Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-40

376 ±0. orstósros ülés 1WÍ íiprtih 38-án, egtttöríife&a, Kun Miklós: Én mindazokat, a miket méltóztatott modani az én személyemre vonatkozólag, el nem fogadóin. (Mélyedés a szélső baloldalon.) Elnök: Következik a napirend és pedig a pénzügyi bizottság jelentése, az 1892. év első öt hónapjában viselendő közterhekrői és fedezendő állami kiadásokról szóló 1891. évi XXXVII. törvényczikk hatályának kiterjesztéséről az 1892. évi július hó végéig czímíí törvényjavaslatról. Szederkényi Jándor jegyző: Helfy Ignácz! Helfy Ignácz: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Rendes körülmények között mi az indemnity alkalmával egy igen rövid kijelentéssel szoktuk beérni, miután máskülönben álláspontunk a ház előtt úgy is bőségesen ismerve van. Ha ezúttal kénytelenek vagyunk kivételt tenni és kissé tüzetesebben foglalkozni a szőnyegre hozott kérdéssel, ennek okát méltóztassanak kizárólag az általános és különösen a parlamenti helyzet rendkivííliségében keresni. Egy esztendőben két költségvetés és két indemnity, ha ugyan az év vége felé nem fogunk még egy harmadik indemnityvel találkozni: az, hogy egy traditionalis kifejezéssel éljek, a helyzet signaturája, a mely leghívebben tükrözi vissza a ministerelnök úr bámulatos vezéri működésének egész képét. (Derültség bal felől.) Mert mi idézte elő a helyzetet, mi idézte elő azt, hogy ina, április 28-án, még a f. évi költségvetés nines meg és egy öt hónapra szolgáló meghatalmazás mellett most már megint indemnityvel kell foglalkozni? A kormánypárti sajtó erre a kérdésre igen könnyen és kényelmesen megfelel. Az nap, a melyen a t. kormány benyújtotta az indemnytit, a kormánypártnak főorganuma megmagyarázta ennek okát s arra a conclusiora jutott, hogy ennek az ellenzék az okozója. Tessék megszavazni — úgymond — a rendes költségvetést holnap, vagy — hogy helyesebben fejezzem ki magamat — engedjék meg, hogy a szabadelvű párt megszaazt holnap és az anomália azonnal megszűnik. (Derültség bal felől.) A t. kormánypárt fő orgánumának ezen nyilatkozata igen jellemző önökre nézve. Ez azt jelenti, hogy önck úgy fogják fel a parlamenti kötelességet és saját feladatukat az önök kebeléből származó kormánynyal szemben, hogy egy nagy állami költségvetést, ha az ellenzék belenyugodnék, en bloc holnap megszavaznának. (Élénk helyeslés balról.) Véghetetlenül sajnálom, hogy nálunk komolyan az a felfogás kapott lábra, hogy csak az ellenzéket illeti az ellenőrzés, a kormánypártot pedig csak a föltétlen szavazás. De hát ez az állítás nem is igaz, t. ház. Az oko„ minden józan eszű ember igen jól tudja. Előidézte ezt a t. kormánynak és különösen a nrinisterelnök úrnak eljárása és az a politikai éleslátása, (Derültség bal felől.) a mely még azt sem látja meg, a mit minden ember lát. Mikor a múlt nyáron behozta a közigazgatási törvényjavaslatot, mi előre figyelmeztettük, titkot sem csináltunk belőle, hanem nyíltan kimondottuk, hogy mi azt a törvényjavaslatot úgy elvénél, mint azon alaknál fogva, melyben elénk terjesztetett, csonkának ós esonkaságában is könnyelműen összeállítottnak tartjuk és mindent el fogunk követni, hogy törvénynyé ne válhassék. Megindult a nagy vita és megmutattuk, hogy mindent elkövettünk, mikép ez a törvényjavaslat ily alakban törvényerőre ne emelkedhessek. Mindenki tudta, hogy ez mathematikai lehetetlenség is, csak a t. ministerelnök úr nem és insistált hónapokon át, a helyett, hogy azonnal, vagy legalább az általános vita után a javaslatot visszavonta volna. Hiszen neki úgy sem volt más czélja, a mint be is bizonyította, hogy igazunk volt, a midőn azt állítottuk, hogy nem a közigazgatásról, hanem a hatalmak központosításáról volt szó; mert hiszen teljesen beérte akkor azzal, hogy két szakasz törvénybe iktattassák, mely tulajdonképen nem jeleut semmit, elvet sem jelent, hanem jelent csak egy váltót, melyet a múlt országggyűlés többségével aláíratott azon czélból, hogy azt a jelen országgyűlés többségével beváltathassa. (Közbeszólások szélsőbalról: Ez igás!) S végre is kénytelen volt a, közigazgatási javaslatot visszavonni. Mit tett azután? A helyett, hogy teljesen nyugodt, sima lefolyást engedett volna a parlament működésének, mely azután rövid idővel rendes kerékvágásba jutott, miként mindnyájan tudjuk, a legsimábban folyt le a házban a legfontosabb kérdések tárgyalása: egyszerre azon genialis coup d' état-ra határozta el magát, hogy feloszlatja az országgyűlést. Ezen tette következményét mindenki előre látta, csak épen a ministerelnök úr nem. Előre láthatta mindenki, hogy azon szerencsétlen lépés a magyar parlament működését legalább egy álló esztendőre meg fogja bénítani; előre láthatta, hogy a választások után majdan következvén a felirati vita, a mely rendesen huzamosabb ideig szokott tartani, különösen hosszú lesz akkor, a midőn a ministerelnök úr, a helyett, hogy az ellenzék kedélyének csillapítására gondoskodott volna arról, hogy a választások tisztán, részrehajlatlanúl folyjanak le, nem intézkedett, vagy legalább nem akadályozta meg, hogy azok ne a legnagyobb visszaélések kíséretében folyjanak le. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Mondom, ily körülmények között előre láthatta, hogy a felirati vita huzamosabb időt fog igénybe venni. Tudta, hogy azután következik a költségvetés, mely a hosszú 5 hónapos indemuyti után szorgos megbírálást követel. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Nagyon