Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.
Ülésnapok - 1892-32
M. orsüiígos ölés 18»2. Április 8-ítn, péntekén. 201 hitet. Ha kevesebb ily ügyes miuister, ügyes főispán és ügyes szolgabíró volna, becsületesebb, egészségesebb volna az adrainistratio is. (Helyeslés bal felöl.) Nem akarom az egyes egyének qualifieatioját lejebb szállítani, de vegyük csak objective fontolóra, mily qualifieatiot keresnek a főispánnál? Nem azt nézik, hol végezte a középiskolákat, hol a jogot? Sokkal fontosabb, hogy melyik szabónál dolgoztat! A főispánok egész sorozatát tudnám megnevezni — és privátim szolgálhatok is velők — a kiknek egész qualificatioja az, hogy valamely kadetiskolát végeztek. (Derültség bal felől.) Ezt már valami nagy akadémiának tartják. Igen könnyen hozzájutnak a főispánsághoz, a szolgabírósághoz oly egyének, a kik — persze feltéve, hogy bírnak bizonyos qualifieatioval, de nem tudományossal, sem másfélével, a mit definiálni lehetne — oly egyének, a kik soha közigazgatással nem foglalkoztak, legfeljebb valami jobb vagy rosszabb franczia regényt olvastak, de semmi tudomással az életről, legalább a magyar társadalmi életről nem bíruak, rendesen az ily egyének azok, a kik a legtöbb chanee-al bírnak arra, hogy azt a széket elnyerjék. Ezek oly bajok, a melyeken csakugyan az ország érdekében segíteni kell; és ha itt felemlíttetnek, ezzel nem az ország reputatiója szenved, hanem az igen t. kormány szólíttatik fel arra az ellenőrzésre, arra a kormányzásra, a melyet a kormány mindenütt gyakorolni szokott, csakis Magyarországon nem. Hiszen ugyanazok a dolgok, a melyek ma panasz tárgyát képezik, elmondattak ezelőtt már évekkel, a nélkül, hogy a legkisebb orvoslásra igyekeztek volna törekedni. (Igaz! Úgy van! bal felöl) Ki kell, hogy haljanak az így panaszkodó emberek, de a panaszok nem intéztetnek el. (Igaz! Úgy van ! bal felöl.) Es ha ehhez hozzáveszszük ennek az administratiónak, a melynek én csak egyes részleteit mutattam meg, azt a drága árát, a melybe magának az országnak kerül — én nem azokat a budget tételeket értem, melyek a belügyministeri tárezában vannak hanem azokat az összegeket, a melyek részint a, községek, részint a megyei pótadókban mutatkoznak és a melyek minden egyes adófizető polgárt külön terhelnek — akkor látjuk csak, hogy Magyarország administratiója fájdalom, Európában talán a legrosszabb administratio s valósággal a legdrágább. Mert ez a költségvetés egy nagy megtévesztése azoknak, kik az ország administrationalis költségeit ki akarják számítani. (Igaz! Úgy van! bal felől.) Hiszen ez egy kis hányada KKI'VII. NAPLÓ. 1892 — 97. II. KÖTET. a költségeknek, melyek az adófizető polgárokat terhelik. T. képviselőtársaim azt épúgy tudják, mint a hogy én tudom, hogy az országnak legkülönbözőbb részeiben 40, 50, 80, 110-120%-os pótadők vannak a községekben. (Igás! Úgy van! bal felöl.) Tudjuk azt, hogy az okvetlenül fedezendő megyei szükségleteknek csak nagyon kis része az, a mely megyei pótadók által fedeztetik és már csaknem minden törvényhatóság elérte a pótadókban a maximumot. (Igaz! Úgy \ van ! bal felől.) Már most méltóztatnak komolyan beszélni arról — s én elhiszem, hogy a szándék komoly — hogy administraíionalis reformra van szükség. Méltóztattak-e számot vetni azzal, hogy azon nagy administrationalis reformnak minő nagy költségei lesznek? Számot ve!ettek-e azzal, hogy a, községi reform nem hogy lejebb szállítaná, hanem minden valószínűség szerint a már tűrhetetlen községi adókat még feljebb fogja fokozni és emelni ? (Igaz! Ügy van! bal felöl.) És azt kívánják, hogy a közigazgatási reformot behunyt szemmel elfogadjuk, a nélkül, hogy a szükséges tájékozással bírnánk még arról is, hogy mily költségek azok, a melyek directe és iudirecte az ország polgáraitól megkövetelteinek. (igaz ! Úgy van! bal felöl.) Igaz, az ország leggazdagabb részében, a magyar alföldön mutatkozik leginkább a nagy községi adó. Tudok megnevezni egyes törvényhatósági joggal felruházott várost és egyes község-ét, a hol az alföldön 80 és 120°/o között váltakozik a községi pótadó; de mégis ezen gazdag vidék lakossága, ha nehezen is, még mindig könnyebben elviselheti azt, mint a kisebb összegeket ama hegyes vidéknek lakói, kik kevesebb termőfölddel bírnak. Merem állítani és kérdezze meg a t. miníwterelnök úr a szabadelvű pártban levő erdélyi képviselőket, vájjon ha, a közigazgatási reformok Erdélyben a szükséghez képest behozatnak, azon erdélyi községek legnagyobb része, a melyek már ma sem tudják elviselni a községi rovatalok terheit, ha erre vonatkozólag a szükséges intézkedések meg nem tétetnek, nem fog-e elpusztulni és nem következik-e be épen ezen szerencsétlen és szomorú viszonyok miatt Erdélyben a magyar fajnak onnan való expropriálása. De lehet-e beszélni egyáltalában a közigazgatás komoly reformjáról és ugyanazon időben a pénzügyi egyensúly fentartásáról, ha épen ebben az irányban a ház és annak minden tagja kellő tájékozottsággal nem bír? És hogy lehet a t. pénzügyminister úrnak komoly ígéreteket tenni az iránt, hogy az ország pénzügyi helyzete rosszabbodni kellő óvatosság mellett nem fog, ha nem gondoskodunk arról, hogy a beho26