Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.
Ülésnapok - 1892-24
6 24. országos fllés 18í>2. márczius 80-án, szerdán. következtében. A közösügyi rendes kiadások szaporodtak 1,082.000 forinttal, az állami adósság pedig vasutátvétel folytán 8,693.000 forinttal, a miből a törvény értelmében Horvátország részesedése szaporodik 688.000 forinttal. A dohányjövedéki kiadások emelkedtek 2,200.000 forinttal, más administrationalis és eulturalis kiadások 3.245,000 forinttal. A legnagyobb változást, illetőleg újítást a költségvetésben főleg az osztrák-magyar vasút átvétele okozta, a mi, mint volt szerencsém említeni, belejátszik nemcsak az államadóssági terhek növekedésébe, mint fentebb érintem; hanem a vasúti üzem költségeinek emelésébe is, még pedig a kiadásoknál 7,700.000 írttal, a bevételeknél 18,550.000 írttal. A másik új, figyelemre méltó nagyobb tétel az a 1,250.000 frtnyiösszeg,amely az állami tisztviselők fizetésének javítása érdekében pausaliter föl van véve a költségvetésbe, abból a czélból, hogy ha azon törvényjavaslat, a mely a t. ház elé van terjesztve, törvényerőre fog emelkedni, a megfelelő fedezet már a folyó év hátralevő 'részére meglegyen. Hogy ezen jelentékeny kiadási emelkedés mellett és azon nagy összeg daczára, a melyre állami költségvetésünk felemelkedett, a végösszegek és ezeknek mérlege most is, mint három év óta, egyensíilyban végződik, sőt némi csekély fölösleget — 14.000 forintot — mutat: azt köszönhetjük azon körülménynek, hogy állami bevételeink jelentékenyen emelkedtek, részben a természetes fejlődés utján, részben az újabb törvények meghozatala következtében, a melyek közt a legjelentékenyebb tényező az új törvény az italmérési jövedékről. Az emelkedő bevételek közül ki kell emelnem az 1891. évi pénztári eredmények alapján, mint azt jelentésemben már volt szerencsém említeni, az egyenes adókat, a melyek azon előirányzattal szemben, a mely itt is föl van véve az 1892-ikt költségvetésben, múlt évben többet eredményeztek 1,700.000 frttal. A fogyasztási adók, a melyek 7 1 / 3 millióval, az italmérési jövedék 4'la millióval és az illetékek 2 millióval adtak többet 1891-ben, mint a mennyire elő vannak irányozva az 1892. évi költségvetésben. Hogy pedig egész végösszeget említsek föl, az 1891. évi pénztári kimutatások, melyek természetesen nagyon sok rectificationak esnek alá, de végösszegökben mégis teljesen használható adatot nyújtanak, 401 millió pénztári fedezetet mutatnak. Minthogy pedig az 1892-ik évi előirányzat egész összege 3957" millióra megy, méltóztatik ebből látni, hogy már az 1891-ik évben körülbelül rendelkezett az államháztartás azzal a bevétellel, melyet igénybe fog venni az 1892-ik évi előirányzat költségvetése. Ki kell emelnem továbbá azt, hogy a jelenlegi költségvetésben még előnyös változást képez az a körülmény, hogy most újra, mint az előző években is, történt, — sz államadósságok törlesztésére nem vétetik fel összeg, miután megszűnt a törvény hatása, szükségtelen tehát a külön fedezet; holott a régi költségvetésekben e czímen több, mint 13 milliót meghaladó összeg volt felvéve, természetesen kölcsönmüvelet alakjában. Erre szükség nincs, hanem elszórtan a költségvetés tételei között hét és fél millió fordíttatik törlesztésre, igaz, hogy a conversio következtében a törlesztési quota rendkívül megakadt, az államadósságok lejáratának, illetőleg törlesztésének nagymérvű kitolása következtében. A másik kedvező jelenség, illetőleg fordulat e tekintetben az, hogy az államjószágoknak elértékesítését mindig nagy mértékben vettük eddig fedezetűi igénybe; voltak évek, hogy tiz milliót meghaladó fedezet ebből a forrásból szereztetett, sőt a legutóbbi évben is hét millióval szerepelt e tétel, még most e czímen csak két és fél millió van felvéve. Ez azért bír fontossággal, mert ez olyan forrása az államháztartás bevételeinek, a melyre állandóan és minden körülmények között számítani nem lehet. Ennek következtében igen helyes, ha arra törekedünk, hogy az államháztartás állandó tényezői közül ez a forrás nélkűlözhetővé tétessék. Azonban nemcsak azt tapasztaljuk, hogy a kiadások és bevételek így fokozódnak, de egyúttal azt is, hogy a bevételek részben törvényhozási intézkedések következtében, részben pedig a fejlődésnél fogva a fedezetre nézve arányosabbá válnak. És ennek nagy jelentőséget tulajdonítok. Tudniillik, minél több oldalú és az egyes bevételek között arányosabb az államháztartás fedezete, annál biztosabb alapokon nyugszik az, annál kevésbbé van kitéve előre nem látott esélyeknek. Néhány adatot is fel kell hoznom annak igazolására, hogy az egyenes adók, a fogyasztási adók, a dohány, a vasutak, mint leglényegesebb jövedelmi forrásainknak számaránya az utóbbi 15 év alatt ily rendkívül kedvezően változott. Míg például 1875-ben az egész államháztartás fedezetéből az egyenes adók 36'sVo-ot tettek ki, most már csak 23-3%>-ot tesznek. A. fogyasztási adók 1875-ben 6'9%-ot tettek, most már 11'6%-ot tesznek a szoros értelemben vett fogyasztási adók, tehát nem egyúttal az italmérési jövedék stb. Vagy, hogy összegekben beszéljek, a bélyeg és illetékből 1875-ben 21 millió volt a fedezet, most 31 millió. A dohányból 1875-ben volt bruttó 25'6 millió, most 47 9 millió. A vasutból volt 1875-ben 6 1 / 3 millió, 1891-ben 517* millió ós 1892-ben 697* millió van előirányozva. Ennek köszönhetjük nemcsak azt, hogy államháztartásunk most szélesebb alapokon nyugszik, hanem azt is, hogy jövedelmeink fokozódása nagyobb arányokat öltött. Mert ha csak az egyenes adókra vagy a régi adónemekre szorítkoztunk volna, ez egyfelől csak
