retrospectiv megjegyzést tenni, mert hiszen ezen tárcza tárgyalásának alkalmábólelmondottak az általános kormányzati politikának megítélésére nézve kiváló jelentőséggel bírnak és mert az igen t. belügyi államtitkár úr, Szalavszky Gyula t. képviselőtársam különösen a belügyi tárczával szemben követett eljárásunkat vonta kritika alá, A t. képviselő úr ugyanis azt mondta, hogy ő egyet sajnál. Azt sajnálja t. i., hogy az ellenzék nem fektette kritikájának súlypontját a positiv mulasztásokra; annak kiderítésére, hogy mennyi hiányzik abból, hogy a közigazgatás a maga positiv feladatait teljesítse; mert ha erre fektetjük vala kritikánknak súlypontját, akkor az ő nézeteivel sokban találkoztunk volna és magunk oda vezettük volna a közfigyelmet, hogy az egész közigazgatási rendszer átalakítására van szükség. E helyütt — a t államtitkár úr szerint hibásan — a negatív kritika terére léptünk és a fennálló rendszer alapján követett kormányzati politikának — szerintünk — létező visszaéléseire, egyes, a t. államtitkár úr felfogása szerint kicsinyes, localis jelentőségű esetekre, cause célébre-ekre fektettük a a fősúlyt. Ezt a vitát ő eredményre vezetőnek nem tartja. T. ház! Bátor vagyok a t. államtitkár úrral e tekintetben egy nézeten nem lenni, sőt bátor vagyok egészen más felfogásnak hódolni. Megengedem, hogy a t. kormányra nézve kívánatosabb és kényelmesebb lett volna, ha mi csupán csak azt vitatjuk, hogy a jelenlegi közigazgatási szervezet nem képes az állami közigazgatás összes feladatainak szabatosan megfelelni s ha az egész költségvetési tárgyalásunknak semmi egyéb eredménye nem lett volna, mint az, hogy a kormány reformterveinek hangulatot csináljon. Megeagedem, hogy ez a t. kormányra nézve taktikai szempontból positiv eredmény lett volna. De épen ezt nem akartuk, t. ház és erre nem volt szükség, mert a közigazgat isi reform nagy elvi kérdéseire nézve meglehetősen megállapodott nézetek uralkodnak ágy itt, a ház minden táborában, mint künn az országban is és így a költségvetésnek megvitatása által alig lehetett volna az álláspontokban és a táborok szám arányában, melyek pro és contra már állást foglaltak, bármely változtatást idézni elő: (Élénk helyeslés bal felől.) ez lett volna tehát valóban meddő és eredménytelen módja a vitatkozásnak. (Helyeslés bal felől.) Ezért és minthogy a költségvetési vitánál egyátalán nem annyira az organicus reformmű előkészítéséről és bevezetéséről, mint inkább a kormányzat fényeinek bírálatáról van szó; első sorban azt kellett keresnünk, hogy a jelenlegi közigazgatási szervezettel miként végzi a kormány az ügyek vezetését és hogy a jelenlegi közigazgatási szervezetnek minden hibái mellett is fennálló erőtényezőit miképen használja fel a t. kormány? Vájjon áll-e az. hogy minden hiba, mely közigazgatásunkban tapasztalható, csupán a szervezet hibás voltának tulajdonítható, vagy nem kell-e ellenkezőleg azt