Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-24

áá. orssságos ttlés Í88á. márejtitts 3o.än, ssserááfo. 15 bocsátkoznám, nem habozom röviden, nagy vonásokban megmondaüi, (Halljuk! Halljuk/) mikép véljük programmunkat keresztülvinni. Ez anynyira egyszerű, hogy tulajdonképen megfordíthatnám a kérdést s azt kérdezhetném önöktől: mit látnák önök keresztűlvihetetlennek programmunkban ? Legeslegelső sorban akarjuk az önálló nemzeti magyar hadsereget. Ki meri azt állítani, hogy ez lehetetlenség volna? Miéit volna lehetetlenségma az, a mi lehetséges volt a múlt századokban, hisz azelőtt is volt magyar hadsereg; s milyen komoly érdek forog fenn arra nézve, hogy az létre ne jöjjön, mikor az legkevésbbé sem gyöngítené akár a dynastiát, akár a monarchia erejét s ndkor azt senki sem contemplálhatja másképen, minthogy ezzel az önálló magyar hadsereggel a fejedelem épúgy rendelkeznék, ő nevezné ki a tiszteket, övé volna a vezénylet, szóval épúgy gyakorolná mindazon jogokat, melyek alkotmányos országban, monarchiában a fejedelmet megilletik, mint gyakorolja az önálló osztrák hadsereg felett, mint császár ? Azt hiszem, hogy ebben lehetetlenséget, senki sem láthat, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) sőt nekem volt alkalmam néhány hónappal ezelőtt egy előkelő osztrák politikussal beszélni, a ki azon meggyőződését fejezte ki, hogy ez a hadászat haladása folytán úgy is be fog állani. Ez a legfontosabb kérdés. A mi szerződésileg van kikötve, azt — s ebben azt hiszem, senki sem kételkedik — fel lehet törvényes úton bontani és annak alapján új szerződést kötni, mint szabad nemzet szabad nemzettel. Csakis a megállapított közösügyekről lehet tehát szó. Ott van azután a külképviselet. A külképviselet két részből áll: áll a kereskedelmi és áll a diplomatiai külképviseletből, Kérdem: micsoda szerencsétlenség volna az a monarchiára, hogy Magyarország, a mint ez őt megilleti, a maga kereskedelmi képviselőit a magyar kormány, a magyar kereskedelmi minister által neveztesse ki? Nem ez volna-e a helyes eljárás ? Art e ez akár a dynastiának, akár a másik államnak? Kincs-e teljes jogunk ezt követelni? (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Marad, a mit a legnehezebb pontnak mondanak, a diplomatiai képviselet. Ugyan kérem, ez idő szerint mi történik? Ez idő szerint történik szintén az, hogy a fejedelem, a kinek természetesen nagy befolyása kell, hogy legyen a külügyekre, mivel az alkotmány szerint a háború-üzenés és a béke megkötés joga a koronáé. tanácskozik a közös külügy ministerrel, a ki azután tanácskozik — vagy legalább törvény szerint kellene, hogy tanácskozzék — a magyar miuisterelnökkel és tanácskozik az osztrák ministerelnökkel. No akkor sokkal kevésbbé complikált volna az, ha a fejedelem egyszerűen tanácskoznék a magyar külügy ministerrel és az osztrák küíügyministerrel. Ebben époly kevés baj volna, mint abban, ha a magyar hadsereg egyszerűen a honvédelmi minister alá lenne rendelve — nem helyezek sruyt arra, hogy hadügyministernek nevezzék. Ne méltóztassék tehát azt mondani, hogy a mi programmunk kereszrűlviketetlen; de még azt se méltóztassék mondani, hogy kormányképtelenekvagyunk. Kormányképtelenek vagyunk addig, a meddig a fejedelem fel nem hív kormányalakításra, azon meghatalmazással, hogy az országgyűlést feloszlassuk. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon,) En, t. képviselőház, a kormány azon törekvésével szemben, hogy a hatalmat mindenáron a maga kezei között tartsa meg és azt magának beláthatatlan időkre biztosítsa, meg vagyok győződve arról, hogy a jövő nem az önöké, hogy a jövő a mienk. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) És ha önök sokkal kevesebb okkal és nézetem szerint kevésbbé magasztos aspiratiok alapján nem röstelték kimutatni, hogy mennyire becsülik a hatalmat a hatalom kedvéért: mi annál nyiltabban kimondhatjuk, hogy mi igenis azon szent aspiratiok folytán, a melyeknek alapján állunk és a melyekért küzdünk, igyekszünk, óhajtjuk a hatalmat elnyerni; (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) és bármit tegyenek is önök, a jövő be íogja bizonyítani, hogy a hatalom a függetlenségi párté lesz. (Élénk tetszés, helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Ajánlom elfogadásra a következő határozati javavaslatot (Halljuk ! Olvassa) •' Határozati javaslat. A kormány által beterjesztett 1892. évi államköltségvetési előirányzat 12.995 — a pénzügyi bizottság módosítása szerint 14.725 — forint felesleget tüntet fel, mi tisztán állami szempontból tgyan örvendetes tény; de evvel szemben az a nem kevésbbé fontos közgazdasági tény, mely arról tesz szomorú tanúságot, hogy e pénzügyi eredmény a közadóknak oly mérvű felcsigázása által éretett el, mely a népnek gazdasági erejét kimeríti, másrészt rendkívüli módon megdrágítja az életet, a mely egyik tényezője annak, hogy az ország számos vidékéről a legszegényebb osztály kivándorolni kénytelen: ez állapotot részben a múltban követett könnyelmű pénzügyi kormányzat, de leginkább az a függési viszony idézte elő, melyben 1867 óta a szomszéd Ausztriához állunk; mely viszony míg egyfelől alkotmányunk alapját támadja meg, másfelől lehetetlenné teszi a nemzeti erők szabad fejlesztését. Tekintve, hogy a kormány az alkotmánycsonkító, erőbénító közjogi alapot mindenáron fenn akarja tartani, sőt még ennek keretén belül sem tudja a nemzet jogait érvényesíteni; Tekintve továbbá, hogy a kormány reform-