Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-31

180 ti. omágos Blég 1S92. áprllii ?-éu, eifttBrWkffn, rosok közül, a kik megtakarított pénzeikből tetemes összegeket küldenek hazájukba, évente többet egy millió forintnál. Másrészről azonban meg kell vallanunk, hogy e kivándorlók, ha küldenek is pénzt haza és ha időről-időre fel is keresik övéiket, már a esaládi életnek nem oszlopai többé. Pedig tudjuk, hogy a család az állam bizonyos alkatrésze; a családokból állanak a községek, melyek az államot képezik. Ha most a kivándorlás által pusztul a család és ennek kötelékei lazák lesznek: akkor természetszerűleg pusztul a község és pusztul az állam és ennek kötelékei szintén lazulni fognak. (Élénk helyeslés a bál- és ssélsö baloldalon.) Mindamellett van mégis némi vigaszunk e fajtája kivándorlókból, mert pénzt küldenek hazájukba és mert hazatérnek — megtizedelve és feloldva a családi kötelékektől bár — de mégis visszatérnek. (Helyeslés bál felöl.) Azonban két év óta a szepesi városokból a kézműves osztály is kezd kiköltözni, mert itthon nincs kenyérkeresete. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ez a Szapáry-kormány eredménye!) Ennek az osztálynak jelentékeny részét — nagyobbára nem lévén földbirtoka — a föld nem köti hazájához, úgy, mint a paraszt népet s igy a kivándorolt kézművesek mind künn maradnak és mihelyt megvetik Amerikában lábukat, maguk után hozatják családtagjaikat is. Sőt mi több, még papjaik is kivándoroltak. Több ilyen eset fordult már elő és jelenleg is kezeim közt van egy levél, melyben arról értesítenek, hogy a plébános nem tudván megélni, ha nem lesz rajta segítve, kénytelen szintén kivándorolni Amerikába, mert híveinek a nagy része már úgy is ott van. (Derültség bál felel.) Ama ellenvetés ellen, t. képviselőház, hogy a kisipar hanyatlása a fejlődő nagyipar mellett kisarányú baj, csak azt a megjegyzést bátorkodom tenni, hogy nálunk a közép- és kisbirtok csekélyszámú volta miatt, a kisipar fentartása sokkal nagyobb fontosságú, mint bármely más országban akkor is, ha kifejlett gyáriparunk lenne, (Helyeslés.) mert amannak a révén kis és középmódú emberünket, a kire nekünk inkább van Szükségünk, mint akármely más országnak, fen tarthatjuk a társadalomnak, az államnak, mint nélkülözhetlen tényezőjét. (Helyeslés bal felHl.) S így nemcsak közgazdaságilag, hanem állami szempontból is szükséges, hogy a kis és középmódú polgárainkat városaink számára minden áron fentartsuk, mert államunk szilárd alapját hazánk városai vannak hívatva megvetni. Nem lehet reánk nézve tehát közömbös: vájjon városi elemünk gyarapodik-e vagy pedig munka hiányában kénytelen-e kivándorolni? Ez az utóbbi eset pedig mint rideg tény áll előttünk. Ez képe és ábrázata a mi felvidéki viszonyainknak. Én ugyancsak Saját kerületem viszonyairól szólottam, hol a kivándorlás áramlata a legnagyobb mérvű, hanem meg vagyok győződve arról, hogy felvidéki képviselőtársaim, a kik akár ezen, akár amazon az oldalon foglalnak helyet, egyaránt igen kedvezőtlen viszonyokról fognak tanúságot tenni. (Helyeslés.) Ezeket a viszonyokat, t. képviselőház, meg kell változtatni minden áron, ha kell, még mesterséges úton is; (Egy hang a szélső baloldalon: Önálló vámterülettél!) mert ha természetes fejlődésnek engednők át az ügyek menetét, akkor megeshetik, sőt én biztosra veszem, hogy ez a természetes fejlődés majd oly későn fog eredményeket hozni, mikor minden segítség hasztalan lesz, mert addig embereink nagy része már elhagyta hazáját. A viszonyok ilyetén változtatását kell tehát óhajtanunk. És mikor ez irányban mi felvidéki képviselők felszólalunk, mikor azt a megelégedett népet, mely kiváló szorgalma és páratlan munkássága által kitűnik, a hazának akarjuk munka által megtartani: ne méltóztassanak minket azért, mert ezen az oldalon foglaltunk helyet, másodosztályú hazafiaknak declarálni, (Derültség bal felöl.) mert kerületeink sanyarú viszonyai sokkal több munkát és fáradozási íóvnak reánk, mint azokra, a kik jobb viszonyok közt levő kerületek képviselői. De mikor mi nehéz feladatunknak igyekszünk eleget tenni, akkor méltóztassanak megengedni, hogy mi is első osztályú hazafiak lehessünk, (Derültség bál felől.) a kik akárhol foglalnak e házban helyet, hazafiság dolgában nem engedik magukat túlszárnyalni senki által sem. (Élénk helyeslés jobb felöl.) A hazafiság legszentebb érzete vezet akkor is, midőn a kivándorlás ellen orvoslást kérünk és a megakadályozás eszközeit óhajtjuk megjelölni. (Helyeslés.) Ne méltóztassék, t. képviselőház, engem elítélni azért, hogy felvidékünk szomorú, de való képét bátorkodtam néhány szóval ecsetelni. Tettem ezt azért, mert vélekedésem szerint a kedvezőtlen helyzetet elpalástolni nem szabad különösen akkor, midőn a dolgokon segíteni akarunk, hanem a rossznak bátran kell a szemébe nézni. A segítség csak ott lehetséges, hol a helyzetet a maga valóságában megismerhettük. (Igás! Úgy van! Általános helyeslés.) És én azt hiszem, hogy az általam elmondottak nem szolgálhatnak arra, hogy a létező bajok miatt egymást támadjuk, hanem hogy azokon közös erővel segítsünk. Bizonyára nincs közöttünk senki, a ki szószólója akarna lenni a kivándorlásnak; sőt ellenkezőleg azt óhajtjuk, hogy az megakadályoz-