Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.
Ülésnapok - 1892-24
22 24, országos ülés 1892, márcziusäO án, szerdán. közös vámterület mellett Ausztriának kettős közgazdasági előnye van: egyrészt a nyers anyagokat és élelmi czikkeket olcsón veszi meg tőlünk: másrészt az ipar termékeit drágán adja el Magyarországnak. (Igaz! Úgy van! a szíls'l baloldalon.) És ezen kettős közgazdasági előnye Ausztriának nem Magyarország kettős közgazdasági hátrányával jár-e? (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Hiszen mi oly iparezikkekért, melyeknek fejlődési képessége nálunk is meg volna minden tekintetben, ha önálló gazdasági területet képeznénk, évenkint óriási összegeket adunk ki Ausztria javára. És nem kellene-e, hogy e nagy összegek kiadása arra ösztönözzön bennünket, hogy e nagy összegeket megmentsük Magyarországnak, a magyar iparosoknak, magyar munkásoknak és így közvetve a magyar lakosságnak? (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Csak mellékeden említem fel, (Halljuk!) hogy a fonó- és szövő-iparczikkekért 1889-ben behozatali többletként Ausztriának 163 millió forintot fizettünk, bőr és bőr-iparárúkért 23 milliót, papírért 5 milliót, fa- és csontárúkért 5 milliót; a többit nem is akarom részletezni. Mindezek oly iparezikkek, melyekre nézve az anyag nálunk is megvan, magában hordja fejlődési képességének magvát, csak egy hiányzik: a helyes közgazda sági politika. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ilyen helyes közgazdasági politikát pedig közös vámterület mellett folytatni nem lehet, mert ha Ausztria és Magyarország hasonló közgazdasági és tertermelési viszonyok közt, hasonló versenyfeltételek mellett áll szemben közgazdasági harczra; akkor a vagyonosabb és így olcsóbb hitellel biró, a fejlettebb iparral és így jobb munkásokkal biró Ausztria mindig lefogja győzni Magyarországot. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Ezen a bajon nem lehet segíteni sem állami kedvezményekkel, sem forgalmi politikával, melynek szabad szárnyalását különben is eléggé megnyirbálták a legutóbbi kereskedelmi szerződések ; nem lehet, mért azon közgazdasági különbözőségek mellett, melyek a két állam között vannak, a magyar közgazdasági érdekeket csupán csak a helyes állami, közgazdasági politika képes fejleszteni, ezt pedig közös vámterület mellett nem lehet keresztülvinni. (Úgy van! a szélsőbalon) Épen azért, mert a közjogi kiegyezés és annak függeléke, a közös vámterület, ennyi különböző oldalról támadja meg Magyarország érdekeit, és mert e támadsoknak közgazdasági és pénzügyi hátrányai a költségvetésben is érezhetők, részemről az ezen politikai rendszert fentartani kívánó kormánynak a költségvetését általánosságban sem fogadom el, hanem a magam és azon párt nevében, melyhez tartozni szerencsém van, a következő határozati javaslatot nyújtom be. (Halljuk! Halljuk! olvassa): ^Indítvány az 1892. évre szóló állami költségvetésre vonatkozólag. Tekintettel arra, hogy az 1892. évre szóló költségvetésben a katonai szempontból felmerülő több kiadások nem állanak arányban az állami egyéb költségekkel; tekintettel arra, hogy épen ennek folytán a közvetlenül közgazdasági és culturalis czélok előmozdítására szolgáló javadalmazások igen kis költségemelkedést mutatnak fel; tekintettel arra, hogy a kormány pénzügyi politikája az állami bevételeknél főleg az adó, különösen a fogyasztási adók és jövedékek emelésére irányul, a mi első sorban a nagyközönséget, a szegényebb néposztályt terheli; tekintettel arra, hogy a kormány legújabb nyilatkozatai szerint is közgazdasági politikájának alapelvéül a jelenleg is érvényes közös vámterület rendszerét vallja, a mely mellett pedig az önálló magyar közgazdasági érdekek fejlesztése nem várható; tekintettel végül arra, hogy a kormány által követett általános és pénzügyi politika sem a magyar állam minden irányú érdekeinek megvédésére, sem az állami háztartás állandó rendezettségének fentartására nem alkalmas: a képviselőház határozza el, hogy az 1892. évre szóló állami költségvetést a részletes tárgyalás alapjául nem fogadja el. Molnár József, Ugron Grábor, Lits Gyula, Pogány Sándor, Remete Géza, Bartók Lajos, Holló Lajos, Balogh János, Hoitsy Pál, Komjáthy Béla, Hévizy János. Elnök: A képviselő úr felolvasván a határozati javasíatot,gondolom, at ház méltóztatik beleegyezni abba, hogy annak újra felolvasása mellőztessék. (Helyeslés.) Egyébiránt az ki fog nyomatni esszét fog osztatni. (Felkiáltások bal felől: Interpdlatio.) Babó képviselő urat illeti a szó. Babó Emil: T. ház! Mivel a mai ülés napirendjét még egy interpellatio is képezi és mivel szándékom van hosszabban beszélni, arra kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy beszédemet holnap mondjam el. (Helyeslés.) Elnök: E szerint a képviselő úr holnap fogja megtartani beszédét; most pedig következik, Horánszky képviselő úr interpellatiója. Horánszky Mndor: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A »Kölnische Zeitung«-nak egy közleményére vonatkozólag óhajtok rövid indokolással interpellatiot intézni a t. ministerelnök úrhoz és a ministerelnök úr által az összkormányhoz. (Halljuk!) Hogy miért az összkormányhoz, annak indokoltságát, azt hiszem interpellatiomnak szövege meg fogja értetni, meg fogja magyarázni.
