Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-34

84, országos ülés 1892. méltóztassanak csak elolvasni a választási törvénynek a qualificatiora vonatkozó 3., 4. és 5. §-ait. Ott van az 5. §., kész vagyok nyilvános fogadást ajánlani, hogy nincs a háznak tiz tagja sem, a ki meg tudná tisztán magyarázni azt, hogy milyen közjogi definitiok vannak benne. Nemcsak homályos, régi, elavult dolgok vannak a választási törvényben, még az 1791. évi törvénycikkből is idézi a választási qualificatiot, a mi egy egész közjogi tanulmányt igényel, mert ezt az áj nemzedék már nem érti, nem is tanítják ezeket a magyar közjogban. De hát hol fogja ezek értelmét megtudni? Ma már maguk a t. ház tagjai sem tudják, meg vallom, hogy én magam sem ismerem, ha utána nem fogok nézni. (Felkiáltások szélső hal felől: Halljuk a szakaszt!) Már most a megyei központi választmány kiküldeti azt az összeíró bizottságot, mely áll három jóakaratú birtokosból, a községi jegyzőből, vagy a kik vállalkoznak rá és a törvényt a kezükbe adjuk, hogy írják össze a választókat ezen törvény alapján, mely a régi törvényekről, úrbéri viszonyairól és nem tudom, mifélékről, melyek ebben a 4., 5., §-ban elősoroltatnak, oly ismeretet követel, melyet csak hosszú tanulmánynyal szerezhet meg. Midőn annyit dicsekedünk a mi haladásunkkal jobbra és balra, kérdem: nem érez-e a szabadelvűség gondolatában megcsontosodott, agy bizonyos szégyenpirt, midőn ezen választási törvényt végig futja, hogy Magyarországon a 19. század végén még mindig ilyen választási törvény van és ennek a törvénynek alapján alakúi meg az a parlament, a mely hívatva van a 19. századnak megfelelő reformokat létrehozni? Egy pár év múlva Magyarország fennállásának ezredik évét fogjuk ünnepelni és fogjuk ünnepelni sok százados alkotmányunknak emlékét is és nem tudom, hogy 1895-ben, a midőn az ünnepély végbemegy, az a parlament, a mely ilyen választási törvényen épült fel, vájjon fog-e dicsekedhetni önmagával a világ előtt, hogy nem gondoskodott idejében arról, hogy ezek a szakaszok kellőleg a szabadelvuségnek megfelelő módon átalakíttassanak. Az a kormány, mely reformot ígér e házban, mely reform-ministeriumnak nevezi magát, tarthat-e csak egy pillanatig is igényt erre a szóra, hogy reform, midőn ezen választási törvényt látva maga előtt, a határozati javaslatokat nem fogadja el, hanem visszautasítja; midőn továbbra is fenn akarja tartani a választási törvényt régi alakjában: lehet-e akkor azt a kormányt reformkormánynak nevezni % Az ily kormány nem a szabadelvűség érdekeit, nem az ország szükségleteinekkielégítését tartja szem előtt, hanem más érdekeket; holott az volna a legelső szükségszerű kötelessége, hogy ezt a választási törvényt, a melyet 1848-ban az akkori viszonyoknak megprilis21-éu, csütörtökön, 245 felelőleg ideiglenesen hoztak meg s a melyet 1874-ben nagy sürgősen, ideiglenesen megjavítottak, vagyis inkább megrontottak, most a mai viszonyoknak megfelelőleg módosíttassa. A harmadik határozati javaslat, melyet Hedry Lörincz t. képviselőtársam adott be, az 1891 : XXXHI tcz. folytán a fegyelmi törvény készítésére némely irányelveket jelez és kívánja, hogy azok a törvényben érvényesíttessenek. Hát, t. ház, talán e határozati javaslat az, a hol a kormány administrationalis politikájára most már behatóbban és kimerítőbben rátérhetek. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) Én e határozati javaslatot lényegében pártolom, de formájában nem. Hivatkozik e határozati javaslat a 1891. XXXHI. t. czikre. Megvallom t. ház, ezen törvénynek már megalkotása is oly fatumszeríí, hogy én annak alapján a kormánynak utasítást adni nem kívánnék; megvan annak saját története, melyet én most nem feszegetek és nem is rajzolok. Szerintem e törvény nem áll azon ethikai alapon, melyről mi a jövő reformját mint egy magaslatról vizsgálhatnánk és nem áll ott, hogy az legyen, mint egy kiindulási pont a jövő reformok elvi készítésére és annak alapján utasítás adására. Lényegében azonban pártolom, mert hiszen a fegyelmi törvény az t. ház, mely a mi administratiónkon nemcsak leggyengébb, hanem egyszersmind vérző sebként tátongó rész; de ez nemcsak önnönmagában van egyedül a testen, a többi sebek felülről mesterségesen vésetnek bele az administratio testébe. Hogy példára hivatkozzam, már én a múltkor a belügyminister úrhoz egy kérdést intéztem és fehívtam figyelmét arra, hogy ma, midőn a pártalakítási mozgalmak megindultak és a kormányig kijelentette, hogy a mozgalmat ő is meg fogja indítani, míg az ellenzék teljesen azon a téren mozog, mely minden kritikát kizár, a kormánypárt mozgalma a tilosba tört, a tilosban halászik. Mert van egy határ, a melyen túl nem lehet a pártalakításnak mozogni és ezt áthágni a kormánypártnak sincsen joga : e határ ott van, hol az administratio érdeke kezdődik. Tudjuk azt, hogy a volt kormányelnök nem ismert többé határt az administratio felhasználá sában ; de bekövetkezett a purificatio ideje. Maga a kormánypárt is belátta, hogy a visszaélések már csordultig megtöltötték a poharat. Én a t. belügyminister úrtól azt kérdeztem — hogy mindjárt concret esetet is hozzak fel — helyesli-e, hogy például Hevesben a főispán szervezi a kormánypártot? 0 úgy tett, mintha nem értette volna kérdésemet és azt felelte : Csak nem lehet megtiltani, hogy a főispánok a magok meggyőződése szerint gyakorolják elveiket. Hisz én nem azt kérdeztem, hanem azt, hogy helyesli-e, hogy a főispánok, a mint már megkezdték é