Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-31

i$4 81. országos fllée 1892. április 7-én cstitltrto'ko'n. összegből Tanszig úr nagyobb összeget bocsátott I volna a kormány rendelkezésére? Gr. Szapáry Gyula ministerelnök: Egy j krajezárt sem! [ Pázmándy Dénes: Nem úgy kellett volna S kérdeznem, hanem azt kellett volna kérdeznem, hogy abból a transactioból, t. i. az osztrák államvasutnäk beváltásából folyt-e be bizonyos összeg a szabadelvű párt cassájába? Ne méltóztassanak a kérdés meritumát összetéveszteni; hanem hogy kapott-e akkor a szabadelvű párt cassája ilyen bizonyos összeget? Ezt vagyok bátor a t. ministerelnök úrtól kérdezni, mert meglehet, liogy a t. pénzügyminister úr ezt nem tudj' M . (ügy van! Úgy van ! a szélső hátoldalon. Mozgás a jobboldalon.) Mert lehetetlennek tartom, hogy azokból a forrásokból, a melyeket elősoroltam és a melyeket körülbelül ismerek, oly nagy \ összeget össze lehetett volna hozni, hogy abból oly gazdagon lehetett volna az egyes választókerületeket dotálni. Hiszen az újságok is közöltek bizonyos lisztát, a mely szerint egy csoportban 700,000 frt ment volna el a postán. Igaz, hogy egyesek tagadták, azt mondván: nem kapták meg az összeget; de hogy ez egészben úgy történt, arról e házban mind meg vagyunk győződve nemcsak ezen az oldalon, hanem önök is a túloldalon. A midőn Magyarországon a választásokra ily óriási összegek fordíttatnak, lehetetlenség, hogy azoknak eredete legitim legyen, a mi ha így folytatják továbbra is Magyarországon a korteskedést, a választásokat, alapjába!) támadja meg Magyarország alkotmányát. (Úay van! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Mivel pedig pártunknak az a meggyőződése, hogy ez a rendelkezési alap is ilyen czélokra fordíttatik, azért azt pártom nevében visszautasítom és nem szavazom meg a tételt. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Szederkényi Nándor: T. ház! Pázmándy Dénes t. képviselőtársamnak imént elmondott szavait némileg kiegészíteni kívánom, hogy kifejezést adjak annak a bizalmatlanságnak, a mely a jelen kormányrendszer és annak feje irányában részünkről nyilvánul. T. ház! Ha I méltóztatnak visszaemlékezni a nyáron lefolyt közigazgatási vitára, a mely különösen e párt | részéről, az állam és az alkotmány védelmére \ folytattatott, (Zaj és mozgás a jobboldalon. Halljuk! j Halljuk! a szélső baloldalon. Felkáltások Helyre! \ Helyre!) akkor eszükbe fog jutni, hogy a !eg- ; kitartóbban, de legbehatóbban és a legobjeetivebb kritikával mérlegelve a tárgyakat, folytattuk a vitát, egészen addig, míg a kormánypárt és annak vezetője a mostani kormányelnök és belügyminister jónak látta meghátrálni ama két szakaszos törvényjavaslattal. Ezt a vitát a kormánypárt részén felhasználták arra, hogy a nemzet előtt vádat emeljenek és azt mondják ránk, hogy mi a tanácskozást, a parlamenti ügyrend menetét megzavarni akartuk hogy mi obstructiot akartunk csinálni, midőn egy törvényjavaslatról volt szó, a melyet mi az államra, a hazára és alkotmányra nézve üdvösnek nem tartottunk, sőt a lehető legveszedelmesebbnek ismertünk föl. És mert ezt fölismertük, teljesítettük kötelességünket xígy, a mint azt erőnk engedte. Ha méltóztatnak visszaemlékezni ama vitákra, arra is vissza fognak emlékezni, hogy mi itt e helyről számtalanszor felemlítettük, hogy micsoda nagy veszély rejlik abban, ha a kormány ezen törvényt meg fogja szavaztatni. Akkor felemlítettük azt, hogy a legnagyobb baj abban rejlik, hogy a most meglevő rendszert, az autonomicus rendszert a kormány hatalmi eszközül használta és használja azért, hogy részben az ország előtt is comp rom ittál ja azzal, hogy az önkormányzatnak lényegét, annak erejét az ő hatalmi erejéhez főzvén, azt a nemzetre értéktelenné tegye, olyanná, a melytől a nemzetnek csak szökni kelljen (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mi kifejtettük azt, hogy az önkormányzati rendszerrel a közigazgatást épen xígy végre lehet hajtani, mint a világ bármely rendszerével; a baj nem a rendszerben, hanem a kormányban van, mert a kormányok, úgy az előbbiek, mint a mostani, a rendszert magát csak eszközül használják hatalmi érdekeik előmozdításara. (Helyeslés a szélsőbalon.) Számtalanszor rámutattunk és akkor is kijelöltük azon bajokat, melyek a kormány működéséből származnak és emlékezni fognak, a kik a vitában résztvettek, de emlékezni fognak még inkább azok, a kik a közigazgatási bizottság tanácskozásaiban vettek részt, különösen a részletes tárgyalásnál, midőn példának okáért a főispáni méltóság és állás ügyköréről volt szó, hogy már akkor mily behatóan, kimerítően kimutattuk azt, hogy azon eljárás és rendszer, melyet a kormány követ, az minden közigazgatási intézménynek lerombolására és ezzel az országos érdekek tönkretevésére vezet. Akkor egy hang sem emeltetett az ellen, hogy sem a mostani, sem az akkor Kontemplált rendszer főispánjában nem lehet megtalálni azt a biztosítékot, hogy a megyei közigazgatási jogokat az igazság és méltányosság értelmében meg fognák védeni. Kimutattuk, hogy a kormány a főispánokat jövőre is csak hatalmi érdekei eszközéül használná fel. E részben sem a kormánypárton, sem annál kevésbbé a nemzeti párton nem volt véleménykülönbség. De hasztalan követeltük, hogy a kormány ne folytassa rendszerét úgy, a mint azzal eddig biztosította hatalmi állását, A kormány ma is ugyanezen úton jár. Hasztalan