Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.
Ülésnapok - 1892-39
U. orsififei flés 18W. AprílSt M-en, >s«rdán. 371 tendentiosus eljárást kell valószínűnek tartani. (Iga,? / Ögí/ «w! a Sáfálső baloldalon.) Az eset, t. ház, a melyet szóvá tenni bátorkodom röviden az, hogy a »Hamburger Nachrichten* épen úgy, mint a külföld több lapja, valahányszor Magyarország belügyeiről hoz tudósítást, miként azt e lapnak előttem fekvő április 20-iki száma igazolja, mindig »Oesterreich« ezím alatt hozza Magyarország belügyeire vonatkozó közleményeit. Ugyanezt teszi a »Kölnische Zeitung*, a »Morning Post«, az »Observer« s a többi közt a béesi a »Neue Freie Presse« cs<ik a közelmúltban Magyarország belügyeiről, mindig az »Inland« rovatban referált és csak nagy nehezen tudtuk kiforcirozni, hogy »Pest* helyett végre valahára »Budapest«-et írjon lapjában. Én azt hiszem, hogy midőn Magyarországnak van e gy ig en níl gy költséggel fentartott sajtóirodája; midőn van, vagy legalább kellene lenni ezen átkos közösügyes alkotmány mellett is Magyarországnak külügyi képviselete oly értelemben, hogy azon nagykövetségek és cousulatusolí arra vannak hívatva, hogy ezen alkotmány szerint is Magyarország érdekeit representálják: az ily dolgok nem másnak rovására írandók, mint azon nagyfokú indolenciának, melylyel a kormány részéről csak tegnap is volt szerencsénk találkozni. Csanády Sándor: Gyalázat! Polónyi Géza: . . . s a mely lépten-nyomon demonstrálja azt, hogy ily, egy nemzet jövőjére messze kiható horderejű dolgok iránt a kormány absolute semmiféle érzékkel sem bír, ily dolgok iránt absolute nem érdeklődik és nem tesz semmit, hogy ez irányban haladás legyen constatálható. (Igás! Úgy van! Helyeslés a szélsőbalon.) T. ház! Nagy nemzetek könnyen viselhetik ily helytelenségek consequentiáit, mert azokkal szemben legfeljebb önmaga ellen vétkezik, a ki ott helytelen közjogi elnevezéseket használ ; de kisebb nemzeteknél ez oda vezet, a a mivel a külföldön lépten-nyomon találkozunk, hogy a merre megyünk, széltében találkozunk azon felfogással, hogy Magyarország állami önállóságáról senki sem tud semmit, Magyarországot Áusztiia egyszerű tartozékának, provinciájának ismerik. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Nem akarom a t. házat hosszasabban untatni az ily tények részletezésével, mindenki tudhatja, hogy így van. Ezt a concrét esetet csak mint alkalmat használom fel annak a constatálására, hogy a 25 éves jubileumhoz a kormánynak alig lehetne nagyobb indoka azzal hozzájárulni, hogy végre valahára a külföldön is államjogi viszonyainknak megfelelő terminológia lépjen életbe s a t. kormányelnök űr talán egy babérlevelet gyűjthetne magának a tegnapi kétfejű sashoz, a melyet a maga számára oly szépen biztosított, hogy ha addig az a kétfejű sas karmával el nem ragadja innen, hogy ezen a téren érdemeket szerezzen magának. (Derültség a szélsőbalon.) Én t. ház, ezen okból, miután egy oly lap, a mely a velünk szövetséges viszonyokban álló nemzetnek egyik előkelő orgánuma, követi el ezen tévedést; föl akarom tenni, hogy a kormány e tekintetben talán mégis csak tett valamit. Kíváncsi vagyok, vájjon miért nem vezetnek eredményre azon lépések, a melyek a törvénynek elismerés^ kívánnak és követelnek a külfölddel szemben. És ha mégis, világos törvény ellenére, találkozunk ilyen tényekkel, tudni akarom, milyen álláspontot foglal el ezekkel szemben a kormány és nem látja-e elérkezettnek az időt arra, hogy az ilyen, államjogi viszonyunkat ezélzatosan meghamisító törekvések legalább általunk ne promulgáltassanak és fog-e oly irányban intézkedni, hogy az ország határain belül a postajog az ilyen hírlapoktól megvonassák és a továbbítás az ilyen lapok részére ne adassék meg. (Helyeslés.) Ezen okokból, t. ház, a következő interpellatiot intézem a t. ministerelnök és kereskedelmi minister urakhoz (olvassa): »Interpellatio a ministerelnök és kereskedelmi minister urakhoz: 1. Miután fel kell tennem, hogy a ministerelnök és a kereskedelmi minister urak tudomással birnak arról, hogy a külföldi hírlapok, így nevezetesen a »Hamburger Nachrichten« czímű lap is állami önállóságunkat sértő módon, Ausztriával fennálló közjogi viszonyunknak meghamisításával az önálló Magyarországot érintő ügyeket — tájékozatlanságból, vagy rosszakaratbői — rendszerint az »Austria« ezíin alatt foglalt rovatban közlik s ez által közreműködnek arra, hogy a külföldi hírlapolvasó közönség előtt azon helytelen nézet verjen gyökeret, mintha Magyarország Ausztriának csak része: provinciája lenne — kérdem a ministerelnök úrtól: Mely intézkedéseket foganatosított eddig az iránt, hogy a rendelkezésére álló eszközökkel, — a külügyi képviseletnek és a sajtóirodának igénybevételével — ezen állami önállóságunkat sértő rendszer megváltozzék ? Mik az okai annak, hogy ez irányú tevékenységének eddig sikere nem volt? 2. Kérdem a kereskedelmi minister úrtól: Nem látja-e indokoltnak, hogy az oly hírlapoktól, melyek felvilágosítás daczára ezélzatosan államjogi helyzetünknek hamis színben való feltüntetésére törnek, a postajognak megvonásával Magyarország határán belül való továbbításuk eltiltassék ?« (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) 47*
