Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.
Ülésnapok - 1892-24
20 24. orszAgos tllós 1892, márezins 80-án, szerbén. t. ház, hogy mit akar a fogyasztó közönség? (Halljuk! Halljuk!) Akarja a szabad italmérési rendszer behozatalát minden korlátozás nélkül; (Igaz! Úgy vem! a hal- és szélső baloldalon.) akarja továbbá a most már az államtól meg nem tagadható 18—20 millió frtnyi italmérési jövedéknek oly rendszer mellett való fizetését, hogy ne kelljen annak V»-ával többet ráfizetni azon összegnél, a mely az állampénztárba befolyik. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Ne terheljük a népet nagyobb mértékben, mint a mely mérvben a megterhelés elkerülhetetlenül szükséges; hiszen az államadó, illeték és jövedék czímén úgyis majdnem lehetetlenné teszi a nagy néptömeg, az alsóbb néposztály részére a közszolgáltatások, a közadók elviselését. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Es majdnem ugyanezen teherrel egyenlő összeget követel még a néptől a megye, a község és az egyház. (Igaz! Úgy van ! a bal- s szélső baloldalon.) Azok a félhivatalos hangok, a melyek egy pár gyár felállításából, a takarékpénztárak és betétek emelkedéséből, az általános közvagyonosodás emelkedésének jelenségeit hangoztatják, nem ismerik az alsó néposztály valóságos anyagi helyzetét. Igaz ugyan, hogy a gyárak szaporodása, a takarékpénztári betétek emelkedése a tulajdonosok vagyoni gyarapodását jelenti; de fájdalom, ezek között hiába keressük a nép nagy tömegét. (Igaz! Ugy van! a bal és szélső baloldalon.) Mindaddig t. ház, míg teljes kereskedelmi pangásunk mellett azt találjuk, hogy a hitelintézetek váltó-tárczái, termelési képességünk stagnálása mellett ugyanazon hitelintézetek jelzálogi követelései évről évre növekednek, addig nagy optimismus kell ahhoz, (Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon.) hogy elhigyjük az általános vagyonosodás növekedését. (Igaz ! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Különben anyagi helyzetünknek tiszta képét legjobban azt mutatja, hogy hányszor kopogtat he hozzánk a, végrehajtó? E tekintetben pedig nem örvendetes jelenségre mutatnak a hivatalos adatok; mert míg 18S2-től 1886-ig évenkint a törvényszékekhez átlag 69.188 kereset adatott be, 1889-ben e ezám már 77.813-ra emelkedett. A sommás bíróságoknál 172.000-ről 198.000-re, a bagatell biróságoknál 163.000-ről 209.000-re, a váltó törvényszékeknél 43.000-ről 53.000-re emelkedtek a keresetek. E hivatalos adatok kettőt bizonyítanak. Az egyik az, hogy növekedvén évről évre a perek száma, a fizetési képességünk hiányának emelkedését mutatja; a másik pedig az, hogy fokozatosan azok a perek szaporodnak nagy mértékben, a melyek kisebb összegekről szólanak, s mi ismét az alsóbb néposztályok közti nagymérvű elszegényedés elterjedését bizonyítja. (Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon.) Ez különben élesen kitűnik a pénzügyminisíer urnak bevételi rovataiból is, mert azt tapasztaljuk, mig 1882-ben a, 70 kros—löfrtos váltókból 220 000, 1889-ben már 241.000 darab adatott el; mig az 5 kros váltókból a kereslet óriásilag emelkedett, mert 1882-ben l,l€6,000 darab és 1889-ben már 2,t88.0,;0 darab kelt el, s így az alsóbb néprétegeknél és osztályoknál a váltóadósság hét év alatt majdnem megkétszereződött. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Mindazok tehát, a kik könnyen megszavazzák a nép megterheltetését, a nép anyagi helyzetét nem ismerik, hanem mások után beszélnek, vagy talán a hivatalos jelentésekből indulnak ki: pedig a mai korban az igazságot legkevésbbé a hivatalos jelentésekből lehet megtudni. (Igaz! Ugy van ! a szélső baloldalon.) A már divatba jött lelki gyöngeségek és arra épített rendszer mellett, hogy az alantasabb tisztviselők nem merik megmondani feljebbvalóiknak a tiszta igazságot, hanem mindent szépítgetni és takargatni akarnak, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) valójában nagyon helyén volna, ha a t. pénzügyminister úr behozná Mátyás király rendszerét, a ki gyakran álruhában ment a nép közé, keresve a tiszta igazságot. (Felkiáltások a \ szélső balról: De akkor szakái kell neki !) A t. pénzügyminister úr is nagyon jól tenné, ha egyszer székely zekét venne fel és mint székely napszámos a székely földre menne, a hol ezen önelégült kijelentésére, hogy e költségvetés is azt mutatja, hogy az országban mindenütt minő serény munka folyik a nép közvagyonosodásának általános emelkedésén : meghallaná ott a feleletet j a néptől, hogy el van adósodva, hogy kereseti [ forrásuk alig van, hogy jövedelmének legtekin; télyesebb és legnagyobb részét adóra, illeté| kékre és jövedékekre kell fizetnie, (Igaz! Ugy j van! a szélső baloldalon.) s hogy minden községben, a hol ezelőtt 10 — 15 évvel 100—120 szegény volt, most 240-et talál és a negyven jómódú gazdagot is most hiába keresné, mert húszat sem talál. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mindez j különben legnagyobb részt annak a köveik ez| menye, hogy gazdasági alárendeltségünk AuszI triával szemben fogva tart egy bizonyos mérj tékig és közgazdasági érdekeink fejlesztésénél nem saját akaratunk és saját hasznunk az első és fő szempont. Bármiként is tagadja a kormány: a jelen| légi közös vámterület rendszere mellett magyar iparról, magyar kereskedelemről és magyar pénzügyekről szó sem lehet; a minek bebizonyítására elég csak arra hivatkozaom, hogy nagyon is kezdődő iparunktól eltekintve, magyar kereskedelem, magyar pénzügyi és hitelviszonyok egyáltalában nincsenek. Mi e rendszer mellett nem fejlődhetünk gazdasági tekintetben soha oly
