Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.
Ülésnapok - 1892-24
24. országos Illés 1892. mfirczius 30-án, s^ertláu. 19 A vasúti szakkörök Németországban már is felvették a harczot a vasutak túlságos államosításának tendentiája ellen, mert ezen államosítási irányzat költségvetési szempontból könnyen tévesztésre vezet. Sem a bevételi tételek nem fodrozhatok, hanem az illető vasúti közegek akaratán és működésén kivííl álló viszonylatoktól függnek, sem pedig a kiadásoknak helyes volta, vagy nagysága teljesen nem ellenőrizhető. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Én, t. ház, ezúttal nem a magyar államvasutak helyzetére fektetem gondolkozásomat, hanem általános elvi szempontból beszélek és ezen az alapon kérdezem a t. pénzügyminist er urat: ha egyszer kiderülne, hogy az államvasutaknál a kiadások rendszeresen összeszoríttattak és hogy az üzemnek tovább folytathatása nem engedi meg a további kiadási zsugoriskodást, vagy pedig az üzleti eonjuncturák nem kedvezők a szállításra nézve: vájjon akkor is gondolja-e az államvasutak jövedelméből fedezhetni azon nagy kiadásokat, melyek a közigazgatás esetleges államosításával felmerülnek, vagy az igazságügyi reformok életbeléptetése után a nemzetet terhelni fogják ? (Tetszés a szélsőbalon.) Nem ezen indokból, de szintén kifogás alá vehető a fogyasztási adók ós jövedékek emelésére fektetett bizalom is. (Halljuk! Halljuk!) Végtére is a fogyasztási adók és jövedékek legnagyobb és legtekintélyesebb részét a nagy tömeg, a nagy fogyasztó közönség fketi; de csak addig tölti meg az állam pénztárát, míg a fizetésképesség tart és én abban a nézetben vagyok, hogy itt már közel állunk ahhoz a határhoz, hol a fizetésképesség megszűnik; (Igaz! Úgy van ! a szélsőbalon.) és épen azért, mert szegény a nagy tömeg, az alsó néposztály, ezen bevételi-források kiapadhatatlanságára komolyan számítani nem lehet. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Nem akarok ezúttal közgazdasági és pénzügyi elméletekkel foglalkozni, hanem a sok helytelen jövedék közül csupán csak egyet, az italmérési jövedéket említem fel. (Halljuk! Halljuk!) Előre bocsátom, hogy én azt hiszem, a t. minister úr nem ismeri teljesen azt a helyzetet, a mely az italmérés kizárólagos jogának gyakorlása folytán a regale-váltság után a nemzetre reá nehezedett. Ezen kizárólagos italmérési jog meghozta ugyan a nagy bérleti összegeket a kincstár részére, de egyúttal megdrágította az italt, az árát majdnem megkétszerezte és az ital minőségét élvezhetetlenné tette. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Legyen meggyőződve a t. minister úr, hogy ezen az állapoton a jelenlegi rendszer mellett semmiféle ministeri rendelettel segíteni nem lehet, mert a dolog természetéből folyik az, hogy a mostani rendszer mellett az ital ára nem lehet sem olcsóbb, sem az ital minősége jobb. (Igaz! Úgy van! a szélsőbálon.) Midőn ugyanis a t. minister úr az ország legnagyobb részében egyes bérlő társaságoknak kiadta az italmérést.. . Wekerle Sándor pénzügyminister: Nem nagyobb részében, alig egy tizedében ! Molnár József: ... a bérleti összegeket oly magasan állapította meg, hogy az italmérési jövedék az 1890-dik évi zárszámadás szerint is 18 millió forintot tesz ki, sőt azóta bizonyára emelkedett is, míg ellenben a kiadások, a melyek a regale jövedelmét helyettesítik, értve a kamatokat a kártalanítási árak után, a folyó évben is csak 10 millióval vannak előirányozva és így az állam az italmérési jövedékből most majdnem kétszer annyit kap, mint a mennyit a korábbi regale tulajdonosok kaptak az ő regale-bérlőiktől. De tekintetbe kell venni azt is, hogy ezen bérlőtársaságok nem azért vették ki az italmérési bérletet, hogy ;i bérösszeget egyszerűen kifizessék, hanem hogy nekik is nagy tiszta hasznuk legyen belőle. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha ezen tiszta hasznot a bérleti összegnek csak V 3-ában fixirozzuk is, már majdnem 3—5 milliót tesz azon összeg, mely i\jabb teherként a fogyasztó közönséget nyomja. Ezen nagy bérleti összegek, ezen nagy hasznok azonban az italok árából nem kerülnek ki, hanem az illető bérlő-társaságok az italok rosszabbá tételében keresik meg a compensatiót. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.)^ én azt hiszem, t. ház, hogy ezen eljárás, ezen rendszer tovább fenn nem tartható, mert az, hogy az adófizetőtől, a jelen esetben fogyasztó közönségtől sokkal több szedessék be, mint a mennyi az állampénztárnak jut, nemcsak minden helyes adózási politikának fejtetőre való állítása, hanem továbbfolytatása nem is méltó a t. minister úr híréhez és jó nevéhez. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Én nagyon félek, t. ház, mégis, hogy a t." pénzügyminister úr legközelebb novellával áll elő a kizárólagos italmérési jognak további gyakorolkatása tekintetében. (Egy hang a szélsőbalon: Azt megteszi!) Ezen aggodalmam pedig két jelenségre van alapítva. (Halljuk!) Egyik az, hogy a szabad italmérési rendszernek behozatalára legalább eddig semmi komolyabb lépés sem történt; már pedig ha az italmérésből befolyó 18 — 20 millió frt bevételt biztosítani akarjuk, azt nem lehet egy pár óra, vagy hónap alatt rendbehozni. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) A másik aggasztó jelenség pedig u t. pénzügyminister úrnak a pénzügyi bizottság egyik ülésén e tárgyban hozzá intézett kérdésre adott nyilatkozata. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélsőbalon.) E nyilatkozat oly dodonai szabály szerint volt Összeállítva, hogy abból ugyan nem lehet kivenni, voltaképen mit akar a pénzügyminister úr? Én azonban megmondom, 3*
