Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.
Ülésnapok - 1892-40
4ö. országos Ülés 189$. április 28-än, csntSrtSií&u 377 jól tudhatta továbbá azt is, hogy előttünk vaunak azon nagyfontosságú kérdések, melyekkel a pénziigyminister úr s némely más minister foglalkozott s a melyeknek némelyike olyan természetű, hogy absolute nem tíír halasztást. Tudta, hogy mindjárt azután következik az 1893-diki költségvetés, tehát előre láthatta, hogy legalább egy évre meddővé teszi a parlament működését. De a mi ministerelnökünk, a ki igen gyakran összezavarja a csökönyösségét az erélylyel, mindezek daczára makacsul ragaszkodott elhatározához s ez az oka annak, hogy most rövid idő alatt másodízben találkozunk indenmnityvel, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Nevezetes ezen indemnity kérdésben egy másik körülmény is, t. i. azon sietség, a melylyel azt a kormányelnök úr benyújtotta. Oly sietséggel tette azt, hogy még a t, pénziigyminister úrnak Bécsből való visszajövetelét sem várhatta meg, a kinek ez a pénzügyi javaslat tulaj donkép a ressortjába tartozik. Sietett a május 31-én lejáró meghatalmazást már április 21-én megújítani s kérni azt újabb két hónapra. Ha ezen nagy sietség okát kutatom, azt látom, hogy a ministerelnök úr előtt folytonosan valami rémkép lebeg, a minek alapos okát én valóban nem tudnám felfedezni, ha bizonyos dolog nem volna ismeretes előttem. (Halljuk! Halljuk! a balés szélsőbalon.) Hiszen ha a költségvetés tárgyalása lassan foly, a mit egyelőre még nem tudhatunk; ha a további tárczák tárgyalása több időt fog igénybe venni, a t. minister úr ráért volna azt a meghatalmazást törvényjavaslatot, a jövő hónapban benyújtani, de már előre azt mondja az indokolásban (olvassa): »valószínű, hogy a költségvetési törvény 1892. évi május hó végéig nem lesz megalkothatod Először is nem tudom, jó taktika-e az, hogy a kormány előre jelzi, hogy ő maga sem tartja valószínűnek a költségvetés kellő időben való megszavazását; de másrészt megvallom, bár ma már előrehaladottabb stádiumban vagyunk és így magam sem tartom ezt nagyon valószínűnek, azért a kijelentést indokoltnak nem találom. Én ma sem látom kizárva annak lehetőségét, hogy május 31-ére az 1892-iki költségvetés teljesen meg legyen alkotva. Semmi okot nem látok, a miből a t. ministerelnök űr ezt következtethetné. Letárgyaltuk eddig a kis tárczákat és a belügyi tárczát. Hogy ez utóbbi kissé több időt vett igénybe, az egyrészt ezen tárczának természetében fekszik, minthogy épen ez a tárcza foglalja magában a kormányzat azon ágait, melyekkel úgyszólván minden egyes polgár közvetlen érintkezésben van; (Igaz! a szélsőbalon.) de fekszik másrészt a tárczának ez idő szerinti vezetőjében, (Úgy van! a szélső baloldalon.) a ki bámulatosan ért ahhoz a mesterséghez, újabb KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. H. KÖTET. meg újabb olyan incidenseket idézni elő, melyeket más államférfiú piczinyke kis adag tapintattal néhány rövid perez alatt elintéz. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogyan állunk a még hátra levő néhány tárczával? A mint én látom s körülbelül láthatja mindenki, a ki a parlamenti működésbe be van avatva, igen valószínű, sőt majdnem bizonyos, hogy nagyobb vitára fog alkalmat szolgáltatni a vallás- és közoktatásügyi tárcza. Meglehet, hogy lesz pár napi vita az igazságügyi tárczánál is. De másfelől előre lehet látni, hogy a földmíveíési tárczánál, melylyel szemben mindenkinek csak az lehet a főkifogása, hogy az állam arra nagyon is keveset áldoz, nem igen lesz hosszú vita; a kereskedelmi és honvédelmi tárczáknál pedig, már azon körülménynél fogva is, hogy e két tárcza képviselői, sajnálatunkra, ez idő szerint betegek, igen valószínű, hogy a vita csak rövid időt fog igénybe venni. Én tehát mondom, mai nap sem találom kizártnak a lehetőséget, hogy a költségvetés annak idejére meg lesz szavazva. De hát rejlik ezen látszólagos félelem alatt egy bizonyos taktika is. (Halljuk! Halljuk!) Én már régóta veszem észre, hogy a t. ministerelnök úr nagyon szeretné, ha mi, ellenzék, egy kis indokolatlan obstructioval állanánk elő. Nyomát látom én ennek, hol egyes nyilatkozatok kétértelmű kifejezéseiben, hol a sajtóban, mely minden áron rá akarja, úgyszólván erőszakolni az ellenzékre az obstructiot (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hol nyilt, hol lappangó, kóválygó obstructionak nevezi, de minden áron szeretné a ministerelnök úr valamikép kimagyarázni működésünkből az obstructiot. Miért? Mi czélból? Hiszen a t. ministerelnök úr egy idő óta rávetette magát a nagy taktikára. A taktika világos és újév napján az újévi üdvözlések alkalmával a ministerelnök úr jelezte a cloture behozatalának szükségességét. (Egy hang bal felől: És temesvári nagy beszédében!) Temesvári programmbeszédjében világosan mutatott rá és nemcsak ő, hanem egyik-másik ministertársa is. így a honvédelmi minister úr Budán és ha emlékezetem nem csal, még az elveit szűziesen megőrzött Szilágyi Dezső igazságügyi minister űr is (Derültség bal felől.) pozsonyi beszédében szintén rámutattak a cloture szükséges voltára. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Már pedig miután »noblesse oblige« és a t. minister urak kilátásba helyezték a cloture-t; azt be kell hozni, ámde a cloture behozatalára nagy s fontos ok kell, olyan, a melyről az egész ország meg legyen győződve, tehát módot kell találni arra, hogy az ellenzék obstructiot csináljon, vagy hogy őt legalább az obstructio csinálás színében alaposan fel lehessen tüntetni. (Igaz! Úgy van! a saéls'ó baloldalon.) 48
