Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.
Ülésnapok - 1892-40
382 40. emégos filés 18»S. Április 28-An, csttt«rtfik«n, ménydúsan mfíködött volna, mint jelenleg ennek a kormánynak vezetése alatt. 1890. október 1-én ült össze a képviselőház, azóta, leszámítva a hat heti szabadságot, a melyet 1891-iki évnek augusztus 17-től egészen ugyanazon év október 3-ig élveztünk és leszámítva a képviselőválasztások által nyújtott hat heti pihenőt, (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) a parlament 19 hónapig permanentiában volt. Ezen 19 hónap működésének eredménye úgyszólván semmi. Helfy Ignácz: A két szakaszos törvényjavaslat! Gr. Apponyi Albert: A mi eredménye van, (Halljuk! Halljuk!) az alkotásoknak terén, az áll a kereskedelmi szerződéseknek létesítéséből és a tanítói nyugdíjtörvények létrehozatalából. (Igás! Úgy van! bal felől.) Mindezt együttvéve 8 —10 nap alatt végeztük el, (Igás! Úgy van! bál felöl.) de ezektől eltekintve, az alkotások terén ezen 19 hónapnak eredménye semmi. (Ellenmondások és felkiáltások a jobb oldalon: Hát az obstructio!) Én nem akarok arról vitatkozni, hogy az obstructio beálltáért kicsoda viseli a felelősséget? (Zaj a jobboldalon.) Nyilatkoztam erről más helyen s ezért nem akarom ismételni az ott elmondottakat. De jól van, vonjuk le az úgynevezett obstructióval eltöltött három hónapot, még mindig marad 16 hónap, a melynek resultatuma ez a nagy semmi. (Helyeslés bal felöl.) Az ember azt gondolná, hogy a mikor az alkotások nem igen vették igénybe a parlament idejét, legalább a törvényhozás munkája rendben van. De íme, azonkívül, hogy az alkotásoknak mezején nem történt semmi, a 19 hónapi permanentiának eredménye az, hogy a törvényhozásnak folyó munkája a legnagyobb, majdnem kétségbeejtő zűrzavarban van, (Helyeslés a balés szélső baloldalon.) úgy, hogy az idei költségvetés a kormánynak számítása szerint valószínűleg — mert két hónapi indemnitási javaslatot adott be — azon évnek hetedik hónapjában fog létrejönni, a melyre az a költségvetés szól. (Igaz! Úgy van! Derültség bal felöl.) Ezen eredmények valóban olyanok, melyek megérdemlik, hogy előttük az ellenzék is meghajoljon és azon gratulatiókhoz a maga részéről is hozzájáruljon, a melyekben a t. kormányt követő párt tapintatos és ügyes vezérét ebből az alkalomból bizonyára részesíteni fogja. (Élénk derültség bal felől.) De, t. ház, nemcsak a múlt nyári eseményeket szokták okolni a parlament működésének ezen eredménytelenségéért és ezen döezögős menetéért, hanem különösen a mostani rendkívüli felhatalmazási javaslat benyújtásáért, a mint erre előttem szólott t. barátom is megjegyezte, hogy az ellenzéket akarják okolni; keresik az ürügyet, az alkalmat arra, hogy az ellenzéket a költségvetési tárgyalásnak indokolatlan kihúzásával, a már divatossá vált jelszó szerint obstructióval vádolják. Hogy mi e taktika alapgondolata és oka, azt kimerítően kifejtette előttem szólott képviselőtársam. Nem lehet más, mint az ürügykeresés az egyszer kimondottcloture-re. A cloture kívánalmának indoka pedig nem egyéb, mint az, hogy a kik a teljes szólásszabadsági rendszer fentartása mellett a parlamentet vezetni nem képesek, a parlament szabad mozgását odáig nyűgözzék le, hogy még az ő vezetésük mellett is tehessen valamit. (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Már pedig ha választás van, a szólásszabadság fentartása és egy ügyefogyott vezetés folytatása között, én — egyéni ízlésem szerint — a szólásszabadság fentartását a nemzetre nézve kívánatosabbnak és nagyobb jónak tartom. Lehetnek olyanok, kik az ügyefogyott vezetést tartják kívánatosabbnak. (Élénk tetszés és derültség a bal- és szélső baloldalon.) Gr. Károlyi Gábor: Pongrácz mit szól ehhez! (Derültség.) Elnök: Károlyi Gábor gr. urat indokolatlan közbeszólása miatt ezennel rendre uta.sítom. Gr. Apponyi Albert: Tehát én, t. ház, a legteljesebb mértékben csatlakozom azokhoz, a miket Helfy t. képviselőtársam vitatkozásaink menetére és az ellenzék által követendő módszerre nézve mondott. Azt hiszem, olyan ellenzéket, mely a költségvetés általános tárgyalását két nap alatt befejezte és pedig egyszerűen azért, mert a felirati javaslat alkalmából lefolyt nagy politikai vita után nem tartotta indokoltnak egy újabb politikai vita felidézését,a mit a ministerelnök úr szokott politikai tapintatával azzal viszonzott, hogy — a mint értesülök — e padok felé közeledve, gúnyosan azt mondta: »Elfogyott a puskapor?* Gr. Szapáry Gyula ministerelnök: Tagadom! Gr. Apponyi Albert: Nem mondta a ministerelnök úr? Akkor hát tévesen voltam értesülve és minden ebből levonható következtetésem teljesen elesik. Hoitsy Pál: Ez az_ egy jó viccze lett volna, ezt is visszavonta ! (Élénk derültség bálról.) Gr. Apponyi Albert: Mondom, egy olyan ellenzéknek, mely abból az indokból, hogy újabb politikai vitát felidézni nem akart, mert annak objectiv szüksége nem forgott fenn, az általános költségvetési vitát két nap alatt elintézte, annak már prima facie sem lehet szemére lobbantani, hogy a tárgyalások hosszúra nyújtását kívánja. Nem is kívánom én sem, és kimondom, hogy elítélek minden oly taktikai eljárást — a legrendkívülibh esetektől eltekintve — mely a
