Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-24

14 24- *rs»áges ülés 189Ü. Jnárezins 80-án, saerdán. a nevet tették azon javaslat elé — mondom, a mint ez megjelent, ő rögtön a rákövetkező napon az »Agence Havas* útján a világ valamennyi lapjának telegrafált és tiltakozott az ellen, mintha ez az ő terve volna. Ezt már a múlt alkalommal ia kijelentettem és most hozzáteszem azt, hogy ez a terv magáról a keletről származott; elhozta azt Tarinba egy Maré Antonio Grianini nevezetű olasz, ismeri őt Pulszky Ferencz volt képviselőtársunk és hivatkozom reá, mint tanúra is, a ki tudja, hogy az, a mit most itten elmondottam, az szórói-szóra igaz. Második tanúkép hívom fel Klapka Györgyöt, harmadik tanúnak pedi<>- Tttrr Ltvánt. Mindhárman tudják, hogy ez nemcsak nem volt Kossuth La jo^ terve, hanem hogy Kossuth Lajos azt egyenesen ellenezte. De miután voltak, a kik insistáltak nem azon, hogy elfogadjuk, hanem hogy foglalkozzunk a kérdéssel, miután a Dimafejedeleinségekben ezen eszme bizonyos visszhangra talált: nem ellenezte, hogy mint eszme a publieistika terén megvitattassék, de magáévá nem tette. Később az'án, mikor a dolog fejlődött, a publicistiea nyilatkozott róla, közzétett egy tervezetet arra nézve, ha ilyesmi valamikor létrejönne, miként gondolná ő azt? De ebben t. képviselőtársam nem fog találni semmi vándorszinész-féle országgyűlést. (Egy hang a szélső baloldalról; 0 vándorol! Derültség a szélső baloldalon.) En ertem, hogy Tisza Kálmán t. képviselőtársamnak oka van Kossuthra haragudni; hiszen maga mondotta, akkor, a mikor lemondását a háznak bejelentette, hogy annak tulaj donképeni oka Kossuth Lajos. Tehát értem a Kossuth elleni haragját, de ez még sem ad neki jogot arra, hogy a történelmet elferdítse s még kevésbbé ismerhetem el Tisza Kálmán képviselő úr jogát arra, hogy Kossuth eszméjéről gúnyolódva beszéljen. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Felkiáltások: Éljen Kossuth!) A t. képviselő úr említett beszédének végén, mintán azon röviden már érintett közjogi tant felemlítette, tanácsot is adott nekünk, azon felhívást intézvén hozzánk : álljunk a. nép elé, mondjuk meg őszintén, hogy az, a mit mi akarunk, majdnem kivihetetlen, hogy megrázkódtatás nélkül keresztül nem vihető ; s akkor kérdezzük meg, hogy ily áron ragaszkodik- e programmunkhoz, igen, vagy nem? Én nagyra becsülöm, sokszor volt alkalmam elismerni az ő kiváló tehetségeit, de már azt a jogosultságát nem ismerhetem el, mert már régen elvesztette, hogy épen közjogi kérdésben bárkinek is tanácsot adjon. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Egyébiránt egy tanúiságot meríthetünk — én és elvbarátaim — azon vitából, mely leginkább a közjogi kérdés körűi forgott: azt, hogy fokozottabb mértékben kell folytatnunk működésünket, fejlesztenünk kell a kötelességérzetet, buzgalmat; hogy törekednünk kell minél előbbre haladni azon az úton, a melyen vagyunk s nem szabad kifáradnunk mindaddig, a mis: czélunkat el nem értük. (Igazi Úgy van! a száső baloldalon.) Mert ha kellett még valami arra, hogy bebizonyuljon : mennyire szüksége van ránk Magyarországnak, bebizonyította azt épen azon sülyedés, a melyet a közjogi kérdések terén ennek a vitának folyamában tapasztaltunk. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen már annyira hanyatlott a függetlenség iránti érzék, a közjogi érzék, hogy itt a parlament kebelében merik kétségbe vonni a magyar parlament, a magyar alkotmány souverainitását. (lg«z! Úgy van! a bál- és szélső baloldalon.) És teszik ezt a monarchia másik állama javára, melynek úgyszólván liberó veto-t akarnak adni a mi alkotmányunkkal szemben és adni akarják ezt azon államnak, a mely iránt én különben legkisebb ellenszenvet sem érzek, ellenkezőleg szívesen óhajtom, hogy népe minél inkább boldoguljon, önálló, független legyen, (Helyeslés a szélső baloldalon.) a mely alkotmányát első' sorban nekünk köszönheti; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) adni akarják azon államnak, amelynek alkotmánya a mienkkel össze sem hasonlítható. Az egy oktroyált alkotmány, a melynek bevezetésében az van, hogy »Auf Grund der Pragmatischen Sanetion und Kraft unserer Machtvollkommenheit«; minálunk pedig ősi alkotmány van, mely a nemzettel együtt fejlődött. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A különbség tehá*: az, hogy ők kapnak jogokat és alkotmányt a koronától, a magyar alkotmány pedig ad jogokat az uralkodónak, (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) mert magát a koronát is adja. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A vita végén, mikor már senki sem válaszolhatott a kérdésekre, több oldalról azt is mondták, hogy mi a »függetlenség«-gel csak egy jelszót, egy frasist hangoztatunk, de azt sohasem magyaráztuk meg, hogy gyakorlatilag mikép véljük azt kereszttílvihetőnek. Én először is azt hiszem, hogy egy ellenzék többre nincs kötelezve, mint arra, hogy jelezze azt a czélt, a mely felé törekszik, azt az irányt, a melyben halad; a keresztülvitel kérdésének megoldása pedig esak akkor háramlik reá, ha már a Felséggel szemben áll, ha többségre tett szert és beáll oly krisis, midőn a Felség intézi hozzá azt a kérdést, hogy mily alakban véli ezt vagy azt keresztűlvihetőnek ? Egyébiránt a nélkül, hogy egyes részletekbe