Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-38

88. ©rssságos filés 1892. április 2e-án, kedden. 337 "ki előle!) Egyszerűen azt deeretálni, hogy a czigányokat telepítsük le és az országból utasítsuk ki: igen könnyűnek látszik, de az ily intézkedés gyakorlatilag kivihető nem volna. Ily egyszerű úton a létező bajt orvosolni nem lehet Teljes mértékben osztozom mindazoknak nézetében, kik e kérdés nagyfontosságát hangsúlyozzák ; elismerem én is és ministerségem elején erre vonatkozó adatok előterjesztésével foglalkoztam, melyek meglehetősen nagy halmazt tesznek már ki és ez is mutatja, hogy a helyes megoldásra az utat megtalálni nem oly könnyű. De teljesen elismerem, hogy a törvényhozásnak e kérdéssel foglalkoznia kell és hogy ez megtörténhessék, szükséges a kormánynak erre vonatkozó előterjesztése. Ezt feladatomnak fogom tekinteni, de kénytelen vagyok beismerni, hogy épen a belügyi tárczánál szükséges törvényhozási előterjesztések közt némelyek ennél a kérdésnél is fontosabbak; be kell tehát várni az időt, mikor lehet a kormánynak mikor lehet a törvényhozásnak e kérdéssel foglalkoznia. Egyébiránt készségesen kijelentem, hogy nem hibáztatom az e téren történt felszólalásokat; hanem ellenkezőleg, örülök, mert azok a felszólalások, melyek a ezigány-kérdésben a házban történtek, módot és alkalmat nyújtanak majd addig is, míg a törvényhozás kezébe veszi a dolgot, a közigazgatási utón való intézkedésre. És pedig két irányban lehet segíteni. Először arra lehet hatni, hogy a törvényhatóságok statútumok útján intézkedjenek, a mi egy-két törvényhatóságban már nagy eredménynyel meg is történt és másrészt maga a kormány is intézkedhetik rendeletek útján saját hatáskörén belül és a kóborlásnak, ha nem is teljes megszüntetésével, de legalább megnehezítésével segíthet e bajon addig, míg a törvényhozás abban a helyzetben lesz. hogy a kérdés teljes megoldását eszközölje. (Helyeslés a jobboldalon.) Gr. Károlyi Gábor: Hát a kétfejű sasról miért nem beszél? (Felkiáltások a szélső baloldalon: Halljuk! Ralijuk!) Elnök: Kíván-e még valaki szólani? Lázár Árpád jegyző: Madarász József! Madarász József: T. képviselőház! Hogy a vándor- vagy kóborló ezigányok ügyét egyszerre nem lehet ketté vágni, azt nagyon jól tudjuk. Hisz ezúttal csakis a minister úrnak figyelmébe ajánltatott az, hogy e régóta fenforgó ügy egyszer valahára elintéztessék. Én tehát remélem, hogy részint rendeleti úton, részint pedig legközelebb törvényhozási intézkedések által is lehet a bajon segíteni. Az azonban egészen más kérdés, a mit Pázmándy Dénes t. képviselőtársam előhozott, hogy t. i. a csendőrségnek mostani kardbojtján., vagy nem tudom minő jelvényén a fekete-sárga KÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. II. KÖTET. szín és kétfejű sas díszeleg. Magyarország kormányának és belügyministerének, nézetem szerint, mindenesetre meg kell nyugtatni a házat a felől, hogy ez csak véletlen és elnézésből eredő visszaélés lehet. Felvilágosítandó tehát a t. ház az iránt, hogy miért van ez így, mert benső meggyőződésem az, hogy önök is a kormánypárton s a kormány is csak Magyarország polgárai és így önök is tudják, hogy ha egy országnak, Magyarországnak csendőrsége van, annak jelvényeit természetesen a magyar nemzet Színeivel: a piros, fehér és zöld színekkel és annak czímerével kell megjelölni, nem pedig e^y idegen államéval. (Helyeslés a szélsőbalon.) Én tehát arra kérem a t. belügyrninister urat, hogy e tekintetben világosítsa fel a kép viselőházat és — mivel kétszer nem akarok szólni — az esetben, ha netalán nem nyugtatna meg bennünket az iránt, hogy ezen kérdést a nemzet követelményei és törvényes joga szerint fogja elintézi, én legalább a magam részéről, már előre, ezúttal is, a költségvetés megszavazásához nem fogok járulni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Thaly Kálmán: T. ház! Ugyanerről a kérdésről el voltam tökélve a honvédelmi tárczánál szólni. Miért? Azért, mert a magyar királyi csendőrség a honvédelmi és a belügyi minister alá tartozik olykép, hogy katonailag, hadbíróságilag, fegyelmileg a honvédelmi és más tekintetben a belügyminister alá van rendelve. Utána néztem ugyanerre a kérdésre nézve, mely Pázmándy Dénes barátomnak is feltűnt, a esendőrségről szóló törvényeknek, és a záradékban azt találtam, különösen az 1881-ikiben, hogy a csendőrségre nézve a honvédelmi minister a belügyministerrel egyetertőleg intézkedik az egyenruházat és a jelvények tekintetében. Ezért azt gondoltam, hogy majd a honvédelmi ministerhez intézek erre vonatkozólag kérdést, mert azt hittem, hogy a belügyminister — az akkori s nem a mostani, mert nem bzapáry alatt kezdődött ez a gyönyörűség, hanem a volt belügyminister alatt — az egyenruházat kérdését, mint a csendőrségnek katonai ügyét érintő részét, rábízta collegájára a bonvédelmi ministerre. Sajnálom, hogy nincs jelen, de ha jelen volna is, akkor is kimondanám, hogy tőle csak természetesnek találom, hogy a csendőrség jelvényein a fekete-sárga színt és a kétfejű sast alkalmazta miután egész eszejárása a felé vonja. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A honvéd tiszteknél tudvalevőleg a kardbojton, a sapka-rózsán és a szolgálati övön a feketesárga színt és a kétfejű sast hozták be és ezt alkalmazzák, daczára annak, hogy törvényeink a magyar nemzeti szín használatát 43