Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.
Ülésnapok - 1892-32
ibí 82, oirsíágos «lé» 18WÍ. április 8-án, péntekéö. zandó reformoknál egyfelől a kellő mérték megtartassák, másfelől hogy egyes községeknek, melyek szegények és segítségre szorulnak, az állam pénztárából, hogy úgy mondjam, a közös uiedenezéből segítség adassék. (Helyeslés bal felni.) Hiszen tudjuk, hogy a községi rovatai tekintetében Németországban is variálnak az egyes községek bizonyos fokig; de már ott is rájöttek arra, hogy ott, a hol a község saját terheit viselni nem képes, az államnak kell segítségül jönni. Hogy lehet olt komoly reformról beszélni, a hol a törvényhozás termében már évek hoszszú során át a legnagyobb és legelviselhetetlenebb terhek, a községi és törvényhatósági maga-í pótadók, még megbeszélés tárgyát sem képezték? Magyarország népének érdekeit az viseli szívén, a ki a terhek elosztásánál igyekezik azon erőket megmérni, a melyekre azokat rakja. És ha összehasonlítjuk a mai állapotot avval az idővel, a midőn Magyarország az absolutismus alapján kormányoztatott, azt a képet látjuk, hogy akkor a terhek nagyok, de igazságosak voltak. Az akkori időben nern voltak eldugva a terhek, melyeket a népnek viselni kellett. Észre sem vette a kormány, hogy ugyanakkor észrevétlenül csempésztetett az adózók vállaira a községi és törvényhatósági adók alapján oly teher, mint a mekkora nyomja állami adók alapján. (Igás! Úgy vau! a baloldalon.) A ki a közigazgatási reformot komolyan akarja, annak akarnia kell az ahhoz vezető utat és ezélt is. Ha a t. ministerelnök úr azon szándékkal van, a miben én nem akarok kételkedni, hogy Magyarország közigazgatását reformálja, akkor adjon módot a magyar törvényhozásnak arra, hogy ennek a kérdésnek úgy politikai, mint közgazdasági, valamint pénzügyi részéről kellő tájékozást szerezhessen magának. (Igaz! Úgy van! Helyeslés a baloldalon.) E nélkül ebbe a kérdésbe belevezetni akarni akár a törvényhozást, akár a saját pártját, könnyelműség lenne, mit én a ministerelnök úrról nem akarok feltételezni. Ezek alapján bátor vagyok a t. ministerelnök úrnak a következő határozati javaslatot ajánlani. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): ^Határozati javaslat. Utasítja a ház a belügy mini stert: 1. hogy a törvényhatóságok által kivetett pótadókról a háznak még a jelen ülésszak alatt, de mindenesetre a közigazgatási reformra vonatkozó javaslatoknak a ház tárgyalására való fölvétele előtt részletes és kimerítő jelentést tegyen; 2. hogy a községi pótadóknak kimutatását községenkint az adóforinthoz viszonyított százalékban, mint végösszegükben a háznak a jövő költségvetéssel együtt terjeszsze be, annál is inkább, mert ezen adatok nélkül az adózó polgárok megterheltetéséről a törvényhozás kellő tájékozással nem bírhat. — Beadják :Í)r, Issekutz Viktor, Bernát Béla, Sághy Gyula, G-ulner Gyula, Désy Zoltán, Linder György, Makfalvay Géza, Horvátli Gyula, Ivánka Oszkár, Márkus József, gr. Apponyi Albert, Ernuszt Kelemen, Bo tlik Lajos, Balogh Géza.« Ajánlom határozati javaslatomat a t. háznak elfogadásra. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: A képviselő úr maga olvasván fel határozati javaslatát, annak újra olvasása mellőzhető. Lázár Árpád jegyző: Gr. Bethlen Gábor! Gr. Bethlen Gábor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Igyekezni fogok objeetive indokolni szavazatomat, a mely az eddig hallottak után igen természetesen nem más, mint a belügyministeri költségvetésnek el nem fogadása. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Indokolom pedig ezt oly szempontból, niety szerintem talán Magyarországnak legfontosabb érdeke. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, nem tévedek, de ha tévedek, egyéni nézetemet mondom : Magyarországot hihet mintaországgá, oly országgá alakítani, hogy a híres Berlin, mely anarchistáktól hemzseg, megirigyelhetne bennünket; de nem volnék magyar, ha inkább meg nem maradnék abban a híres ázsiai állapotban, semhogy azon niveaura emelkedjünk, melyre Magyarországot, mint modern államot ily irányban akarják emelni. (Helyeslés a baloldalon) Úgy gondolom, hogy ezen szempontból kiindulva, kiváló figyelmet érdemel az a helyzet, melyet a nemzetiségeknek magatartása tekintetében tapasztalunk. Ez első sorban a kormány eljárására vezethető vissza, de nem szégyenlem beismerni, talán hozzájárultunk ehhez mi magunk is az által, hogy elnézők voltunk, dőzsöltünk erőhatalmunkban, hagytuk felnőni azt a hydrát, melyet annak idején eltiporhattunk volna. {Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De ez nem válik szégyenünkre s nem kétkedem, hogy előbb-utóbb eljön az ébredés órája és mi maradunk ez ország urai. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez okból egyesíttetett Magyarország belügyi tárczája rövid idő kivételével a miuisterelnöki tárczával s ebbe a nemzet belenyugodott azért, mert többé-kevésbbé erős kezekben, hazafias irányú, ezéltudatos férfiak kezében látta azt. Ma azonban már nem látjuk a ezéltudatos nemzeti irányú politikát, nem pedig azért, mert a ministerelnök kezében lévén összpontosítva a belügyi igazgatás, a nemzeti politikának, a nemzeti irányzatnak minden terén hanyatlást észlelünk. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Hanyatlást észlelünk a nyelvkérdésben, sőt a mit még inkább fájlalok, nem a qualificatio s nem a hazafiasság terén szerzett érdemek döntenek, hanem az,
