Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-37

Sí. országol ülés 189*. április 26-én, hétfőn. gf 5 horderejű. Ez a szülészet. (Igaz! tlgy van! hal felöl.) Nem szólhatok általánosságban az egész ország viszonyairól, de szólhatok a mi localis varmegyei viszonyainkról. És itt azt hiszem, szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy Vasmegye úgy cuJturalis, mint adrainistrativ tekintetben bármely megyével kiállja a versenyt és mégis sajnálom, hogy szomorú viszonyokat kell e tekintetben a t. ház elé terjesztenem. Adataimat veszem dr. Taufer Vilmos egyetemi tanár úrnak kellőleg meg nem becsült, nem méltányolt és kellőleg nem ismert munkájából. Nálunk 1891-ben a megye főorvosa dr. Meritrazky úr, ki kellően méltányolta az ügy fontosságát, a a közigazgatási bizottságnak e tárgyban előterjesztést tett. Megengedi talán a t. ház, hogy a számokat írásból olvassam fel. (Halljuk ! Halljuk!) Vas vármegyének van 626 községe, 341.000 lakosa. Előfordul — természetesen nem egészen hiteles adatok alapján — évenkint körülbelül 7700 és néhány szülési eset. És hogyan állott a segédkezési ügy? Állott úgy, hogy volt 53 okleveles szülésznő, főorvosilag képesített három és 261 úgynevezett parasztbába, tehát 626 községben 317 szülésznő, a kik közül az úgynevezett parasztbábák száma majdnem ötször múlja fölül a többit. Igaz, hogy időközben javult a helyzet, mert jelenleg 626 községben 74 okleveles és 459 főorvosilag képesített bába van. tehát öszszesen 533. De ez csak látszólagos. Mert mi az a főorvosilag képesített szülésznő? Az 1876-iki törvény ezen hiányok folytán megengedte, hogy 75 kilométernél tovább eső községben úgynevezett képesített szülésznők állíttassanak, a kik az orvosok által a legprimitívebb és legnélkíílözhetetlenebb dolgokra megtaníttatnak. Tekintve azt a nyers anyagot, mely az orvosok rendelkezésére állott — értem a szellemi műveltség tekintetében — és tekintve azt, hogy absolute semmi alkalom sem volt gyakorlatilag intézkedni: elképzelheti a t. ház, hogy ezek a szülésznők mily theoria és micsoda szomorú praxis alapján tudtak maguknak ez ügyben némi gyakorlatot szerezni. A vasmegyei közigazgatási bizottság 1891. márcziusában felírt a belügyministeriumhoz és kérte, hogy miután a Dunántúl egyik legnépesebb része az országnak; miután Szombathely 11 vasútnak góezpontja ; miután továbbá ott különféle nemzetiségek is léteznek: nyújtson segédkezet arra, hogy ott bábaképző-intézet állíttassék fel, hogy ott gyakorlott szülésznők képeztessenek. A felelet rögtön az volt, hogy micsoda anyagi hozzájárulással fog a város és a megye ebben résztvenni? A város felajánlotta a telket ingyen, a megye pedig azt kérdezte, hogy tényleg micsoda anyagi segélyt kívánnak, hogy magát tájékozhassa az iránt, mennyiben participálhat? Sajnos, hogy erre válasz nem jött. Ez idén márcziusban ismét felírt a közigazgatási bizottság, de eddig még válasz nem érkezett, ha csak talán ezen pár nap alatt nem jött, a míg itt vagyok. A ki tehát e kérdéssel foglalkozott és azt figyelemmel kíséri — nekem is véletlenül csak tegnap volt alkalmam egyik barátom szívességéből dr. Taufer Vilmosnak 1891-ben kiadott munkájába betekinteni — csak az tudhatja, mily rettenetes tények forognak itt feim. Engedje meg a t. ház, hogy néhány rövid vonással jellemezzem azokat, mert felteszem, hogy a mint előbb én nem olvastam azokat, a t. ház tagjai közül igen sokan mások sem ismerik. (Halljuk! Halljuk!) Tauffer tanár lelkiismeretesen tárgyalva az ügyet, a következőket mondja: »Hiteles, pontos adatok nincsenek és pedig azért, mert maguk a statisztikai jelentések nem egészen hitelesek.« 0 három részre osztja a megyék jelentéseit: olyan megyékéire, a melyek absolute nem felelnek a kérdésekre; másodszor olyan megyékre, a melyeknél kézzel fogható, hogy az adatok alaptalanok, mert az egyik évben jelentik, hogy egy pár száz halt meg, a következő évben ugyanezen rovatban egy nullát találunk, a harmadik évben kimutatnak ismét néhányat, a negyedik évben ismét; semmit. Hogy ezen adatok mily értéktelenek, azt a laieus is megbírálhatja. A harmadik kategóriába tartoznak végül azon megyék, melyeknek jelentései tűrhetők. Már most ezen jelentésekből mire lehet következtetni ? Ha a szomszéd német állam adatait veszszük és azt a mieinkkel összehasonlítjuk, hogy — nem is számítva a halva született gyermekeket, a melyeknek számát a fővárosi statisztikai hivatal igazgatója, Körösi valaha 107o-re tette, a többieket természetesen nagy homály födi — szülési betegágyban tíz év alatt 51 ezer anya hal el, 20 esztendő alatt pedig 100 ezer anya és ezek mind 15 és 50 év közé esnek; úgy, hogy a poroszországi adatok szerint aránylag így sokkal több pusztul el, mint cholerában, vagy himlőben. Vegyük már most ezen óriási nemzetanyag-pusztulást; tekintsük, hogy a rossz kezelés hány egyén egészségét teszi tönkre s akkor megértjük, hogy ennek a kihatása nemcsak nemzeti szaporodásunkra hátrányos, hanem nyilvánul azon nemzedék elsatnyúlásában is, mely az ország védelmére van hívatva s a melynél szomorúan kell tapasztalnunk, hogy physikai követelményekben évről-évre sülyed, {Igás! Úgy van! a baloldalon.) Nem akarom a t. ház türelmét sokáig igénybe venni, (Halljuk! Halljuk!) de ezekből kifolyólag sürgetnem kell ezen bábaképzőintézetek felállítását. Annál méltánylandóbb, hogy a hol a viszonyok azt meg nem engedik, ezen ügyet egyes magánosok karolják fel. üngvárott