Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-34

S4. orszrtgos ülés 1892. téktelen befolyás alól ki akarjuk vonni. (Igaz! Úgy van ! bal felől.) Utalok továbbá az 1867-iki kiegyezési törvény valódi értelmének magyarázata körűi itt a parlamentben lefolyt harczra, melynek folyamán szintén eléggé kitűnt, hogy e tekintetben jelentékeny — bátran mondhatom — közjogi elvi eltérés van közöttünk; mert önök a kiegyezést olyképen magyarázzák, hogy ha ezen magyarázat elfogadtatnék, hazánktól saját sorsa feletti önrendelkezési jog is elvonatnék. Épen ezért nyilvánvaló, hogy ezen, most általam felhozott és még több elvi kérdésben oly eltérések vannak köztünk és a szabadelvű párt közt, melyek teljesen megfoghatóvá teszik azt, hogy mi a szabadelvű párttal egy zászló alatt nem szolgálhatjuk a hazát, Mert a míg mi, hogy úgy mondjam, teljesen nagykorúsítani, önérzetes, minden irányban független országgá törekszünk fejleszteni e hazát: addig a kormánypárt a nemzetet illetéktelen befolyás alá vonni, sőt, a mint említem, önrendelkezési jogától megfosztani akarja. De ha mind ezen elvi eltérések nem volnának is közöttünk, maga a srorosabb értelemben vett belügyi politika, a közigazgatás oly gyatra, szégyenletes, hogy azon kormányt, mely ily közigazgatást volt képes létesíteni s daczára annak, hogy gyatraságát concedálja, azt egészségesebb alapra fektetni, szabadelvű szellemben reformálni, addig is pedig igazságosan és részrehajlatlanúl vezetni vonakodik, azt a kormányt, mondom, támogatnunk teljesen lehetetlen. (Helyeslés a baloldalon.) A közigazgatás manapság nem egyéb nálunk, mint eszköz a kormány kezében arra, hogy annak segítségével hatalmi állását fentartsa, mert jól tudja és érzi, hogy az elvek körüli nyílt, egyenes harczban az ország választóinak többsége mindenesetre a mi zászlaink, az ellenzék zászlai alá csoportosulna. (Igaz! Úgy van! abaloldalon.) Ezért használja fel a közigazgatást arra, hogy az ellenzék ellen, különösen pedig a nemzeti párt ellen sikerrel küzdhessen, helyesebben mondva, irtóháborút folytathasson ellenünk. Épen ezért azon vádat, melyet a kormánypárt ellenünk emel, hogy mi nem elvekért, hanem személyért, hatalomért küzdünk, mi a kormányra és pártjára hárítjuk vissza. (Helyeslés bal felöl.) Hisz a hatalom birtokáért való rettegés annyira vitte a kormányt, hogy oly állapotokat teremtett nálunk, hogy a közigazgatási hatóságoknak tulajdonképen legkisebb gondjuk a kötelességteljesítés; főfeladatuk a kormánypártnak minden téren, de különösen a képviselőválasztásoknál a többséget megteremteni és e végből főfeladatuk a hatalmaskodás as ellenzéki választókkal szemben, azok zaklatása, üldözése. Annyira mennek április 21-én, csütörtökön. 247 ebben közigazgatási hatóságaink és egyes hivatalnokaink, hogy ezt nem is tagadják, nyíltan beismerik, sőt nyiltan megmondják a választók szemébe, hogy a politikai meggyőződésnek szabad nyilvánulása csak irott malaszt: de a gyakorlati életben, ha valaki boldogulni akar, alá kell magát vetnie a magas kormány akaratának. Ilyenek, t. ház, a közigazgatási viszonyok többnyire az egész országban, mint már több előttem szóló képviselőtársam is felhozta, de hogy különösen ilyenek Z ombor sz. kir. városában, melyet szerencsém van itt képviselni, azt leszek bátor néhány adattal megvilágítani. (Halljuk! Halljuk! bal felől.) Nem akarom felsorolni mindazon viaszaéléseket, melyek a választásoknál a közigazgatási hatóságok s különösen a rendőrség részéről történtek, mert ha ezt tenni akarnám, napokon át kellene igénybe vennem a t. ház türelmét. Azért ezeket sem egyenkint, sem csoportosítva nem akarom felhozni, valamint azt sem hozom fel, hogyan ijesztgették azon választókat, kiknek a katonai szolgálat alól kireclamálandó fiaik voltak, hogy bármilyen alapos jogczímük volt is, csak az esetben fogják fiaikat kire clam ál hatni, ha jhozzátartozóik a kormánypártra szavaznak, különben — hogy a tisztviselők szavaival éljek — az Úristen sem segít rajtok. Nem egy, de számos concrét, példát tudnék erre felhozni. Azon eseteket sem számlálom itt elő, hogy mily absurd okokból büntetett és zaklatott a rendőrség egyes választókat, a kik ellenzéki érzelmeket mertek elárulni. Csupán egy esetet hozok fel, a mely annak idején a lapokban is szellőztetve lett, (Halljuk! Halljuk! bal felől.) Január hó 10-én ci varos piacban, väsáriiíipi napon, a gör. keleti szerb templom előtt számos választópolgár jelenlétében, minden törvényes ok nélkül, csak azért, hogy az ellenzéki választókat eljárása által megfélemlítse, városunknak egyik, hatalmaskodásairól hírhedt, különben egyénileg jellemtelen és gyáva alkapitánya — (Mozgás jobb felöl és felkiáltások: Ohó!) ezt bátran merem mondani — Elnök • Figyelmeztetem a kép viselő urat arra, hogy a használt kifejezések nem egészen felelnek meg a parlamenti illemnek és azon körülménynek, hogy az illető itt nincs jelen és ezeknél fogva a képviselő urat rendreutasítom. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Drakulícs Pál: Mondom, ez az ember annyira vetemedett, hogy városunknak egy tekintélyes polgárát, nyugalmazott árvaszéki ülnököt, ottani birtokost, személyes szabadságától megfosztotta, őt két szuronyos csendőrrel a városházára kísértette, ott közel félóráig fogva tartotta s csak a legerélyesebb közbenjárásra bocsátotta szabadon.