Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.
Ülésnapok - 1892-32
200 82. országos illés 1893. április 8-án, pénteken. ő mtfkodésével az országban létrehozott. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nem akarok itt érveket felhozni arra, hogy lehetne-e és miképen lehetne ezen bajok valódi okainak felismerésére jutni; nem akarok ebbe belebocsátkozni azért, mert elhatározott szándékom a belügyministeri tárcza megítélésénél a lehető legobjectivebb kritikát gyakorolni. És meg is mondom, hogy miért szándékozom ezt tenni. (Halljuk!) A t. ministerelnök úr mindig azon panaszkodik, hogy tényeit, cselekedeteit, politikáját nem ítélik meg objeetiv alapokon és nem méltatják az általa felhozott érveket a maguk értéke szerint. Én tehát megpróbálkozom a t. beliigyminister úr által e vita folyamán felhozott érvekkel megküzdeni, kísérletet teszek a t. beliigyminister úr által felhozott érveknek helyes idézésére, hogy a ház ítélhessen a felett, vájjon helyesen idézem-e a t. ministerelnök urat és hogy helyesen és alaposan igyekezem-e niegezáíolni az általa felhozott érveket. (Halljuk! Halljuk! bal felöl.) A t. ministerelnök urnak egyik leghatározottabb argumentuma, melylyel a vita folyamán élt, az volt, hogy az előtte szólt képviselőnek nézetét nem pártolja, hogy az ő felfogása az előtte szólt képviselő úrétól, vagy pedig a még előbb szólt képviselő urakétól teljesen elüt és minthogy ez idő szerint nem az illető képviselő úrnak vélekedését köteles végrehajtani, hanem a saját maga nézetét és akaratát van hivatva végrehajtani, mindazideig, míg abban a háta megett ülő többség őt támogatja, ezt fogja cselekedni. (Derültség. Úgy van! a szélső baloldalon.) A t. ministerelnök úrnak ezen érveiből egy végtelen sorozatot tudnék felhozni. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélsőbalon.) Igaz, hogy ezek az ének roppant objectivek, csakhogy ezekből nem tudom, hogy ki okulhat. Hiszen tudjuk, látjuk, nem kell minket kitanítani arra, hogy a ministerelnök úr azt teszi, a mi neki tetszik. A minister úi nem találja szükségesnek nekünk megmagyarázni, hogy a mit akar, miért tetszik neki'? Arról, hogy a minister urnak bizonyos dolog miért tetszik, miért nem tetszik — lehet hogy a saját pártját tájékoztatja — de hogy a házat is tájékoztatta volna, arra még alkalmat nem vett magának. (Helyeslés a bal és szélsőbalon.) A legutolsó időben a ministerelnök úr elérkezettnek találta az időt arra, hogy jelezze egyszersmind azon álláspontját, melyet az ellenzékkel szemben elfoglal. Kinyilatkoztatta, hogy nem látja szükségét annak — ezek voltak összes érvei —- hogy a választási visszaélésekkel szemben törvényhozási intézkedéseket, ez idő szerint foganatosítson, hogy eríe vonatkozó más javaslatot, mint a mi beterjesztve van, beterjeszszen. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső báloldalon.) Ez volt a ministerelnök úrnak elfoglalt álláspontja a parlamenti reformra nézve. Most, kérem, méltóztassék objective határozottan ítélni a dolog fölött, a háznak akár ezen, akár azon oldalán, vájjon ilyen választások után, vájjon annyi ezer meg ezer panasz után, a melyek felmerültek nemcsak most, de évek során a választások miatt, de a melyek a legutóbbi időben felmerültek, teheti-e az, a ki Magyarország ügyének vezetésére van hivatva, hogy a parlamenti reformmal szemben csak egyetlen egy nyilatkozata legyen, t. i. az, hogy ez idő szerint nem látja szükségét annak, hogy erre vonatkozólag előterjesztést tegyen? Hát Magyarországon csakugyan olyanok a választási állapotok, hogy a ministerelnök ár, ha objective és komolyan foglalkozik az ország sorsává], arra hivatkozhatik, hogy nincs szükség most további intézkedésekre? (Helyeslés a baloldalon.) A ministerelnök úr azonban — és ezt jól teszi, mert hiszen a vezérnek vezetni kell a hadsereget — vezeti a szabadelvűpártot, a mire teljes joga van, mert saját pártjának bizalmából lett ezére. ő szervezi a pártot és azt mondja: igenis, nem adott ki arra nézve a főispánoknak rendeletet, hogy ők szervezzék a szabadelvüpártot, hanem attól nem tilthat el senkit, hogy törvényadta jogával éljen. Itt két dolgot akarok megjegyezni. (Halljuk! Halljuk!) Én tudom egy módját annak, hogyan lehet az országban a kormánypártot szervezni és pedig akkép szervezni, hogy az a kormánypárt hatalmas és erős lesz, olyan erős, a melylyel szemben vissza fog pattani az ellenzéknek minden támadása. Ez a szervezés csakugyan a főispánok kezében van. Ugyanis hívják föl a főispánokat arra, hogy tisztességes, becsületes administratiót csináljanak az országban és akkor olyan erős és hatalmas kormánypárt lesz, a milyen ma nincsen. (Tetszés a baloldalon.) Azokat a főispánokat, a kik minden egyébbel foglalkoznak, legkevesebbet az administratioval, nem arra kell felhívni, hogy korteskedjenek, mert hisz minden hibájukat képesek pótolni azzal, ha ügyesen viszik keresztül a választásokat. Egyáltalában úgy a főispánok, mint a többi közigazgatási tisztviselők egy epithetont szoktak kiérdemelni: azt,, hogy ügyes; üj^yes minister, ügyes főispán, ügyes szolgabíró. Önök tudják, én is tudom, mit jelent ez? Azt, hogy az illetők a törvényt úgy kerülik meg, hogy se végre ne hajtsák, se rajta ne veszítsenek, a miért a törvény ellen cselekedtek. (Úgy van! bal felöl.) Ily ügyességekkel ingatják meg az emberekben az ország közigazgatási jövője iránti
