Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-24

24. országos Illés 1S9SS. máreílus 8fr>*n

5 »«r Aftn. 1g mégis olyan kormányzati állapotot tudott létrehozni, habár sohasem dolgoztunk annyit, mint a mennyit a jelen cabinet alatt dolgozunk, mégis sohasem végeztünk kevesebbet, (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) soha nem volt nyomottabb hangúlat és soha nem láttuk kevésbbé mint most, hogy a közel jövőben mi lesz, mit tűzött ki feladatául, hová törekszik tulaj donképen a kormány 1 Vegyük a kormány működését kezdettől fogva. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Mihelyt a kormány megalakult, első feladatának tekintette, hogy magát Bécs felé erősítse. (Igaz! ügy van! a szélső balolalon.) Kihonosította Kossuth Lajost. Mikor ez megvolt, akkor azután megindult a nagy munka: hogy biztosítsa hatalmát a parlamentben egyfelől az ellenzékkel szemben, másfelől az országban is oly széles basist találjon hatalmának, melyen képes legyen elhatolni az utolsó községi bíróig, az utolsó községi jegyzőig. A hatalomnak ily módon való kézrekerítésére, úgy látta, r legalkalmasabb az államosított közigazgatás. És akkor egy perczig sem habozott a nemzeti párttól azt a programmot, melyet sokan közülük évekkel azelőtt a leghatározottabban elleneztek, átvenni.

; Hogy ezt azért tették meg, hogy ezúton nagyobb hatalomra akartak szert tenni, bizonyítja az is, hogy hasonló esetben minden más országban, ha egy kormány, egy párt arra a meggyőződésre jut, hogy az ellenzék egy árnyalatának eszméje annyira helyes, hogy azt a kormánynak magáévá kell tennie: lemond és azt ajánlja a koronának, hogy az ellenzék azon részére bizza a kormányt. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De nálunk az másodrendű kérdés, hogy tárgyilag mi jó; a főkérdés a ministerelnök úr előtt az volt, mivel lehessen hosszú időre biztosítani eabinetje hatalmát? Elsajátította tehát a közigazgatás államosításának eszméjét. Megindult a tárgyalás. Együttesen folyt azzal a férfiúval, a ki addig egyedül lengette ezt a zászlót a házban. Hegedűs Sándor t. előadó iVr a minap azt mondta, hogy Apponyi soha sem volt nagyobb, mint a mikor a közigazgatási bizottságban görnyedt. Eltekintve attól, hogy én a görnyedést nem találom a nagyság kikerülhetetlen kellékének: mégis kérdem, ha önök Apponyit oly nagynak találták, miért nem karolták fel e nagyságot? (Élénk tetszés a szélsőbalon.) E helyett mit tettek ? Mikor látták, hogy az egyetértés oly fokot ért el, hogy talán még fusio is jöhet létre: siettek, előbb clubjukban, aztán itt a házban, Tisza István által kijelenteni, hogy igenis magukévá tették a közigazgatás államosításának eszméjét, de azt csak maguk akarják keresztülvinni, semmi segítségre nem szorulnak. Mit jelent ez? Nem azt-e, hogy a hatalmat magunk akarjuk megtartani, egy szikrányit sem adunk át másnak ? (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Menjünk tovább. Jött a felirati vita. És akkor a t. cabinet kereste a legrövidebb utat arra, hogy az ellenzék mindkét árnyalatát nemcsak mostanra, hanem a mennyire lehet, a messze jövőre is lehetetlenné tegye. És feltalált két új közjogi tant: az egyikkel bizonyította, hogy a mit mi akarunk, lehetetlenség, mert a közjogi alap változhatatlan. És ezzel be nem érve, feltaláltak ad hoc egy második tant: bebizonyította a nemzeti pártnak, hogy fejleszteni magyarul annyit jelent, hogy megváltoztatni. (Derültség a szélsőbalon.) És ennek czélja évidenter nem volt egyéb,mint kizárni még lehetőségét isannak,hogy a messze jövőben is az ellenzék hatalomra jusson és hogy annál inkább biztosítva legyen az önök hatalma. De kérdem, komoly feladatát képezheti-e az igazi államférfiaknak, hogy ez oly nyíltan legyen beismerve életezélnak, politikai czélnak ? (Helyeslés a szélsőbalon.) Áttérek, t. ház, a beszédem utolsó, legrövidebb részére (Halljuk ! Halljuk !) és mindenekelőtt kijelentem, nagyon sajnálom, hogy Nagyvárad városának t. képviselője, Tisza Kálmán nincs jelen, mert ő a múlt alkalommal olyasvalamit állított történelmi tényképen, a mit én egyszer, mint a leg'beavatottabb ebben a dologban, itt a házban épen vele szemben már megczáfoltam és ennek tudatában ő mégis ismételte azt. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatnak talán emlékezni, hogy beszéde elején, midőn a kiegyezésről szólott, elmondta, mi minden történt volna, ha a kiegyezés akkor létre nem jön. Egyebek között azt mondotta, ha ez bekövetkezik, akkor valószínű, hogy ez az országgyűlés vándorszínész módjára vándorolna és tartaná üléseit hol Belgrádban, hol Bukarestben, hol Budapesten és hozzátette: pedig ezt a javaslatot tekintélyes helyről kaptuk. Mindenki megértette, hogy itt czélzás volt a dunai confoederatiora és az úgy lett odaállítva, mintha ezt a tervet egyenesen Kossuth Lajos ajánlotta volna Magyarországnak. Jeleztem már évekkel ezelőtt, de erkölcsi kötelességem most részletesebben kijelenteni, hogy ez nemcsak téves, de a lehető leghamisabb állítás. (Igaz! Úgy van! a ssäsőbalon.) Ezt a javaslatot, a mint akkor a hírlapokban megjelent, Kossuth Lajos (Éljenzés a szélsőbalon.) a leghatározottabban ellenezte és mikor rendkívüli fatalitás folytán ez az én lapomban, melyet akkor szerkesztettem, az ő neve alatt jelent meg — a mi olyan fatális tévedés volt, a minő fájdalom a hírlapvilágban nem ritkán fordul elő azon gyorsaságnál fogva, melylyel dolgozni kell, hogy t. i. egy levélnek a végén, melyet Kossuth hozzám intézett, az ő neve volt aláírva és ez