Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-31

ti. orsgágos ttiét 1S92. április 7-én, cnütSrtSkBn. 179 nem nyújtván nekik elegendő munkát, a régi nyomorúságba visszadobjuk. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Az előttünk fekvő költségvetésben a tolonezkiadások megint öt ezer forinttal emelkedtek, mely összeg a kivándorlók visszatolonezolására fordíttatik. Ekkor a nyomorral küzdő emberünk felkapaszkodik még egyszer, összeszedi egész erejét és kerülő utakon szökik szülőföldjéről, de nem azért, mintha nem szeretné hazáját, mintha nem akarna itt élni, hanem azért szökik, hogy magának és családjának kenyeret keressen és azt megmentve a végpusztulástól, megmentse a családtagjait a hazának is. (Igaz! Úgy van! a haloldalon.) Hogy mennyire ragaszkodik e nép hazájához és földjéhez, azt láthatjuk leginkább abból, hogy, midőn Szepesmegye Poprád vidékéről és a Magura völgyeiből ezrenként vándorol ki a nép, akkor azok, a kik visszamaradnak, erejüket túlfeszítve, minden izükben erőlködnek, hogy például közlekedési eszközöket, vasutakat létesíttessenek s ez által a kereseti forrásnak, az iparnak előfeltételét megteremtsék s így azt megmentsék, a mit még a hátramaradottaknak megmenteni lehet, hogy itthon élhessenek. Csakhogy mellesleg megemlítem, hogy ama háromszázezer kilométer vasútból, melyek Magyarországot átszelik, az én 46 községet számláló kerületemnek egyetlen egy kilométerje sincs. Azon fél millió ember hiánya, kik 15 év óta hazánkból kivándoroltak, megtette a maga hatását. De ha a legutóbbi népszámlálás adatait megnézzük, akkor is megdöbbentő állapotokat fogunk tapasztalni. A külföldön — érteni kell, hogy majd mind Amerikában — tartózkodó családtagok száma Sárosból kerek számban 13 ezer, Zemplénből 12 ezer, Szepesből 10 ezer, Abaujból 6 ezer és Ungmegyéből 3 ezer lélek volt. Tehát csak eme öt kis megyéből 44 ezer családtagnak külföldön való időzését constatálta a hivatalos népszámlálás. De ezen kivül egész családok is kivándoroltak, a kikről természetesen a népszámlálás nem adhatott kimutatást. Hogy egyebet se említsek, méltóztassék, t képviselőház, csak megtekinteni, minő pusztításokat vitt véghez a kivándorlás a szepesi, talán elmondhatom, a felvidék legintelligensebb és legszorgalmasabb polgársága között. A szepesi városok akkor sem voltak oly szomorú helyzetben, mikor a lengyelek birtokában voltak, mint ma. Lubló, Podoíin és Gnezda városok, a 350 éves idegen kormányzás daczára, virágzó állapotban maradtak és ma szomorú ellentétét képezik a hajdani jómódnak. Arúczikkeiket akkor nemcsak Lengyelországban tudták értékesíteni, hanem egészen Törökországba v

itték, sőt oly kereskedők is voltak, a kik állandóan Németországba vitték a szepesi árúezikkeket és a világhiríí lipcsei vásárokon ők is szerepeltek. Ma azonban úgy a szepesi városok, valamint az egész megye szomorú képet tár élénkbe és a pusztuló városok már nagyobbára csak a marhavásárokból éldegélnek, de máiezekkel sem igen boldoguln- k, mert megengedtetik Gralicziában, a hol ipar nem létezik, hogy minden két hétben a mi határszélünk mentén fekvő városokban marhavásárok tartassanak, melyekkel versenyezni a mi szepesi városainknak nincs módjukban. Ha mezőgazdaságát nézzük, rémülettel látjuk a válságot, mely rajta uralkodik. Ezt a válságot a legijesztőbben jellemzi a házi állatok létszámának rohamos és nagymérvű hanyatlása. (Halljuk! Halljuk!) Szepesmegyébeu 20 év óta a lovaknál 23, a szarvasmarháknál 32, a juhok nál 6 és a sertéseknél 42 százaléknyi csökkenést kell tapasztalnunk. Ha pedig a megye iparára tekintünk, szomorúan arról kell meggyőződnünk, hogy a hajdanta virágzó városok ipara hanyatlik és a hajdani becsíílésre méltó polgársága pusztul. A rendezett tanácsú városok már nagyközségekké alakultak át, vagyis mondjuk ki nyíltan, a nagy falu jellegét vették fel. (Igás! Úgy van! bal felöl.) A polgárság — ez a jóravaló, szorgalmas és józan gondolkozású szepesi polgárság, mely hivatva lenne becses anyagát képezni a nálunk olyannyira szükséges polgári középosztálynak — napról-napra pusztul s elveszítve városi jellegét, alkalmazkodik új nagyközségi ruhájához. (Élénk felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Igaz! Úgy van!) Lassandássan a község felé hajol s a pórnép közt felolvad, a helyett, hogy a pórnépet magához vonzhatna. (Élénk felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Igaz! Úgy van!) A hajdan virágzó szepesi kisipar pusztulása megdöbbentő (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon. Félkáltások: A jó kormányzat!) és ha gyors orvoslás nem jő, félni lehet, hogy feltartóztathatlanná válik. (Élénk felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Igaz! Úgy van!) A szepesmegyei iparosság tökéletesen elszegényedett s ezért a kivándorlás a városokban is kezd terjedni. Ez a jelenség pedig, t. képviselőház, mint ijesztő rémkép áll előttünk. (Élénk helyeslés a a bal- és szélső baloldalon.) Méltóztassanak megengedni, hogy a dolgot röviden megmagyarázzam. (Halljuk! Halljuk!) Sváby Frigyes szepesmegye levéltárnoka 1889. évi április hó 29-én a magyar tudományos akadémia statisztikai és közgazdasági bizottsága ülésén tartottfelolvasásábankiemelte, hogy a szepesmegyei kivándorlók száma napról-napra saa porodik, (Igaz! Úgy van! bal felől.) főképen a nem ipa28«