Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-24

22 24, országos ülés 1892, márcziusäO án, szerdán. közös vámterület mellett Ausztriának kettős köz­gazdasági előnye van: egyrészt a nyers anya­gokat és élelmi czikkeket olcsón veszi meg tő­lünk: másrészt az ipar termékeit drágán adja el Magyarországnak. (Igaz! Úgy van! a szíls'l baloldalon.) És ezen kettős közgazdasági előnye Ausz­triának nem Magyarország kettős közgazdasági hátrányával jár-e? (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Hiszen mi oly iparezikkekért, melyeknek fejlő­dési képessége nálunk is meg volna minden tekintetben, ha önálló gazdasági területet képez­nénk, évenkint óriási összegeket adunk ki Au­sztria javára. És nem kellene-e, hogy e nagy összegek kiadása arra ösztönözzön bennünket, hogy e nagy összegeket megmentsük Magyar­országnak, a magyar iparosoknak, magyar mun­kásoknak és így közvetve a magyar lakosság­nak? (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Csak mellé­keden említem fel, (Halljuk!) hogy a fonó- és szövő-iparczikkekért 1889-ben behozatali több­letként Ausztriának 163 millió forintot fizettünk, bőr és bőr-iparárúkért 23 milliót, papírért 5 milliót, fa- és csontárúkért 5 milliót; a többit nem is akarom részletezni. Mindezek oly ipar­ezikkek, melyekre nézve az anyag nálunk is meg­van, magában hordja fejlődési képességének magvát, csak egy hiányzik: a helyes közgazda sági politika. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ilyen helyes közgazdasági politikát pedig közös vám­terület mellett folytatni nem lehet, mert ha Ausztria és Magyarország hasonló közgazdasági és ter­termelési viszonyok közt, hasonló versenyfelté­telek mellett áll szemben közgazdasági harczra; akkor a vagyonosabb és így olcsóbb hitellel biró, a fejlettebb iparral és így jobb munkások­kal biró Ausztria mindig lefogja győzni Magyar­országot. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Ezen a bajon nem lehet segíteni sem állami kedvezményekkel, sem forgalmi politikával, mely­nek szabad szárnyalását különben is eléggé megnyirbálták a legutóbbi kereskedelmi szerző­dések ; nem lehet, mért azon közgazdasági kü­lönbözőségek mellett, melyek a két állam között vannak, a magyar közgazdasági érdekeket csupán csak a helyes állami, közgazdasági politika képes fejleszteni, ezt pedig közös vámterület mellett nem lehet keresztülvinni. (Úgy van! a szélső­balon) Épen azért, mert a közjogi kiegyezés és annak függeléke, a közös vámterület, ennyi különböző oldalról támadja meg Magyarország érdekeit, és mert e támadsoknak közgazdasági és pénzügyi hátrányai a költségvetésben is érez­hetők, részemről az ezen politikai rendszert fen­tartani kívánó kormánynak a költségvetését álta­lánosságban sem fogadom el, hanem a magam és azon párt nevében, melyhez tartozni szeren­csém van, a következő határozati javaslatot nyújtom be. (Halljuk! Halljuk! olvassa): ^Indítvány az 1892. évre szóló állami költ­ségvetésre vonatkozólag. Tekintettel arra, hogy az 1892. évre szóló költségvetésben a katonai szempontból felmerülő több kiadások nem állanak arányban az állami egyéb költségekkel; tekintettel arra, hogy épen ennek folytán a közvetlenül közgazdasági és culturalis czélok előmozdítására szolgáló javadalmazások igen kis költségemelkedést mutatnak fel; tekintettel arra, hogy a kormány pénzügyi politikája az állami bevételeknél főleg az adó, különösen a fogyasztási adók és jövedékek eme­lésére irányul, a mi első sorban a nagyközön­séget, a szegényebb néposztályt terheli; tekintettel arra, hogy a kormány legújabb nyilatkozatai szerint is közgazdasági politikájá­nak alapelvéül a jelenleg is érvényes közös vám­terület rendszerét vallja, a mely mellett pedig az önálló magyar közgazdasági érdekek fejlesz­tése nem várható; tekintettel végül arra, hogy a kormány által követett általános és pénzügyi politika sem a magyar állam minden irányú érdekeinek meg­védésére, sem az állami háztartás állandó ren­dezettségének fentartására nem alkalmas: a képviselőház határozza el, hogy az 1892. évre szóló állami költségvetést a részletes tár­gyalás alapjául nem fogadja el. Molnár József, Ugron Grábor, Lits Gyula, Pogány Sándor, Remete Géza, Bartók Lajos, Holló Lajos, Balogh János, Hoitsy Pál, Kom­játhy Béla, Hévizy János. Elnök: A képviselő úr felolvasván a hatá­rozati javasíatot,gondolom, at ház méltóztatik bele­egyezni abba, hogy annak újra felolvasása mel­lőztessék. (Helyeslés.) Egyébiránt az ki fog nyo­matni esszét fog osztatni. (Felkiáltások bal felől: Interpdlatio.) Babó képviselő urat illeti a szó. Babó Emil: T. ház! Mivel a mai ülés napirendjét még egy interpellatio is képezi és mivel szándékom van hosszabban beszélni, arra kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy beszédemet holnap mondjam el. (Helyeslés.) Elnök: E szerint a képviselő úr holnap fogja megtartani beszédét; most pedig követke­zik, Horánszky képviselő úr interpellatiója. Horánszky Mndor: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A »Kölnische Zeitung«-nak egy közleményére vonatkozólag óhajtok rövid indokolással interpellatiot intézni a t. minister­elnök úrhoz és a ministerelnök úr által az össz­kormányhoz. (Halljuk!) Hogy miért az össz­kormányhoz, annak indokoltságát, azt hiszem interpellatiomnak szövege meg fogja értetni, meg fogja magyarázni.

Next

/
Thumbnails
Contents