Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.
Ülésnapok - 1892-34
24Í5 s *- orszAgos ülés 1882. Április 21-én, csütörtökön. bizonyára folytatni is fogják, maguk alakítsák a pártot? Ezt kérdeztem, mert azok a tünetek, melyek itt-ott mutatkoznak, nemcsak veszélyeztetik, hanem megsemmisítéssel fenyegetik az administratiot. Mert nem kell magyarázni, mit tesz az, midőn az adminisíratio főnöke belevegyül a pártéletbe? Ott vége a jogszolgáltatásnak, vége a közigazgatás azon menetének, melyet a törvény érteimében mindenkire nézve egyenlőnek kívánunk! S midőn a minister ár azon oldalkitéréssel kisiklott kérdésem elől, a kormánypárt sajtójában úgy állítják fel a dolgot, mintha mi akadályozni akarnók a kormánypártot jogai gyakorlásában. Erről szó sem lehet. Először, mert erre nem is vagyunk képesek ; másodszor mert azt a jogot, melyet magunknak követelünk, másoktól sem veszszük el. Csak azt kívánjuk, hogy a tilosba ne menjenek. Már pedig olyan választ nem fogunk kapni a ministerelnök úrtól, hogy ő nem helyesli, hogy a főispánok álljanak élére a pártmozgalomnak. És miért? Mert ő igenis megköveteli, hogy ezt megtegyék és a mely főispán ezt nem teszi meg, arra majd bekövetkezik a purificatio, mint már egyszer volt, csakhogy más irányban. Midőn a ház együtt ül, olyanokat is látunk, hogy például a szarvasi választáson a békési főispán vezeti a szarvasi szabadelvíípárt küldöttségét a jelölt meghívására, amint az köztudomású, . . . (Mozgás a szélsőbalon.) Csanády Sándor : Gyalázat! (Derültség a jobbo dalon.) Szederkényi Nándor:... akkor azután mit kívánunk és mit várunk az administratio érdekében az ily közegektől? Kun Miklós: Hogy kormánypárti képviselőket küldjenek! Szederkényi Nándor: Hogy mást is említsek, midőn az új-bányai kerület képviselője megválasztatott, a kormánynak félhivatalos lapja azt hirdette, ott olvastam, hogy midőn a körbe belépett, megéljenezték s ezen éjjenekből, a mint azt a referáda közzétette, kijutott Kazy főispánnak is. Nagyon természetesen nyilvános elismeréséül annak, hogy ő a választásnál a megválasztott képviselő érdekében kötelességét teljesítette. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez a hely. zet ma; ezt akartam eonstatálni, hogy a közigazgatás vezetésénél ma a párturalom minden téren és minden alakban érdekei kidomborítására minden eszközt felhasznál. Ma a főispánok nem administrativ ellenőrző közegek többé; ma a főispánok nyíltan minden géné nélkül, minden tekintet nélkül állanak a párt élén, alakítanak pártot és vezetik azt a kormánypárti képviselőjelölt meghívására. Nagyon természetesen mindezt azért, mert nagyon jól tudják, hogy ez érdem és mihelyt az be van bizonyítva, hogy ez egy-két főispánnak érdemül vétetik, nem mondom, hogy Írásbeli rendeletet fognak hozzájuk intézni, de a többi önkénytelenül fogja őket követni, hogy az érdemből a maga részét kivegye és a puvincationál az ő székét egy másikkal be ne töltsék. (Igaz! tJgy van! a szélsőbalon.) Ezt akartam jelezni a belügyi tárcza tárgyalásánál, hogy az administratio ismét mélyebben sülyedt a posványba s hogy a t. többség nem riad vissza ettől, (Mozgás a jobbóldalon.) nem riad vissza attól, hogy az administrativ közegek el ne tiltassanak, hogy ők álljanak a párt vezetésének élére és a közigazgatás még tovább haladjon ezen posványban. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon! Mozgás a jobboldalon.) Nem, t. ház, ezért a haza nem fog elveszni, de a mint bekövetkezett ezelőtt két-három évvel a főispáni ugratás ideje, reméljük és hiszsziik, hogy a főispánok ugratási ideje ismét be fog következni azokra nézve is, a kik ma érdemeket akarnak szerezni az által, hogy az administratio eszközeit a kormánypárt gyarapítására használják fel. (Derültség a jobboldalon.) Én részemről a beadott határozati javaslakat úgy, mint az Endrey Gyula képviselőtársam által beterjesztett határozati javaslatot elfogadom és azokhoz hozzájárulok. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Lits Gyula jegyző: Dakulics Pál! Drakulics Pál: T. ház! A kormánypárt egy idő óta úgy itt a házban, mint a hivatalos és félhivatalos sajtójában azzal iparkodik a nemzeti párt hitelét a nemzet előtt aláásni, hogy pártunknak, mint önálló politikai pártnak létjogosultságát kétségbevonja; kétségbe vonja pedig azért, mert állítása szerint mi a szabadelvű párttal ugyanazon elvi állásponton állván, nem elvekért küzdünk, hanem csak személyes harezot folytatunk a kormány és pártja ellen azért, hogy a kormányhatalmat a kezünkbe ragadjuk. Csanády Sándor: Van is benne valami igazság! (Derültség jobb felől.) Brakulics Pál: T. ház! Ezen állítást, helyesebben mondva ezen ráfogást sok alapos érvvel dönthetném meg, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) de hogy a napirenden lévő tárgytól messze el ne térjek, csak néhány vonással akarom annak valótlanságát ecsetelni. (Halljuk! Halljuk! bal felől.) Utalok a választási manifestumunkban fektetett elvekre, a melyek közül nem egy homlokegyenest ellenkezik a kormány és pártja által követett elvekkel. Különösen belügyi politikánkat a jelenlefrivel szemben teljesen nemzeti alapra akarjuk fektetni; országunkat minden ille-
